Mit néz, és hogyan dönt a HR-menedzser?

Közel 600 német HR-menedzsert ültettek gép elé, és fiktív önéletrajzokat tettek eléjük. A monitoron mindig két önéletrajzot mutattak, és arra kérték őket, döntsék el, a két jelentkező közül melyiket hívnák be interjúra. A fiktív jelentkezőket két részre osztották: az egyik verzióban egy középiskolát végzett pályázó szeretett volna egy gyakornoki helyre bejutni, a másikban egy üzleti BA fokozatot éppen megszerző fiatal próbált álláshoz jutni. A végeredmény arra világít rá, hogy egyáltalán nem mindegy, melyik jelentkező melyik erősségére próbálja felhívni a figyelmet.

A tanulmányi eredmény hangsúlyozása sokkal hatásosabb volt az egyetemi végzettségű jelentkezőnél, mint a középiskolásnál. Sőt, az egyetemi végzettnél a tanulmányi eredményeket a német HR-vezetők a legfontosabb tudásbeli jelnek értékelték. Az átlagosnál jobb informatikai tudás szinte kizárólag a középiskolás jelentkezőknél volt érdekes, ami azért lehet, mert az egyetemről kikerülők esetében ezt már alapkövetelménynek tekintik.

Ugyanez a helyzet az angolnyelv-tudással is, az egyetemről jövőknek tökéletesen felesleges volt ezt kihangsúlyozni, kizárólag a középiskolát végzettek esetében volt még némi értelme. A második idegen nyelv tudása viszont már figyelemfelkeltő jelnek számított. A szociális erősségeknél az keltette fel a figyelmet, ha a középiskolát végzett jelentkező önkéntes munkákat írt be az önéletrajzába, BA végzettséggel feltételezték, hogy nem belső indíttatásból, hanem direkt azért vállalta a jelentkező, hogy jól mutasson az önéletrajzában. Az egyetemi végzettségűeknél sokkal inkább azon akadt meg a HR-vezetők szeme, ha valamilyen csapatsportot űztek. Ez sokkal inkább tűnik olyan választásnak, amely mögött valamilyen meggyőződés van.