A Pentelei kúria és a malom története

A projekt kiírás egyik része szerint: „A jelenleg kihasználatlan, műemléki védelem alatt álló Mondbach kúria és környezetének fejlesztése egy olyan kiemelt projekt Dunaújváros óvárosának, Pentelének az életében, mely egyszerre teremt kiemelkedő lehetőséget egy kulturális, civil társadalmi és turisztikai központ kialakításához, Dunaújváros történelmi identitásának megerősödéséhez, valamint további turisztikai, kereskedelmi és munkahely teremtési fejlesztések megalapozásához. A műemléki védettségnek megfelelően helyreállított és felújított épületegyüttesben a rendezvénytermek, kiállítótermek, műtermek mellett egy kávézó is helyet kap. A fejlesztés keretében megtörténik a belső udvar parkosítása és létesítmény akadálymentesítése is.”

Nézzük is, honnan indultunk! Szabó Tamást, Pentele történetének tudóját kértük egy kis múlt idézésre, amelyben ismerős nevekre leltünk.

A török idők előtt és után

Pentele a török hódoltság előtti időben a Daróczy család birtoka volt. A török kiűzése után I. Lipót császár a család leszármazottjainak adományozta, így lett a település Daróczy Istváné.  Ezt követően a birtokot lánya, Száraz Györgyné Daróczy Katalin örökölte. 

Őt követte a birtoklásban Száraz Julianna (1717-1798), akinek férje, Rudnyánszky József (1703-1788) igazgatta a tekintélyes birtokot. Rudnyánszky 1743-44-ben római katolikus magyarokkal telepítette be az elnéptelenedett Pentelét. Rudnyánszky 1773-ban bárói rangot kapott. Ekkor egyetlen birtokos sem lakott a településen. Az urasági épületeket az alkalmazottak lakták: Rudnyánszky tiszttartója, Oroszy János, Csúcs István számadó, Berovich József számtartó, valamint kocsisok és cselédek.

Amikor mai nevét elnyerte

A kúriaépület Mondbach Károlyhoz került. aki hamarosan a település legnagyobb birtokosává vált.  A kúriát mai formájában feltehetően ő építette 1830 körül.

Az 1848-as Szabadság harc alatt Jellasics Bán két napot töltött az épületben. Amikor a szabadságharc elkezdődött Mondbach még a magyarság oldalán állt, majd a 1849-ben a levert forradalom után, Haynau jobb keze lett és ő vezette a megtorlásokat a Mezőföldön.  Ennek ismeretében többször szóba került, hogy a Mondbach név nem lenne méltó elnevezése a Kúriának. Mi őslakosok a Pentelei kúria nevet javasoljuk. 

A Mondbach család után 1855-ben a kastély - házasság útján - az etrekarcsai Lukács (másként: Lukáts) család birtokába került. Egyes értesülések szerint a kúria 1905-1945-között Frankl Zsigmondhoz került. Érdekességként említem, hogy a Frankl család 2023-ban élő leszármazottjai nem tudnak arról, hogy a Pentelei kúria valaha is a család tulajdona lett volna. 

Amikor a malom megépült

A kastélyépületet 1910-ben a Dunavidéki Ipari és Kereskedelmi Rt. vásárolta meg, és 1914-ben egy gőzmalom megépítését kezdték el.

A malom kivitelezését Tóth János vállalkozó és társai végezték, így Précsényi János földbirtokos, Török János kocsmáros, Hegedűs Lóránd állatorvos, Őri József kőművesmester és Szabó István asztalosmester. Az építkezés 1914-ben kezdődött, és 1916-ra fejeződött be. Az asztalos és ács szakmunkák kivitelezője Szabó István (nagyapám), míg a kőműves munkáké Őri József (Őri Zoltán építész édesapja) volt.

Óvóhely és hadikórház 

A II. Világháború alatt a malom pincéjét óvóhelyként, a kastélyt a szovjet csapatok szálláshelyeként, egy része pedig hadikórházként működött. Sokan haltak meg ebben az időben, akiket itt temethettek el. 

A háború befejeztével a rendőrség költözött az épületbe, majd az államosítás után 1950 körül villany meghajtásúra szerelték át a malmot, a kastélyba pedig a malom igazgatója költözött, valamint az irodák kaptak benne helyet. 

A téeszesítés idején

Miután a megrongált épületeket helyreállították, elkezdődhetett a gabona őrlése. A malmot ekkor már a beinduló Termelőszövetkezet üzemeltette. Később, mint Malomipari Zrt. működött tovább. 

A malom igazgatója 1958-tól 1962-ig Vince Géza volt. Az ő fia dr. Vincze Géza fociedzőként vált sikeressé az FTC vezetőedzőjeként is dolgozott. Őt követte Miszlai János, akinek gyermeke, Miszlai Gábor tíz évig dolgozott az Arany Csillagban, mint disc-jockey. 1968-ban Antal Tibor, majd Csorba György, az 1980-as években pedig Major György lett az igazgató. A rendszerváltás előtt e vezetői posztot Janczula János töltötte be. 

Ismert családnevek a malomban

A vezetőkön kívül több tiszteletre méltó család és személy dolgozott itt. Törzsgárdának számító Einspak József és Szabó Gyula főmolnárként, id. Nyuli László fő raktárosként, a fia ifj. Nyuli László villanyszerelőként, míg Kollár László és Grydik László pedig főraktárosok voltak. Sudár Lajos és két fia György és István is hosszú ideig voltak a malom dolgozói. Géjó István gépészt, súlyos baleset érte. 

A különböző beosztásban dolgozó hölgyek közül Vaskó Jánosné és Einspak Mária, Ruszajevics Dusánné és Tóth Józsefné neve is összeforrt a maloméval. Az eltávozók közül Kovács Vince birkózó bajnok később a Dabrókai Csárda vezetőjeként, Árva Csaba pedig sikeres kézilabda edzőként öregbítette az itt dolgozók hírnevét. 

Egy korszak vége

A pentelei malom 1994-ig működött. A dunaföldvári malom korszerűsítése és kapacitásnövelése után leállították, működése végleg befejeződött. Ezzel a több évszázados pentelei molnár kultúra végleg befejeződött. Amíg a malom működött, addig mellékesen villanyáramot is termelt, amellyel a pentelei főutcán és a katolikus templomban világítottak. 

1972-ben a Tervező Intézet készítette el az épület felmérési dokumentációját. Az épület címe akkor a maitól eltérően Vöröshadsereg útja 87. szám volt, és az épületet a tervdokumentációban mindenhol Óvárosi kúriaként, említik. 

Napjainkban pályázaton nyert EU-s és kormányzati forrásból újítják fel és remélhetően régi fénykorához méltóan fog a penteleiek örömére működni.