"Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk!" - Beszélgetés Szenn Péterrel, a horvátországi reformátusok püspökével

Kérem Püspök Úr, hogy mutassa be egyházát a dunaújvárosi olvasóknak.

A Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyháznak jelenleg 26 gyülekezete van, ahol 8 lelkipásztor teljesít szolgálatot. Feladatunk, hogy hirdessük az evangéliumot, az örömhírt, hogy az embereket Istenhez kössük, hogy így épüljenek hitben, reményben és szeretetben. Nem utolsósorban pedig az, hogy megőrizzük a magyarságunkat. Itt nem a megkülönböztetés a lényeg, hanem éppen ennek az ellenkezője, Isten szavát minden ember számára el kell juttatni, természetesen azok számára, akik hittel élik itt az életüket. Ugyanis ez a missziói parancs lényege. Ami az egyházunkat illeti, a vasárnapi és ünnepi istentiszteletek mellett, foglalkozunk még a gyermekek hitoktatásával is, több iskolában tanítunk, kb. 100 hittanosunk van. Most aktualitása a pünkösd ünnepének van, hisz ilyenkor vannak a nálunk a konfirmációk, ami nagy boldogság, hisz ez egy jövőbe mutató dolog, ugyanis fiataljainkról van szó. Látjuk, hogy így van jövője a következő itt élő magyar nemzedéknek, mindez Isten segítségével.

A konfirmáció a protestáns egyházaknál az úrvacsorát megelőző felkészítő tanítás, amelynek célja a hitbéli megerősítés. Az egyházi oktatásban felnövő gyermekek a konfirmáció során személyes vallástételt tesznek (szerk.)

Milyen ambíciókkal folytatja a megkezdett püspöki munkát?

Amikor az egyházi vezetőséget megválasztják, mindig meg kell vizsgálni, hogy mi a szolgálatok addigi hiányossága, és hogyan lehet őket kiküszöbölni. Horvátországban jelenleg 2 ezer református él, 1200 ember közülük egyházi járulékot is fizet, gyermekek és a 80 éven felüliek, több zömében erős gyülekezetekben nem fizetnek egyházi járulékot, ez egy szép törődés az idősekkel. Igaz a nagyvárosokban élő magyar embereket nehezen tudjuk elérni, ez egy belső migráció eredménye, amit megpróbálunk orvosolni. Ez is egy missziós feladat, rábírni őket, hogy elfogadják a mi megszólításunkat, de mindez nagyon sok beszélgetéssel és munkával jár.

Egy mondatba összefoglalva, hogy mi is a második ciklusom lényege - ezt már a lelkészeimnek felvázoltam - hogy mi nem csak szolgáló, hanem imádkozó közösség is vagyunk. Az egymás iránti lelkészi bizalom kialakítása nagyon fontos, hisz az egyházfegyelmet így is lehet gyakorolni, ne csak korholjuk egymást, ha valaki hibát követ el, hanem dicsérjük is meg azt, aki megérdemli. Amennyiben kialakul a lelkészek közötti bizalom, akkor tudunk továbblépni, ezt a bizalmat adjuk át a hívő embereknek.

 Fontos, hogy mindezért Isten dicsőítsük, tehát az a jelszó, hogy szeretni kell a gyülekezeti tagjainkat. Jézus Krisztus szeretetét, amit mi minden nap fogadunk, tovább kell adni.

Mennyire párosul mindez a magyarságtudattal?

A magyar nemzetnek is az imént elmondottakra van szüksége, vagyis, hogy felismerje Isten áldását az életén, ennek hiányában is lehet ugyan élni, de az ilyen éltnek nincs minőségi tartalma. A határon túli magyarság pedig egy nemzetmegtartó bástya, de szükségünk van az anyaországra is, mert nélküle a határon túli magyarság sem lenne, amennyiben tehát a magyarországi magyarság Istennek tetsző életet él, így egyre erősödik, de mindez erősíti a határon túli magyarságot is. Itt egyforma a felelősség. Harcolunk az asszimiláció ellen is, nemcsak nemzeti, hanem kulturális asszimiláció is fenyeget bennünket, nemcsak itt Horvátországban, hanem ez egész kontinensen is. Európában kirajzolódni látszik, egy nemzetek és vallás feletti liberális nézet, miszerint mindent az ember maga dönt el, de ez így szerintem egy öngyilkosság. Mindez szembe megy a 10 parancsolattal és a jézusi szeretet parancsolatával is. Nem lehet úgy élni, hogy valaki gyűlöli önmagát, mert más akar lenni, mint, ahogyan őt az Isten megteremtette. Ez ellen is munkálkodunk, vannak presbiteri (egyházi elöljárók) konferenciák, de vannak sima hiterősítő alkalmaink, ezeken 70-80 ember jön össze, hogy egymás hite által épüljünk. Mivel kis gyülekezetekről van szó, a legnagyobb gyülekezetünk sem éri el a 300 tagot, ezek a találkozások lélekben megerősítik a kis gyülekezeteket is. A lelkészek számára ez igencsak megterhelő, hisz ezek a gyülekezetek többnyire távol vannak egymástól, de ennek ellenére folyamatosan azt tapasztalhatjuk, hogy az emberek szeretnek bennünket és ez a lényeg. Azért szeretnek bennünket és a visszajelzések is ezt igazolják, mert kedvesek vagyunk. A különböző nehézségeket így megedződve közösen tudjuk leküzdeni, ami komoly eredménynek számít. Szolgálatunkat végtelen türelemmel és kitartással kell végeznünk. Több problémával is naponta szembesülünk, például engem zavar az, amikor 2 magyar szülő, nemcsak hogy horvát iskolába íratja be a gyermekét, hanem még otthon is horvátul beszél vele, ez nemcsak a saját nemzeti identitását, hanem bizonyos értelemben a család jólétét is veszélyezteti. Manapság megjelentek új bálvány imádok is, pedig itt van a régi, például a pénz imádata, azt hirdetik, hogy  mindenki csak önmagával foglalkozzon, egy zárt világban a különböző modern technikákat alkalmazva. Azt hirdetik, hogy ennek kapcsán kitárul majd a világ, pedig ez nem igaz, az igazi világ az, amit a keresztény gyülekezetek adnak az egyház segítségével. Szeretet közösségnek kell lenni és mi ezen munkálkodunk.

Mekkora veszély jelent az elöregedés, illetve a fiatalok elvándorlása?

A kilencvenes években lezajlott horvát honvédő háborúban a magyarság egyharmada elment, elvándorolt, főleg onnan ahol komoly harci cselekmények folytak. Igaz sokan is visszajöttek, érdekes, hogy mivel a volt Jugoszláviából sokan a nyugat európai országokban dolgoztak vendégmunkásként, őket itthon irigyeltünk, de már a harmadik pohár bor után kibukott belőlük, hogy ott számukra minden idegen, nincs meg az otthon szeretete. Ezért fontos a keresztény neveltetés, mert ezen a problémán is átsegít. Arra nevelni a gyermeket, hogy alakítsa ki a maga otthonát, mert az, amit saját maga épít fel, azt nehezebben hagyja ott az ember, erre kell nevelni a következő nemzedéket és mi ebben segítünk nekik.

Lehet elmenni nyugatra, de ott meg a lakbérre költi az ember bevételének nagy részét, az lenne az igazi, hogy amit ott megkeres az ember, azt itt költse el, csak ez nem így működik. Az értelmiség elvándorlása látszólagos problémát jelent, de szerintem jól védekezünk mi magyarok ez ellen is, főleg a magyar falvak e tekintetben nincsenek olyan nagy veszélyben, halljuk továbbá azt, hogy a nyugatra költözők gyermekeiket egy közös helyre viszik, oda ahol még él a nemzeti összetartozás.

Megszűnt a határellenőrzés Magyarország és Horvátország között, ez mekkora könnyítést jelent Önöknek?

A bosnyák vendégmunkások miatt azelőtt órákat kellet várni a határátlépéseknél, ehhez képest a mostani helyzet nagy előnyt jelent. Nem vagyok gazdasági szakember, de beindult a forgalom, az egymás országában való vásárlás, most például Horvátországba olcsóbb az üzemanyag, így sok magyar átjön ide tankolni, de vásárolni is. A horvát piacokon egyre több magyar eladót lehet látni, ami felélénkíti a kereskedelmet.

A lényeg hogy ez nekünk egy jó érzés, mert akárhogy is nézzük, egy trianoni határ szűnt meg. Sajnálom, hogy dédnagyapám nem él, mert ő megtapasztalta azt, hogy egyik napról a másikra elszakadt hazájától, majd a következő nemzedéknek – nekem is - úgy kellet élnie, hogy az anyaországtól egy országhatár választott el bennünket, de ez most megszűnt. Így szerves része lettünk a magyar nemzetnek, visszatérve a nemzeti öntudatunkhoz, amit Krisztus szeretetével csak erősítünk, hitünk nem idegengyűlöletre összpontosul, hanem arra, hogy miképpen tudunk segíteni azokon, akik erre rászorulnak, és itt jön a bibliai igazság, hogy a kicsik is tudnak segíteni a nagyokon, persze jó érzés az, hogy a nagy anyaország itt van mellettünk. Értékeljük a békét, hisz kapcsolatban állunk kárpátaljai magyar testvéreinkkel, tudjuk, hogy ott mi folyik. Elmentünk oda és ott szolgáltunk, hisz sok a párhuzam a délszláv háborúval, mindezeket legjobban a nemzeti kisebbségek szenvedik majd el. Nekünk nincs más választásunk, harcolnunk kell a mi kis közösségeinkért, nemzetünkért. A hitet meg kell tartani, a ránk bízott anyanyelvet meg kell őrizni, mert az egy felbecsülhetetlen kincs. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk! Ebben hiszünk. Nem félünk a számonkéréstől, mi félelem nélkül, szeretettel várjuk Jézust, hogy amikor majd ő visszatér a földre és ítélkezni fog elevenek és holtak felett!