A lázadás még ki sem tört, de már elbukott a szervezkedésnél

Történelem – Szent István nyugati mintára hozta létre e tisztséget, s eleinte egybeesett a udvarház gazdasági és jogi ügyeinek intézésével. A nádori tisztség a XII. századtól vált önálló, országos hatáskörűvé, majd a XIII. századtól udvari helyett rendi méltósággá vált, a rendek hatalmi törekvéseit szolgálta még a királlyal szemben is. Wesselényi Ferenc egész életében királypárti főúr volt, élete végén mégis uralkodója ellen szervezett összeesküvést, több országos közjogi méltóssággal együtt, mert veszélyeztetve érezte a magyar rendi jogokat. A szervezkedés végül elbukott, elsősorban az Erdélyi Fejedelemség gyengülésével, illetve lelepleződtek a francia és a lengyel udvarnál történt megbeszélések, így a Wesselényi-féle összeesküvés vezetői nem kerülhették el a vérpadot.

Hadadi és murányi gróf Wesselényi Ferenc

1605-ben született Teplicén (Csehország északnyugati részén helyezkedik el, a német határtól 11 km-re, a délkeletre fekvő Prágától pedig 90 km-re). Apja, báró Wesselényi István II. Ferdinánd király udvari tanácsosa, anyja, szerdahelyi Derssfy Katalin bárónő pedig báró Derssfy Miklós Hont vármegyei főispán leánya volt. A fiatal Wesselényi a jezsuiták nagyszombati iskolájában kezdte meg tanulmányait, de erős alkata és heves vérmérséklete révén hamarosan katonai pályára került. Eredményesen harcolt a török ellen, de I. Rákóczi György erdélyi fejedelem elleni háborúban is részt vett. Sikereit II. Ferdinánd magyar és IV. Ulászló lengyel király is honorálta, Ferdinánd grófi címmel ismerte el vitézségét, a lengyel uralkodó pedig egy 100 ezer tallér értékű birtokot adományozott neki. A magyar király később Fülek (ma magyar többségű város Szlovákiában) vára parancsnokának nevezte ki.

Először egy Bory Mihály nevezetű köznemes vallott be mindent Bécsben

1647-ben Magyarország főtábornagyává léptették elő, ebben a minőségben harcolt a svédek ellen is, majd későbbi felesége, Széchy Mária segítségével elfoglalta Murány várát, amit szintén birtokul kapott az uralkodótól. Wesselényi Ferencet az 1655. március 15-ei pozsonyi országgyűlés nádorrá választotta, ezért mint az ország második számú közméltósága jelen volt I. Lipót király koronázásán. A nádori címet egészen haláláig viselte, mindig Magyarország érdekeit tartotta szem előtt, ezért keményen fellépett akkor is, amikor a császári csapatok nem akarták elhagyni az országot, de ügyesen próbálta elsimítani a protestáns-katolikus ellentéteket is.

A bécsi udvar ellen fordult

Az ellentét azután alakult ki, miután az 1663–64-es török hadjárat során a császári seregek Szentgotthárdnál súlyos vereséget mértek az oszmán csapatokra, de a csatamezőn szerzett fölény ellenére a bécsi udvar rendkívül előnytelen békeszerződést írt alá. Ez volt az 1664. augusztus 10-én megkötött vasvári béke, minek értelmében a török megtarthatta minden addigi magyarországi hódításait, beleértve az előző évben már felszabadított Érsekújvárt is. A szerződés felbőszítette a magyar főnemesség többségét, jogosan úgy vélték, hogy a császári udvar a magyarság beolvasztására törekszik az ország felszabadítása helyett, ezért saját kezükbe kell, hogy vegyék az irányítást. A felháborodott főurak elhatározták, hogy az ország politikai függetlenségét és vallásszabadságát csorbító bécsi kormányzat ellen összefognak, ezért szervezkedésbe kezdtek. Megtörténtek az összeesküvés előkészületei I. Lipót ellen, amelyben a Magyar Királyság legtekintélyesebb, addig az udvarhoz hű, zömmel katolikus főnemesei vettek részt, ők voltak azok, akik kiábrándultak a Habsburg-kormányzat központosító törekvéseiből.

Az összeesküvés fejének először gróf Zrínyi Miklós horvát bánt szánták, azonban ő 1664 novemberében egy vadászbaleset következtében elhunyt, így új vezető után kellett nézni, akit hamarosan megtaláltak, mégpedig Wesselényi Ferenc személyében. A nádort támogatta a költő-hadvezér öccse, a horvát báni széket ­bátyja után elfoglaló Zrínyi Péter is.

Wesselényi vára lett az összeesküvők fellegvára

Egyre több elégedetlenkedő magyar főúr fordult meg a murányi várban, így I. Rákóczi Ferenc gróf, aki feleségül vette Zrínyi Péter lányát, Ilonát, majd Nádasdy Ferenc országbíró, Frangepán Ferenc horvát főnemes, de Teleki Miklós követ révén I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem is képviseltette magát az összejöveteleken. Wesselényi és társai a Habsburgok nagy ellenfelétől, XIV. Lajos francia királytól reméltek segítséget, aki megígérte a támogatást, a francia uralkodó egy németalföldi háború idején ugyanis számított a magyar nemesi felkelésre, amely erősen meggyengítette volna Bécs közép-európai pozícióját. Nemcsak a murányi várban ültek össze, hanem értekezletet tartottak Sárospatakon és Munkácson is, itt döntöttek a felkelésre buzdító röpiratok megjelenéséről, de kidolgoztak egy konkrét felszabadítási tervet is, ami azonban az időközben befejeződött spanyol–francia háború miatt kudarcba fulladt. XIV. Lajos ugyanis a harcok megszűnése után Dél-Németalföld ügyében kiegyezett Lipót császárral, így egy esetleges magyarországi felkelés már nem volt fontos a Napkirály számára, ezért egyszerűen kihátrált a magyar főnemesi ellenállók mögül. A mozgalomra mért legsúlyosabb csapás csak ezután következett be, miután 1667. március 23-án váratlanul elhunyt Wesselényi Ferenc nádor, így az összeesküvés sikere egyre halványabb lett.

Az ügy elbukott, véres megtorlás következett

A megüresedett nádori székre pályázó Nádasdy Ferenc az Udvari Haditanácsban (a Habsburg Birodalom legfelső hadügyi irányító hatósága, a birodalmi haderő legfelső döntéshozó hatósága) hírt adott egy bizonyos magyarországi szervezkedésről. Ezt egy másik hír is megerősítette, miután a török nagyvezír tolmácsa elárulta a bécsi udvarnak, hogy bizonyos erdélyi főméltóságok török segítséget kértek egy esetleges Habsburg-ellenes felkeléshez. Ezután az összeesküvés résztvevői saját maguk leplezték le szervezkedésüket, amit ártalmatlansága ellenére is véres megtorlás követett, de ezt a szervezők akkor még nem tudták, bíztak a császár nagylelkűségében.

Először egy Bory Mihály nevezetű köznemes vallott be mindent Johann von Rottal bécsi titkos tanácsosnak, mégpedig Wesselényi özvegyének a megbízásából. A titkos tanácsos azután beszélt Zrínyi Péterrel, akinek kegyelmet ígért beismerés esetén, a horvát bán nem szívlelte Nádasdy Ferencet, így mindent bevallott. Miután ezt Nádasdy megtudta, gyorsan Bécsbe utazott és minden az összeesküvésre vonatkozó iratot átadott személyesen Lipót császárnak, ezzel Bécs a magyar szervezkedésről mindent megtudott. A megtorlásra még várnia kellett a császári udvarnak, mert időközben Horvátországban felkelés tört ki, amit a szervezők egy felső-magyarországi lázadással kötöttek volna össze, de a horvát zendülést a hatalmas túlerőben lévő Habsburg-csapatok hamar elfojtották, miután a felvidékiek erről értesültek úgy döntöttek, hogy Rákóczi munkácsi várába húzódnak vissza, és beszüntetnek minden fegyveres ellenállást. I. Rákóczi Ferenc érdekében édesanyja, Báthory Zsófia külön megegyezett a bécsi udvarral, fiát hatalmas pénzösszeg fejében, valamint a katolicizmus támogatásával szerzett érdemeire való tekintettel felmentették, így Rákóczi váltságdíj és birtokai egy részének átengedése fejében büntetlen marad.

Zrínyi és Frangepán már nem voltak szerencsések

Mindketten a császár kegyeiben bízva Bécsbe utaztak, ahol hamarosan letartóztatták, majd elzárták őket egymástól, valamint a külvilágtól. A megtorláshoz Bécs megszerezte az Oszmán Birodalom, Franciaország és az Erdélyi Fejedelemség garanciáit, majd elkezdődött az összeesküvésben résztvevők kihallgatása. Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc mindent tagadtak, Nádasdy Ferenc volt az egyetlen, aki képes volt logikusan érvelve védekezni, de ennek ellenére mindhármukat halálra ítélték. Ez az akkori magyar rendi alkotmány megsértése volt, ugyanis magyar főnemes felett csakis magyar nemesi bíróság ítélkezhetett, ezt úgy játszották ki, hogy az elítélt személyeket Ausztriában fogták el, valamint rendelkeztek osztrák birtokokkal is, így az osztrák bíróság ítélkezhet felettük.

Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet 1671. áprlis 30-án végezték ki Bécsújhelyen, Nádasdy Ferencet Bécsben, mindhármukat lefejezték, vagyonukat pedig a császári kincstár javára elkobozták. Magyarországon összesen mintegy 300 birtokos vagyonát kobozták el az összeesküvéshez kapcsolódóan. Wesselényi Ferenc halála óta megüresedett nádori tisztség betöltése helyett a császár egy kormányzóságot állított fel, ami nagymértékben hozzájárult a Thököly Imre vezette kuruc felkelés kirobbanásához.

I. Lipót egészen 1681-ig várt a nádori hivatal betöltésével, akkor a magyar Esterházy Pált nevezte ki nádorrá.

Felhasznált irodalom

http://www.rubicon.hu.

Kereszt és félhold – A Török kor Magyarországon.

Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája I.: Szi­lágy. Az eltűnt Közép-Szolnok s Kraszna vármegyék.

Zrínyi, Frangepán, Nádasdy – A Wesselényi-összeesküvés perei (múlt-kor.hu).

Pallas Nagy Lexikona – Wesselényi-féle összeesküvés.

https://www.arcanum.hu.