Ünnepeljük a Hűség Napját!

A mai Burgenland tartomány területét a trianoni szerződés Sopronnal együtt Ausztriának ítélte, de a magyar kormány a béke aláírása után másfél évvel elérte, hogy a város és nyolc Sopron környéki falu – Ágfalva, Balf, Fertődoboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk, Sopronbánfalva – maga dönthessen sorsáról. Úgy ítélkeztek, Magyarország polgárai akarnak maradni. Ezért viselheti ma Sopron a Leghűségesebb Város címet. Amúgy ez volt az egyetlen alkalom, amikor a trianoni szerződést módosították.

Sopron annak ellenére döntött Magyarország mellett, hogy a várost akkoriban többségében németek lakták.

A népszavazást 1921. december 14-én rendezték meg Sopronban, 15-én a városhoz tartozó Brennbergbányán, 16-án a többi településen.

A szavazást a jórészt osztrák hagyományú és német anyanyelvű soproni lakosság döntötte el. Néhány számadat a voksolásról. Összességében a lakosság 65,1 százaléka döntött Magyarország mellett. Nagycenken a lakosság száz százaléka utasította el Ausztriát, Harkán a szavazatra jogosultak mindössze 9,6 százaléka gondolta úgy, ők magyarok, de Sopronbánfalva sem „dicsekedhet” a tizenkilenc százalékával. Alapvetően Sopron/Brennbergbánya (72,8 százalék), Fertődoboz (77,7), Kópháza (70) döntötte el, hogy a kilenc település Magyarországhoz tartozzon.

Tehát egész terület összességében 65,1 százalékban döntött Magyarország mellett, 15 334 szavazattal 8227 ellen, 89,5 százalékos részvétel mellett.

Sopront és környékét az antant képviselői hivatalosan 1922. január 1-jén adták át Magyarországnak, az antant csapatai 1922. január 5-én hagyták el a várost.

A mai napot tizenöt éve az első Orbán-kormány nyilvánította országos emléknappá.

MIÉRT ÉPPEN A SOPRONIAK?

A címben feltett kérdésre Farkas Lajostól, az Intercisa Múzeum igazgatójától, aki délvidéki magyar, vagyis eléggé közelről érintette a trianoni békediktátum, kértünk választ.

- Kezdjük ott, hogy az egész történet álságos. A franciák irányításával a trianoni békediktátumnál Ausztria is kapott területeket tőlünk, pedig a háborút közösen vesztettük el. A franciák azonban azt akarták, hogy ne csak Csehszlovákiával, Romániával és Jugoszláviával legyen határvitánk, hanem Ausztriával is. A magyar kormány szerette volna, hogy a többi magyarlakta elcsatolt területen is legyen arról népszavazás, hogy melyik település, melyik országhoz akar tartozni, de erre egy percig sem volt esély, azok a kérdések véglegesen eldöntöttek voltak. Hogy Sopron és környéke esetében miért engedték meg a győztes hatalmak a népszavazást, arra egyszerű a válasz: egy színjáték volt, amivel elsősorban a franciák bizonyítani akarták, hogy Magyarország megcsonkítása esetében minden jogszerű és igazságos volt, ami persze egyáltalán nem igaz.

Érdemes egy pár mondat erejéig az előzményekkel is foglalkozni. Annak ellenére, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia az első világháborúban közösen fogott fegyvert, a nagy háború befejezése után ellenséges lett a két ország, a két nép viszonya. Olyannyira, hogy 1921. szeptember 8-án Ágfalva mellett a Bányászati, Kohászati és Erdészeti Főiskola többnyire katonaviselt diákjai fegyveresen álltak ellent a bevonuló osztrák csendőröknek, s az ütközet során sok hős diák esett el. Az ütközet következtében az osztrákok kénytelenek voltak a korábban megszállt területeket Burgenlandból feladni. A kialakult helyzet miatt újrakezdődtek a tárgyalások, aminek eredményeképpen Olaszország közvetítésével a két felet sikerült leültetni Velencében, ahol 1921. október 13-án megszületett a megegyezés. A tárgyalás eredményeként Magyarország átengedte a burgenlandi sávot, viszont Sopron és környékének nyolc települése összesen 257 négyzetkilométer hovatartozásáról rövid időn belül népszavazás kellett, hogy döntsön.

VAJON MEGBÁNTÁK?

A soproniak és a környező települések lakói igazi magyarságról, hazafiasságról tettek tanúbizonyságot 1921. december 14-én, amikor ragaszkodtak a hazájukhoz. Azonban bennem felmerül egy kérdés: miként verték fejüket a falba, amikor a Rákosi-rendszer kisöpörte a padlásaikat, vagy amikor látták, hogy a határ túloldalán milyen magas az életszínvonal, milyen szabadság van, ők pedig még útlevelet sem kaptak, hogy legalább közelről megcsodálhassanak egy Mercedest, abban az időben, amikor itthon egy Trabantra is tíz évet kellett várni.

Ugyancsak érdekes, hogyan készültek a magyarok a voksolásra. Dr. Sopronyi-Thurner Mihály (1878-1954), aki 23 évig (1918-41 között) volt Sopron polgármestere, amikor tudomást szerzett a velencei egyezményről, dr. Házi Jenő városi főlevéltárossal és Ringhofer Mihály városi tisztviselővel fontos kutatásba kezdtek azzal kapcsolatban, hogy átvizsgálták az előző évi népszámlálás adatait, amelyből az derült ki, hogy ha a magyarok és a horvát nemzetiségűek összefognak, akkor meglenne a magyar többség. Elhatározták, hogy Sopron magyarságát, kezdve a szélsőjobboldaltól a szélsőbaloldalig egységbe tömörítik. Kiosztották egymás között a feladatokat: a horvátokra lehetett számítani, a németeket meg kellett osztani, egy részét akár megfélemlítve, másik részét pedig, az iparosokat, kereskedőket megnyerni – olvasható a sulihalo.hu internetes oldalon.

Az utóbbi néhány mondat egy kicsit furcsán hangzik, de ahogy mondani szokták, a cél szentesíti az eszközt.

(Felhasznált irodalom: hirado.hu, sulihalo.hu.)