Most kezdődik a farsang farka, amit keddtől böjtös idő követ

Hagyományosan ezt az időszakot a vidám lakomák, bálok, mulatságok, nép­ünnepélyek jellemzik. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül, ilyen például a torkos csütörtök. Érdekes, hogy bujasága végett egyes vidékeken a XVI. és XVII. században tiltották. A keresztény erkölccsel nem összeegyeztetőnek tartották a vigadalmakat, bálokat, sőt karneválokat, ahol az emberek különböző jelmezekben jelentek meg. 

A keresztény egyházak megegyeznek abban, hogy február 22-én, a hamvazószerdával elkezdődik a húsvétig tartó böjt, ami közös keresztyén értékeinket teszi a középpontba. A böjti időszak arra szolgálhat, hogy az emberek megtanuljanak uralkodni magukon, vágyaikon és elmélyüljenek a hitben. E negyven nap jelentősége a böjt értelmezésében, valamint a hamvazószerda szimbolikájában rejlik. 

Farsang és télbúcsúztatás 

A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette zajlik, s ami sok esetben télbúcsúztató is. A vigasságok lényege, hogy várták a tavasz érkezését, és lélekben felkészültek a böjti napokra, ami a húsvéti ünnepekkel zárul. Sok városban ekkor rendezik meg a karneválokat, a világon a riói, illetve a velencei a leghíresebb, amíg Magyarországon a legérdekesebb farsanghoz kapcsolódó eseménynek a mohácsi busójárás számít. 

A farsang hossza évről évre változik, mivel záró napja húsvét időpontjához kötődik. Története állítólag az ókereszténység idejébe nyúlik vissza, amikor is a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük. Ez akkor komoly büntetésnek és nagy szégyennek számított. 

A párválasztás időszaka 

A farsang elnevezés középkori német polgári hatásra vallanak, de vannak az Anjouk és Mátyás király udvarából itáliai jellegre utaló adatok is. A farsang a párválasztás időszaka volt, ami egyben fontos esküvői idényt is jelentett, mivel a húsvéti böjt időszakában már tilos volt esküvőt tartani. Nem véletlen, hogy a legtöbb lakodalmat ebben az időben tartották. A farsangvasárnap (ami idén február 19-én lesz) a farsangi időszak végén lévő farsang farkának első napja. A falvakban mindig a legények szervezték a bálokat. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki ha ezt elfogadta, akkor a farsang végéig nyilvános színvallásként a kalapjára tűzte. A báli szezon és táncmulatság lényege az eljegyzés volt. A különböző farsangi köszöntők szintén velejárói voltak a farsangi időszaknak. Általában gyerekek, ritkább esetben fiatal férfiak jártak házról házra, ahol jókívánságokat mondtak a háziaknak, cserébe szalonnát, zsírt vagy tojást kaptak. 

Erdélyben a farsang szerves része a fonóban való különböző játékok megszervezése volt. A leányfonókban a munkát a fonójátékok váltogatták. A legények játékai részben ügyességi és erőpróbák voltak, itt elsősorban a fiatalabb legényeket ugratták. Leányok és legények közös társasjátékai sokszor párválasztó jellegűek voltak, és gyakran zálogkiváltással és öleléssel végződtek. A fonók gyakori vendégei a farsangosok vagy népi elnevezéssel maszkurák, maszkurások voltak. Játékuk valamilyen tréfás jelenet örökített meg, befejezése pedig szilaj táncba torkollott. A záró dalt pedig az egész fonó énekelte. 

Németországban ebben az időszakban kiemelkedik az ún. Narrenfest, azaz bolondok keddje. Szintén német hagyomány, amely egy csodamalomról szól, miszerint ha egy fiatal férfi csúf öregasszonyt vesz feleségül, a molnár kellő jutalom ellenében, fiatal gyönyörű lánnyá „őrli vissza”. Rómában viszont csakis a hamvazószerdát megelőző 11 napot mondják farsangnak, vagy karneválnak.

Hamvazószerda, a bűnbánat jelképe 

A hamvazószerda a nyugati kereszténységben a nagyböjt kezdőnapja, a húsvétvasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap. Mozgó ünnep, legkorábbi lehetséges időpontja február 4., amíg a legkésőbbi március 10. Ez a farsangi időszak utáni első nap. Jézus 40 napos böjtjére utal és a húsvéti ünnepeket előzi meg. A nyugati egyházban, mivel vasárnap nincs böjt, a húsvét előtti negyven hétköznapra terjed ki, a szombatokat is beleértve. Így, mivel az ebbe az időszakba eső hat vasárnap nem része a böjtnek, kezdőnapja a hamvazószerda, a húsvét előtti 46. napra esik. Az ortodox egyháznál szombaton sem böjtölnek, ezért a nagyböjt a hamvazószerda előtti második vasárnapon a húshagyó vasárnappal kezdődik. A név onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a XII. századtól az egyházi szertartás része lett, hamvazkodás néven. Nem bibliai ünnep, de kiemelt hétköznapja az egész egyházi évnek. Ezen a napon az egyházi elöljárók megáldják a hamut, majd azzal egy kis keresztet rajzolnak a hívek homlokára, vagy egy kis hamut szórnak a fejükre. 

II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A II. vatikáni zsinat óta kétféle mondatot mond a pap, mikor hamvaz: „Ember, emlékezz, hogy porból vagy és porrá leszel.” vagy „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban.” 

A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert. A nép­hit szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje. 

A böjt túlmutat a vallási jelentésén 

A böjtnek nemcsak vallási jelentősége van, hanem egészségügyi szempontból is fontos tényező. Az ember ebben az időben kerüli a zsíros, fűszeres és főleg nehéz húsból készült ételeket, ami jótékony hatást gyakorol a szervezetre. Nem véletlen, hogy szinte valamennyi világvallás alkalmazza. 
Ezt a napot jóval ritkábban ünneplik meg a protestáns közösségek. Arra hivatkozva, hogy Kálvin János és Luther Márton már a reformáció korában is küzdöttek a megszokásokból eredő formalitások ellen. Igaz, az elmúlt években átértelmeződtek a hagyományok. Az régen is szokás volt, hogy böjtben egyszer úrvacsorás istentiszteletet tartottak, de egyéb böjtölési szokásaik nem nagyon voltak. Egy kivétel volt, a nagypéntek, amikor a reformátusok általában szigorú böjtöt tartottak, és semmit nem ettek. 

Ma mindenki maga dönti el, hogy hogyan viszonyuljon ehhez az időszakhoz, de jó vele tisztában lenni, mert hagyományainkról és történelmünkről van szó. 

Felhasznált irodalom 
Feke György, Kováts Annamária: Hamvazószerda üzenete (A református és a katolikus egyházban). Református.hu, 2012. március 15. 
https://docplayer.hu/8156086-A-farsang-lenyege-a-tel-temetese-es-a-tavasz-eljovetelenek-unneplese-a-kozepkori-magyarorszagon.html 
http://www.unnepekoldala.hu/farsang