Kerekasztal-beszélgetés a szakszolgálatok hetén Dunaújvárosban

A szám nem teljes

Közös ügyünk, a dadogás: ezzel a címmel, kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott szerdán a megyei pedagógiai szakszolgálatok hetének rendezvénysorozata Dunaújvárosban. Az egész dunaújvárosi járást ellátó szakszolgálat területén, nagyjából Előszállástól Adonyig a nyilvántartások szerint 12 óvodás, 8 iskolás és 3 középiskolás korú dadogó gyereket kezelnek. A szám nem teljes: vannak olyan gyerekek, akiket nem tudnak szakemberhez hordani a kellő rendszerességgel.

A szakmai beszélgetésen részt vett Mácsainé Hajós Katalin logopédus, a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat munkatársa is. Mellette a pedagógiai szakszolgálatok munkatársai Dunaújvárosból és Sárbogárdról, logopédusok, egy pszichológus. (Ritkán találkozni ennyire mélyen elkötelezett, szakmájukat rendkívül elhivatottan művelő emberekkel!) Fenti, rövid statisztikánkból is látszik, hogy nem érint sok embert a dadogás – viszont akit érint, azt nagyon! Eleve: a dadogás nagyon összetett probléma, definíciója is sok van, és sokszor csak tünete valamilyen más, mélyebb problémának.

A nem szakember számára is elhangzottak érdekes részletek. Például az, hogy sosem a dadogást kezelik, hanem a dadogót. Őt is csak akkor lehet, ha kellően motivált ebben. Egyszer megkérdeztek egy nagyon súlyosan dadogót, hogy mi a véleménye, ez a beszédzavar milyen fokú nála? Enyhe? Közepes? Súlyos? És egészen enyhe dadogásnak tartotta a tüneteit, ami alig-alig zavarta őt. Érdekes szakmai paradoxon, hogy ahhoz, hogy meghaladhassuk a dadogást, előbb el kell fogadni! Nincs két egyforma eset, és még a legmotiváltabb, gyógyulni akaró dadogó ember számára is azt kell mondania a logopédusnak, ha meg akarja őrizni hitelességét, hogy teljesen rendbe jöhet, de erre semmi garancia nincs.

Kezelések avagy a magunkba vetett hit

S végül két elgondolkodtató eset: családos, dolgozó fiatalember sok kezelés után, a nyári szünetben egyik pillanatról a másikra meggyógyult: egy parafenomén kezelésére hinni kezdett magában. Ám ősszel visszaesett. Azt mondta: most, hogy nem dadogok, egészen mást vár el tőlem a környezetem. Történész, aki felnőtt korában került ki a dadogásból, elmondta: képes hibátlanul beszélni, nem is esik nehezére – de az nem ő…