Varga Gábor a közösségért dolgozik, harmincöt település életét követi

Nagykarácsonyba kirándulni egy kellemes dolog. Önt mi hozta ide?

– Müller Miklós polgármester meghívására érkeztem, hogy megnézzük azokat a fejlesztéseket, amiket ezen a településen végrehajtottunk, és azokat is, amiket megterveztünk, csak még a fizikális megvalósítására nem került sor. Megneveztem azt az öt-hat települést, amelyekre a következő ciklusban egyfajta „pozitív diszkriminációval” fogok tekinteni, mert látom, hogy szükség lesz rá.

Vannak olyanok, amiket az elmúlt két ciklusom alatt szinte teljesen rehabilitáltunk. Szennyvízcsatornákat építettünk, az intézményeiket és az útjaikat is rendbe raktuk. Valószínűsíthetően ezek a következő időszakban kevesebbet fognak szerepelni, mert náluk gyakorlatilag tényleg a napi üzemeltetés a cél. Viszont vannak települések, ahol most következnek ezek a lépések.

Azt látom, hogy Nagykarácsony a nagy nyertese lehet ennek az időszaknak, legalábbis én ezt szeretném. Megmondom őszintén, inkább az előttünk álló dolgokkal szeretek foglalkozni. Amik már megvannak, azokkal végeztünk. Még nagyon sok mindent kell Nagykarácsonyra fordítanunk az elkövetkező időszakban. Itt nem csak egy falunak a szellemi, erkölcsi és fizikai megújításáról beszélek. Azt gondolom, hogy ez a település turisztikailag is olyan központtá nőheti ki magát, amire büszkék lehetünk, és joggal büszkék is leszünk itt Dél-Fejérben a következő évtizedben.

Amikor az országgyűlési képviselővel találkozunk, varázspálcát sejtünk nála a jó dolgokra, és tenger sok pénzzel kibélelt titkos ládikát is remélünk a keze ügyében, amikkel minden földi gondunkat megoldhatja!

– Nyilván szívesen varázsolnék a közösségünk javulására, egyszerre rehabilitálnám mind az összes, harmincöt településünket, és mind olyan lenne, ahogyan az ott élő emberek maguknak megálmodják. Valójában először lélekben kell eldöntenünk azt, hogy mit akarunk. Olyan ember is beszélhet a gondokról, a falu elnéptelenedéséről, aki már elment innét, és soha vagy talán csak évente, a mindenszentek táján jön vissza egy rövid látogatásra. Vagy talán húszévenként. Nem kell elmenni, hanem mivel már nagyon sok lehetőség áll a rendelkezésre, itt kell terveket szőni, és tenni a dolgát az embernek. Én ott tudok segíteni, ahol vannak tervek, ahol az élni- és a tenni akarást is látjuk. Ahol az így élő, a közösségért dolgozni akaró polgárokat találunk, azokat biztosan támogatni fogjuk. Azt szokták mondani, hogy a politikus egy ciklusban, az államférfi pedig egy évszázadban gondolkodik. Nekünk sokkal hosszabb és nagyobb távlati tervekben kell gondolkodnunk, aztán majd eldől, hogy végre tudjuk-e hajtani ezeket, vevők-e erre az emberek, vagy sem.

Magyarországot belülről kell megújítani!

– Úgy, ahogy azt mi szeretnénk! Sok gyerekkel, a fiatalsággal, az összes ránk váró nehézséggel együtt, és nem külső betelepítésekkel megoldani azt. Mi úgy gondoljuk, hogy a magyarok, amikor nem ment nekik olyan jól, de nyugalom volt, akkor ezt a Kárpát-medencét nemcsak elfoglalták, hanem több generáción keresztül meg is őrizték. Nekünk kutya kötelességünk, hogy ez most is így legyen. Ezért fogunk minden olyan községet és közösséget támogatni és fejleszteni, amelyek ilyen célokat fogalmaznak meg. Azt hogy ők a jövőben itt akarnak élni. Ezért nincs szó most arról, hogy a két-, vagy az ötezer fő alatti önkormányzatokat megszüntetnénk. Igazából nem is vesztegetünk rá szót. Azt gondolom, hogy a magyarság fő megtartóereje az elmúlt évszázadokban a vidék volt. Ez egy kimeríthetetlen kincsestár. Emberi, erkölcsi és minden más tekintetben olyan humán erőforrás lakik benne, ami Magyarország alapja, gerince és váza. A mi politikai közösségünk és én is, erre építem az összes olyan cselekvést, ami az elkövetkező időszakban rajtunk múlik, ami ezeket a közösségeket támogatja, segíti és fejleszti.

Beszéljünk az útépítésekről és település-rehabilitációkról.

– Azt látom, ha az autópálya-hálózatunk már elér az országhatárokig, akkor a belső utakkal fogjuk folytatni. A Lepsénytől Kecskemétig vezető M8-as tervezésére már megvan a tíz és fél milliárd forint. A kiviteli tervek 2021-22-re elkészülnek, utána már „csak” a pénzt kell előteremteni rá, és elkezdik megépíteni. Az egyik fő vállalásom lesz a következő ciklusban, hogy ahol az alap infrastruktúrák már megvannak, ott mindenhol rendbe tudjuk tenni a belterületi utakat. A Dunaújváros és Sárbogárd közötti közúton 2018-19-ben létrejön a teljes rehabilitáció, illetve a paksi beruházáshoz köthetően ehhez hasonlóan a Cece–Paks szakaszon is. Süli Jánossal, az atomerőmű két új blokkjának megvalósításáért felelős tárca nélküli miniszterrel már több alkalommal beszélgettem erről a dologról. Paksnak a harminc kilométeres körzetében vagyunk, és az a célunk, hogy fejlesszük és felkészítsük a közutat a Paks II-es beruházásra. Azt gondolom, ehhez köthetően azokon a településekben, amelyek ebben a körzetben találhatók, egyfajta fizikai rehabilitáció is bekövetkezik.

A szennyvízcsatorna-hálózatokról mit tud mondani?

– A különböző fejlesztések között a szennyvízcsatorna-hálózatról is beszélhetünk, ami Nagykarácsonynak és Daruszentmiklósnak is régi vágya. Ezt a következő ciklusban megterveztetjük, és úgy adhatunk rá pénzt, hogy a terv megvalósuljon. Ezzel a kijelentéssel mindig óvatosan bánok, mert az emberek hajlamosak azt gondolni, ha ma van egy döntés valamiről, akkor holnapután már neki is állnak a kivitelezésének. Miközben azt meg kell terveztetni és a hozzávaló mindenféle engedélyeket beszerezni és lebonyolítani egy közbeszerzési eljárást, hogy a kivitelezőt is megtaláljuk hozzá. A munka majd csak ezek után kezdődhet meg. Sok esetben ehhez egy-két évre is szükség lehet.

Ön sokak meglepetésére mindenféle ceremónia nélkül, akár egy kedves ismerős lép a polgárok közé, néz a szemükbe, és mosolyogva tud velük beszélgetni!

– Szerintem, ez a normális. Aki vidéki ember, az tudja, hogy ha az itteniekhez odamegy, és azok szóba állnak vele, akkor tőlük soha nem ellenségeskedést és személyeskedést, hanem kedvességet és figyelmességet kap. Amikor elmegyek a választókerületem bármelyik településére, és valakivel elkezdek beszélgetni, akkor azt azért teszem, mert engem tényleg érdekelnek az emberek. Azok a személyiségek és az ő sorsuk. Az teljesen természetes dolog, hogy az embernek ezt a pozíciót nem a Jóisten adta. Ezt egy rövid időre megkaptam, hogy a közösségért, a dolgomat végezzem. Ugyanolyan emberként kell élnem az életemet, mint előtte, vagy majd a képviselőségem után.