Sok év után újra találkoztak a Kenyérgyáriak!

A köztudatban még ott él a neve, hiszen a vasműből hazafelé haladva sokan kerekeznek, autóznak át a Kenyérgyári úton, ám a névadó cég már a múlté, csak a korabeli krónikákban létezik.

Szerencsére azonban sokan élnek még ma is a várost és a városon kívül fél Fejér megyét, de még Dunavecsét is kenyérrel egykoron ellátó vállalati dolgozók, a pékek.

Ők ragaszkodnak az egykori közösséghez, és évi rendszerességgel összejönnek az étteremben, hogy a szép emlékeket felidézzék.

Szadeczkyné Rédl Julianna elmondta, hogy a tizenhetedik alkalom különlegessé vált, hiszen ilyen sokan eddig még soha nem jöttek össze a találkozókon, szombaton harmincegy egykori kenyérgyári dolgozó randevúzott az étteremben, ahol évről évre megrendezik szokásos találkozójukat. Ennek különösen örültek azért is, mert olyan egykori kollégájuk is tiszteletét tette, aki korábban soha nem volt még egyetlen találkozón sem, és természetesen akadtak, akik a családjukat, gyereküket is elhozták.

Persze voltak olyanok is, akik vagy akadályozó betegségük miatt nem jöttek el, és sajnos olyanok is, akik már az égiek közt dagasztanak. Ebben az évben is sokan elmentek közülük. Emlékük előtt egyperces néma felállással tisztelegtek.

Aztán előkerültek a fényképek, mindenki büszkén mutatta a gyerekek, unokák képét, és a beszélgetéseket természetesen a nosztalgiázás is fűszerezte. Azokról az időkről, amikor még kézzel tisztították a krumplit a kenyérhez. Nincs is szükség különösebb szervezésre, elég egy mondat, hogy találkozó lesz. Mert mindenki, beleértve Piroska nénit is, aki már a gyár nyitásakor is ott volt, szerette a munkáját, a pékséget, vagy az ostya-morzsa üzemet.