Az amerikai elnökválasztásról egy kampánystábtag szemével

Küszöbön az amerikai elnökválasztás. A két jelölt lassan ráfordul a célegyenesre. Éjszakákba nyúló nappalok, hónapokig tartó kemény munka, majd feszült várakozás, amíg végül elérkezik az eredményhirdetés pillanata. Így jellemezhetnénk egy politikai kampányon dolgozó életét. Erről pedig ki más tudhatna többet, mint Joe Giacalone, aki kétszer is dolgozott kampánystábtagként. Először John Curtis csapatában, akit 2017-ben Utah állam harmadik kongresszusi kerületének képviselőjévé választottak, majd 2020-ban Jeff Burningham mellett, aki sikertelenül indult a kormányzói posztért. Joe-t, mint amerikai állampolgárt, végzett politológust kérdeztük szakmai útjáról, élményeiről és természetesen a közelgő elnökválasztásról.

– A fiatalok többségét világszerte hidegen hagyja a politika alakulása. Ez alól az Amerikai Egyesült Államok sem kivétel. Mi motivált abban, hogy a politika iránt érdeklődj?

– Kis koromtól kezdve érdekelt, hogy miért szavaznak az emberek, hogyan működik egy választási rendszer. Bármennyire elcsépelten hangzik, úgy gondolom, hogy a politika a leghatásosabb eszköz ahhoz, hogy jobbá tegyük a világot, és változtassunk a jövőnkön. Könnyű szkeptikusnak lenni azokkal az idősebb politikusokkal szemben, akiknek az arcát 30-40 éve látjuk az újságban, a tévében, hiszen hajlamosak vagyunk az összes meglévő problémánkat velük azonosítani. Pontosan ezért van szükség fiatal, ambiciózus politikusjelöltekre, akik képesek reményt adni az embereknek.

– Milyen érzés volt, amikor megtudtad, hogy négy hónapig gyakornokként Utah állam szenátora mellett fogsz dolgozni Washington D.C-ben?

– Természetes nagyon boldog és izgatott voltam, ugyanakkor egy kicsit megrettent is. Mindent összevetve, azonban hálás szívvel gondolok vissza a fővárosban töltött hónapokra és az emberekre, akiket ez idő alatt megismertem, és akiktől rengeteget tanultam.

– Hogyan nézett ki egy átlagos napotok? Milyen feladatokat kaptatok?

– Én voltam felelős a Utah államból érkező látogatók körbevezetéséért a Capitoliumon belül, amihez előzetesen egy vastag könyvet is el kellett olvasnom az épület történetéről. Kezeltem a szenátori irodába érkező rengeteg hívást, hiszen az ekkor (2017-ben) még alig pár hete hivatalban lévő Trump elnök elkezdte aktívan használni a közösségimédia-felületeket, amire elég eltérő módon reagáltak az emberek. Ezen kívül néhány munkatársamnak segíthettem az Egyesült Államok egészségügyi rendszeréről szóló kutatásaikban.

– Kétszer voltál a kampánystáb tagja. A győzelmet viszont csak egyszer tapasztalhattad meg. Hogyan lehet túllépni a vereségen?

– Egy kampány elvesztése a politikai életnek nehéz, de sajnos szükségszerű velejárója. Fel kell készülni arra, hogy a belefektetett idő és energia nem biztos, hogy meghozza az eredményét. Másfél évig vagy felelős az államot körbeutazva az önkéntesek koordinálásáért és betanításáért, beleértve a jelölt programjának átadását a választók felé, majd egy nap rádöbbensz arra, hogy nincs munkád többé, és el kell búcsúznod azoktól, akikkel addig napi szinten együtt dolgoztál. Nem könnyű, de tovább kell lépni, és esetleg csatlakozni egy másik kampányhoz.

– Alig pár hét van vissza november 3-ig. Hogyan jellemeznéd az idei elnökválasztást?

– Szinte minden tekintetben más, mint a korábbiak. Fucsa demokrata előválasztásnak lehettünk szemtanúi, ami az igencsak kaotikus iowai kaukusszal (jelölőgyűléssel) kezdődött, majd a kirobbanó világjárvány következtében a két elnökjelölt szokásos kampánykörútjai, nagygyűlései is mind meghiúsultak. Az adománygyűjtésektől kezdve a támogató gyűlésekig gyakorlatilag minden az online térbe került, a levélszavazás fogalma felértékelődött. Kimondottan nehéz feladat egy négy éve hivatalban lévő elnök ellen választást nyerni, ugyanakkor idén a megváltozott körülmények (a vírus, a tüntetések, a gazdasági helyzet) nagy támadási felületet biztosítanak a Trump-adminisztráció ellen.

– A jelenleg regnáló republikánus elnököt, Donald J. Trump-ot vagy ellenfelét, a demokrata Joe Bident látod esélyesebbnek a győzelemre?

– Most (szeptember 10-én) azt gondolom, hogy Joe Biden fog nyerni. Sokkal jobban teljesít a választók körében végzett felmérések alapján, mint a demokrata jelölt, Hillary Clinton 2016-ban. Szerintem az idei választást ismét a Wisconsin, Michigan és Pennsyl­vania államokban leadott szavazatok fogják eldönteni. Emellett Biden akár azt is elérheti, hogy néhány tipikusan republikánus állam, mint Arizona vagy Georgia idén egy demokrata jelölt mellett döntsön. Ugyanakkor, még nyolc hét van hátra a választásig, akármi történhet.

– Joe Biden a vírushelyzet miatt csak az elmúlt hetekben döntött úgy, hogy ellátogat a hinta-államokba (swing states) és személyes kampányba kezd. Ennek a késői lépésnek lehetnek negatív következményei?

– Nem gondolom. Úgy vélem, Biden virtuális felületen keresztül is képes volt meg­győzően átadni üzenetét a választóknak. Tökéletes az időpont, ahhoz, hogy most már alelnökjelöltjével, Kamala Harris-szel vágjon neki a kampánykörútnak. Az egyik hinta-állam, Wisconsin, ahova ellátogatni stratégiai szempontból rendkívül fontos, hiszen itt 2016-ban a szavazatokat tekintve kevesebb mint 1 százalék döntött a két a jelölt közt.

– Érdemes figyelni a közvélemény-kutatásokat, felméréseket? Tényleg vannak állampolgárok akik ilyenkor ,,elrejtik” valós véleményüket, ami majd csak a választáskor leadott szavazatukon fog tükröződni.

– Igen, mindenképpen érdemes. Hallottam már a ,,félénk Trump szavazók” jelenségről, azonban nem hiszem, hogy ennek komoly, bizonyítékkal alátámasztott valóság­alapja lenne. Már csak azért sem, mert a jelenlegi elnököt támogatók pont azok, akik a legbüszkébben vállalják a politikai hovatartozásukat.

– Milyen eszközökkel lehetne rábírni a fiatalokat világszerte arra, hogy egyre nagyobb arányban vegyenek részt a választásokon?

– Mindenekelőtt lényeges, hogy a fiatalok találjanak egy témát, amit fontosnak tartanak, egy problémát amelyre megoldást keresnek, legyen az akár az országok közötti nemzetközi kapcsolatok szorosabbá tétele vagy a klímaváltozás elleni küzdelem. Ezt követően pedig keressenek egy politikust (pártot), aki képviseli és támogatja ezeket az ügyeket. Meg kell becsülnünk a szavazati jogunkat, és élnünk kell azzal, hiszen vannak országok, ahol egyáltalán nem tartanak választásokat.