A magyar cukrászdákban hagyományosan sokfajta édesség kapható!

A cukrászmester 1984-ben kezdte cukrásztanulmányait és a sorkatonai éveket leszámítva, mindig is cukrászként dolgozott. Gyerekként édesanyjától leste el az első fogásokat, akinek szívesen segített a konyhában, ha sütésről volt szó. Ennek ellenére korántsem volt egyértelmű, hogy cukrász lesz, szeretett állatokkal foglalkozni, érdekelték az asztalos munkák és fiú lévén a szerelés, bütykölés is lekötötte. Végül édesapja hatására lett cukrász. – A másfél éves sorkatonai szolgálat segített rádöbbenteni arra, hiányzik a konyha, szeretem a cukrászkodást – árulta el Zsolt, aki gépkocsivezetőként szolgált a seregben, ám amikor ideje és lehetősége volt rá, szívesen besegített a konyhán, amit a többiek mindig örömmel vettek. Nem mellesleg az egész rendszerváltást a seregben élte végig, éppen 1989-1991 között töltötte sorkatonai szolgálatát – olvasható társoldalunkon, a feol.hu-n. 

A katonaság után a csákvári ÁFÉSZ-hoz jött vissza dolgozni, illetve fejezte be levelezőn a gimnáziumot, amit a szakmunkásképző után, még bevonulás előtt kezdett el. Csákváron aztán bérbe vette az akkori cukrászdát, amit néhány évvel később privatizáltak. Az épületet eladták, Zsoltnak pedig új üzlethelyiség után kellett néznie. A bezárás előtti utolsó rendezvény az ő lakodalma volt 1999 szeptemberében. A Kossuth utcai cukrászdát, ami a mai komplexum első épülete lett, ugyanabban az évben, decemberben nyitotta meg. A cukrászat azóta rengeteget változott. 

– Pályafutásom alatt szinte egész végig áruismeretet tanultam, mert a 90-es évek végétől folyamatosan jelentek meg a korábban számunkra ismeretlen anyagok a cukrászatban. Rengeteg tanfolyamon, továbbképzésen, bemutatón vettem részt. Ugyanakkor szerencsének tartom, hogy édesanyám révén megismerhettem a házi cukrászatot is, aminek ízvilága rendkívül széles és kínálatát tekintve is jóval többfajta süteményt ismert, mint amennyit annak idején a cukrászdák kínáltak. Kinézetüket tekintve persze a cukrászdában kapható finomságok voltak a szebbek – mondta a cukrászmester, akinek üzlete és kínálata is gyarapodott az évek, évtizedek alatt. Az alkalmazottak száma is megnőtt. Rájött, ő maga a fejlődés akadálya, ugyanis sokáig egyedül dolgozott. Ma öt cukrásza és tíz tanulója van. 

Ha kell, beáll tésztát nyújtani, vagy tortát betölteni, ám a fagylalt főzéséhez ma is ragaszkodik. – A fagylaltnál nem lehet hibázni, mert nincs javítási lehetőség – jegyezte meg, majd hozzátette, nagyjából százféle fagylalttal dolgoznak – ebből úgy hatvan van kint minden nap a pultokban – és az ő fejében megvan az összes recept. Arra pedig, hogy valóban jól is tudja őket, illetve, hogy biztos ízléssel és kézzel alkot új ízeket, bizonyság az a számos díj, amiket a versenyekről hozott el. Ilyen a Tavaszi álom, a Házias vidámság, a gesztenye, a vanília, a Triász és a parmezános körtés joghurt. A legújabb alkotása a FotoKozma megnyitójára készült Kék bolygó.  

Zsolt oktató is, a felcsúti Letenyey Lajos szakközépiskolában tanítja a cukrásznövendékeket. – Ez egy nagyon szép szakma, de nem egyszerű – még akkor sem, ha ma már más a képzés, mint régen - és fizikailag sem könnyű. Egy jó magyar cukrász, ez meggyőződésem, ma is megállja a helyét bárhol a világban, mert technológiailag szélesen képzett, ért a csokoládéhoz, a tésztákhoz, a bonbonokhoz, a marcipánhoz és még sorolhatnám. A szakma persze folyamatosan változik, a változásokat pedig nekünk is követni kell a képzésben és a cukrászatokban is. Az viszont biztos, hogy a magyar cukrászdákban hagyományosan még mindig sok minden kapható az édes és sós süteményektől kezdve a fagylaltokon át a pohárkrémekig bezárólag. És ez pont így jó!