Túlzott merészség, mint baleseti ok?

A bekövetkezett tragédiák idején sűrű köd és rossz látási viszonyok uralkodtak. Ennél a veszélyforrásnál elsősorban a sebesség helyes megválasztására, a világítási és előzési szabályok betartására, valamint a nagyobb követési távolság tartására kell felhívni a figyelmet!

A köd esetén tartózkodjunk az előzéstől, tartsunk megfelelő követési távolságot, a tömeges „ráfutásos” ütközések veszélye is magas.

A féktávolság a hőmérséklet, a leesett és lefagyott csapadék az útviszonyok függvényében akár többszörösére is megnőhet.

Azt már mindenki tudja, hogy célszerű a tél beállta előtt a járművet felkészíteni. Aki nyári abronccsal közlekedik, az nem csak a saját, de mások épségét is kockáztatja. Azonban az sem dőlhet hátra, aki új téli gumikkal közlekedik, ugyanis a még be nem járatott – 500 kilométert nem futott – abroncsokkal is meg lehet csúszni.

A balesetek zöme mégis a rossz vezetési szokások miatt következik be. Ezek ugyanúgy jelen vannak nyáron is, így nem árt olykor egy-egy vezetéstechnikai tréningnek alávetnünk magunkat, ahol a rossz beidegződésekre fény derülhet.

Egy másik baleseti ok a megtett kilométerek számával növekedő kockázatvállalási hajlandóság. A kezdő vezetőkkel szemben a több ezer kilométert megtett sofőrök merészebbek, ám a kormánykezelési szintjük állandó marad. A legtöbb baleset a legrutinosabb vezetőknél fordul elő, akiknek a kockázatvállalási szintjük már 20 százalékkal emelkedik, viszont a rossz berögződések miatt kormánytechnikai tudásuk is visszaesik 10 százalékkal. És akkor még nem beszéltünk az ugyancsak kockázati tényezőként jelentkező kényelmi felszerelésekről, a rádióról, GPS-ről, a különböző kezelőszervekről.

Hajlamosak vagyunk felületes figyelemmel vezetni, pedig akár életmentő is lehet, ha folyamatosan észben tartjuk: a közlekedés különösen veszélyes üzem!