Állami vadászvizsgák szigorodó követelmények rendszerével

Ma az kap bizonyítványt, aki tisztában van a vadászható fajokkal, azok biológiájával és vadászatával, a vadászati idényekkel, tilalmakkal, kíméleti időkkel, a védett fajok vadászata korlátozásainak betartatásával, a jogszabályi feltételrendszerrel. Az ökológia, az ökonómia, a természetért érzett felelősség megkerülhetetlen részét képezi a felkészülésnek. A vadászati kultúra, a vadászhagyományok és a vadászetika ismerete nélkül nem képzelhető el hozzáértő és tisztességes vadászat. „A biztonság mindenekfelett” elvét követve részesülnek a hallgatók fegyverismereti, fegyverhasználati, továbbá baleset-megelőzési, elsősegély-nyújtási képzésben. Tanulnak a vadászati eszközökről és módokról, a vadász­ebekről, a trófeabírálatokról, lőtt vad kezeléséről, a vadbetegségekről. Vadászterületi és lőtéri gyakorlatok a vizsgára menet feltételét képezik. 

Apáról fiúra átörökített tudás 

Ez nem mindig volt így, hiszen a vadászat sokáig nemesi előjog volt. Az erdész-vadász dinasztiák leszármazottai apáról fiúra adták át tudásukat, de akadtak olyanok is, akik a nagy elődök beszámolóiból tanulva-okulva váltak maguk is ezen ősi mesterség kiválóságaivá, publikációikkal gyarapítva a hazai és nemzetközi vadászkultúrát. 

A 2022-es Vadászévkönyvben Izsákné Simon Adrienn a vadászvizsgák történetét 1848-ig, az úrbériség megszűnéséig vezeti vissza, ugyanis ekkor a nemeseket megillető vadászati előjogokat mindenkire kiterjesztették. Mivel a vadászati jog a földtulajdon elválaszthatatlan tartozéka, a földbirtokosi réteg kapott továbbra is jogot a vad­űzésre. Ám a polgárosodás fejlődésével mind többen jutottak vadászati lehetőséghez, ami viszont felvetette a képzés szükségességét, a vadászvizsga bevezetését. Például Gyöngyöshalászi Takách Gyula szószólója volt annak, hogy csak azok kapjanak vadászjegyet, akik eredményes vizsgával rendelkeznek, mivel a hatályos rendelet mindössze a politikai megbízhatóságot szabta kritériumként a vadászfegyverek tartásával, viselésével kapcsolatban. Emiatt megszaporodtak a tragédiába torkolló vadászbalesetek. A korabeli híradásokban olvashatók az olyan szalagcímek, mint „Szarka helyett önmagát lőtte agyon”, „Nyúl helyett a fiát lőtte agyon”. 

Mivel a vadászat megkezdéséhez képzettségre nem volt szükség, sokszor az alapvető zoológiai ismereteknek is híján voltak a kezdő vadászok. A lőfegyverek tökéletesedése, a megcsappant vadállomány óvása, kímélete, tenyésztése felkészült vadászokat kívánt. El kellett érni, hogy ne csak a vadőröknek kelljen tanulniuk, hanem mindazoknak, akik vadászni akarnak. 

Kötelező vadásztársasági tagság és próbatétel 

Az országos szintű szabályozásban nagy fordulatot az 1945. évi ide vonatkozó rendelkezés és annak végrehajtási utasítása jelentett. Kötelezővé tették a vadászok számára a vadásztársasági tagságot, majd a következő évben egy újabb rendelet kimondta a „kötelező próbatétel” bevezetését. A jelentkezőnek igazolnia kellett, hogy belépését megelőzően legalább öt éven át érvényes vadászjegy birtokában tényleg vadászott, vagy ha azt nem képes igazolni, a választmány által kijelölt háromtagú bizottság előtt vadászvizsgát kell tennie. Még szigorúbb követelményrendszert támasztottak az 1957-es törvényerejű rendelet megjelenésével a vadászati és vadőri szaktanfolyamokhoz kötött állami vadászvizsga letételével, a vadászfegyver vásárlásával, illetve annak tartására jogosító engedélyeztetésének kritériumaival. 

Újabb állomásként a képzést 1958-tól a Magyar Vadászok Országos Szövetsége feladatai közé sorolták. A törvény végrehajtási rendelete szerint a vizsgát az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetőjével egyetértésben a földművelésügyi miniszter által kijelölt bizottság előtt kell tenni. A hatvanas évek második felétől a vadásztársaságok alapszabályába bekerült az a passzus, hogy a kezdő vadászok hat hónapon keresztül „vadászjelöltként” szerepeljenek a gyakorlat megszerzése érdekében. A felvételt követően az illető „vadászjelölt-igazolványt” is kapott. 

A mentesek köre is szélesedett 

A vizsgakövetelmények szigorodásával egyidejűleg a vizsga alól mentesek köre szélesedett. Így például 1971-ben nem kellett vizsgát tenni annak, aki erdészeti képesítéssel rendelkezett, mezőgazdasági, erdészeti közép- vagy felsőfokú szakoktatási intézményben vadgazdálkodás-vadászat tárgyból eredményes vizsgázott, és még sorolhatnánk a felmentetteket. 

A vadászjelöltek gyarapodó száma szükségessé tette a hetvenes évek közepére, hogy a felkészülést tanfolyami mederbe tereljék. A rendszerváltással változtak a vadászat és vadgazdálkodás jogi keretei. A 3/1990-es Földművelésügyi Minisztériumi rendelet eltörölte a kötelező vadászjelöltséget, és állampolgári jogon biztosította a lehetőséget a vadászvizsga megszerzésére. A vizsgázóknak 1995 óta teszten, írásbeli, szóbeli és gyakorlati vizsgán is meg kell felelniük a folyamatosan szigorodó követelményeknek.