Az acélipar fejlődése szinte minden iparágra kihat a fenntarthatóság vonatkozásában

Elsősorban az új technológiai megoldások, a környezettudatos üzleti gondolkodás és a szigorodó szabályozás vezetett ahhoz, hogy az acélipar negyven százalékkal csökkentette az energiafelhasználását, és ennek megfelelően a CO2-kibocsátást az elmúlt negyven évben. Azonban nem csupán a gyártás során keletkező károsanyag-kibocsátásban mérhető mindez, az acélipar fejlődése szinte minden iparágra kihat a fenntarthatóság vonatkozásában. A Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés (MVAE) igazgatója, dr. Móger Róbert a szervezet tegnapi energetikai fórumán elmondta, hogy ha az Eiffel-tornyot ma újra felépítenénk, akkor a mérnököknek a modern acélból már csupán harmad annyira lenne szüksége. Azzal, hogy vékonyabb lemezekből képesek az autógyártók ugyanazt az ütközési ellenállást biztosítani, vagyis kevesebb acélt használva könnyebb autókat gyártanak, egy személygépkocsi CO2-kibocsátása 2,2 tonnával csökkent az életciklusa során.

Két olyan globálisan meghatározó iparágban, mint az építő- és az autóipar az acél fejlődése ilyen hatalmas pozitív változásokat hozott csak a fenntarthatóság terén. A szakember szerint az energiafelhasználás ilyen mértékű csökkenése, ha nem is teljesen egyedülálló, de mindenképpen figyelemre méltó egy olyan iparágban, amelyet a közgondolkodás talán elsőre kevésbé tart környezettudatosnak.Tény, folytatta Móger, hogy az acélgyártás rendkívül energiaigényes. Akár egy százalékos energiamegtakarítás százmilliós költségcsökkenést eredményezhet. Ilyen tekintetben a gazdasági és fenntarthatósági érdekek egyáltalán nem ellentétesek, sőt bizonyos szempontból egymást segítő folyamatokat generálnak. Nincs ez másként a hazai acéliparban sem: a Dunaferr és az Ózdi Acélmű is hatalmas lépéseket tett az energiatudatos fejlesztésekkel a fenntarthatóbb, környezettudatosabb működés felé. A szakember szerint bár a hazai acélipar fellendülőben van, az uniós CO2-kibocsátási szabályozás hatalmas nyomást helyez az iparágra. A törvény 2020-ig húsz százalékos CO2-kibocsátás csökkentést irányoz elő, miközben ugyanennyi energiahatékonyság-javulást vár el a cégektől. Az unió 2030-ra még szigorúbb feltételeket szab: negyven százalékos CO2-kibocsátás-csökkentéssel és további huszonhét százalékos energiahatékonysági javulással. Az MVAE vezetője szerint jó, hogy erősen fókuszba kerül a zöldebb működés, de véleménye szerint nagyobb hangsúllyal lenne érdemes figyelembe venni a világpiaci trendeket, és más területeken is változtatni az iparágat érintő szabályozást. „Az unió célja előremutató, azt szeretnék, hogy ne a CO2-kvótakereskedelem erősödjön, hanem a vállalatok fejlesztésekkel érjék el a szén-monoxid-kibocsátás csökkenést. Ez támogatandó, azonban úgy látjuk, hogy az unió által meghatározott elvárások nem reálisak, jelenleg még nincs olyan technológia, amellyel biztosíthatóak lenne ezek elérése. Az MVAE nemzetközi szinten is támogatni szeretné a magyar acélpiac védelmét.

A szervezet elsősorban a kormányzattal való szakmai együttműködéseken keresztül szeretne még hatékonyabb lobbierőt formálni a hazai acélgyártás érdekében az uniós döntések kapcsán is.

Az igazgató előadásában kitért arra is, hogy a hazai acélipart is érinti a szakemberhiány. Még mindig kimondottan fontos a kiváló szakemberek tudása. Az acélipar pedig a jövőben is jó lehetőséget kínál akár a szakmunkásoknak, akár szakmával nem rendelkező fiatalok számára egyaránt.