A téli hadjárat ütőképesebbé edzette a magyar haderőket

TÖRTÉNELEM - A számos ütközettel járó hadjárat nagy részét a császári erők nyerték meg, így a katonai akció végére a magyar csapatok az ország jelentős részéből kiszorultak. A bécsi udvar ennek ellenére nem érte el célját, mert a magyar kormány továbbra is működőképes maradt és a honvéd haderő sem semmisült meg. 

Windisch-Grätz haditerve 

A Windisch-Grätz parancsnoksága alatt álló császári főerők Bécs alatt állomásoztak. Jelačić horvát bán is vezetett egy hadtestet, de a császáriak ez mellett még rendelkeztek egy hadtesttel és egy tartalék hadtesttel is. Ezek összesen mintegy 37 ezer gyalogost, 6 ezer lovast, 800 utászt és több mint 200 tábori ágyút számláltak. A szintén horvát származású Balthasar Simunich altábornagy parancsnoksága alatt egy 4500 főt és 12 löveget számláló hadtest állt a magyar–morva határon. A hadtest feladata Nagyszombat elfoglalása, majd Lipótvár körbezárása volt, biztosítva ezzel a Pest-Buda felé támadó császári főerők bal szárnyát. A Felső-Magyarországra Galíciából betörő többezres császári sereg fő feladata pedig Kassa elfoglalása volt, ami lehetőséget nyújtott egy Pest-Buda irányú gyors előrenyomuláshoz. Erdélyben pedig a 4500 sorkatona és körülbelül 6000 román népfelkelőből álló sereg feladata az Alföldre vezető szorosok birtokba vétele és egy Nagyvárad irányába történő támadás volt. Windisch-Grätz számított a bácskai és bánáti szerbek segítségére is, azt tervezte, hogy a szerb felkelők császári támogatással feltörik Temesvár és Arad ostromzárát, majd általános támadást intéznek Szeged és Kecskemét ellen. Ezzel egy időben megkezdődne Eszék várának ostroma, valamint a Stájerország felől indított osztrák támadás során birtokba vennék a dél-dunántúli területeket. 

1848 késő őszén a nyugat-magyarországi határok védelmét két, egymástól távol lévő sereg látta el. Északon Görgei Artúr vezérőrnagy 28 ezer fős hadserege és Perczel Mór vezérőrnagy mintegy 10 ezer katonájával a Muraközben állomásozott. A magyarok arra számítottak, hogy 1848 folyamán már nem következik be ellenséges támadás, és a telet a hadsereg szervezésére és új csapatok felállítására fordíthatják. Mindezt jól tudták Bécsben, ezért is indítottak általános támadást még 1848 decemberében. 

A szabadságharc új fejezete 

Kossuth Lajos és Görgey Artúr 1848 novemberében elkészítettek egy haditervet, e szerint fel kell készülni egy osztrák támadásra, de mint jeleztük, a támadást csak tavaszra várták. Kossuth arra utasította tábornokát, hogy csapataival minél nagyobb területet tartson megszállva, hogy biztosítsa a terület emberi és anyagi erőforrásait. Görgei így dandárjait a határ mentén hosszú, vékony vonalban állította fel, majd elkezdték Győr elsáncolását, és a határ menti utak, szorosok használhatatlanná tételét. December 14-én kezdetét vette az általános császári támadás, Görgei látta, hogy a túlméretezett győri állásokat nem fogja tudni tartani, ezért harc nélkül kiürítette Győrt, majd az új védvonalat a Vértes és a Gerecse nyugati átjáróin húzta meg. A móri ütközetben Perczel Mór serege vereséget szenvedett Jelačić csapatától, így a főváros vonalának – a Duna felső szakaszának – védelmét a magyar hadvezetés tarthatatlannak ítélte. Perczel szerint minden erőt Budán és Pesten kell összpontosítani, mert Buda télen bevehetetlen, de a vezérkar elutasította indítványát. 

Az osztrák terv 

A császári csapatok miután elfoglalták Eperjest, a budaméri csatában súlyos vereséget mértek a magyar erőkre, majd bevonultak Kassára. Mivel nem üldözték a honvéd csapatokat, így azoknak lehetőségük volt az újjászerveződésre. A szervezést és az új hadtest vezetését Mészáros Lázár had­ügyminiszter személyesen vette át. Az új parancsnok és Szemere Bertalan kormánybiztos tevékenységének köszönhetően a Miskolc környéki magyar hadtest létszáma meghaladta a 10 ezer főt, így december végén a siker reményében indíthatott ellentámadást Kassa irányába. Ám a magyar csapatok ismét vereséget szenvedtek, emiatt Mészáros Lázár átadta a parancsnokságot Klapka Györgynek. 

A téli hadjárat második szakaszában Görgei nem a Tisza mögé vonult vissza, hanem észak felé fordult, amivel elsődleges hadászati célját elérte ugyan, mert eltérítette a császári erőket a Debrecen felé irányuló főcsapástól, de nyilvánvalóvá vált, hogy hadműveleti területét jelentős túl­erő veszi körül. Ezért a tervezett várak felszabadítása – itt elsősorban Lipótvárról volt szó – nem jöhetett szóba, az a teljes hadtest megsemmisülését okozta volna. Így Görgei a bányászvárosok felé vonult, és ott érte a parancs, hogy induljon Kassa felé. Görgei nehéz helyzetbe került, mert minden oldalról császáriak vették körül, a győztes branyiszkói ütközetnek köszönhetően viszont sikerült kitörnie a gyűrűből. 

Az erdélyi hadműveletek 

1848. december elejére az erdélyi magyar csapatok helyzete válságossá vált, Háromszék kivételével szinte egész Erdély a császári csapatok birtokába jutott. A szétesett magyar egységeket Czetz János őrnagy sikeres szervezőmunkájának köszönhetően újra lehetett egyesíteni, majd miután Bem is megérkezett, az erdélyi magyar hadsereg már mintegy 12 ezer főt és 24 ágyút számlált. Az észak-erdélyi császári csapatok Windisch-Grätz utasításának megfelelően december 18-án megindultak, hogy birtokba vegyék az Alföldre vezető szorosokat. A 4500 katonából és 6 ezer román népfelkelőből álló császári csapatok váratlanul erős ellenállásba ütköztek, így kénytelenek voltak visszavonulni. Bem a rá jellemző határozottsággal kihasználta a helyzetet. A hős lengyel tábornok egységeivel Désnél december 23-án kettészakította a császáriak arcvonalát, majd két nap múlva visszafoglalta Kolozsvárt.

December 29-én Bethlennél megverte az északon maradt osztrák sereget, így az kénytelen volt Bukovinába visszavonulni. Bem ezután a Székelyföld felé fordulva január 13-án bevonult Marosvásárhelyre. Észak-Erdély felszabadítása után azonnal Nagyszeben irányába támadott, ami akkor a császári erők erdélyi bázisának számított. 

Bemnek nem sikerült bevennie a szász várost, a vízaknai ütközetben serege súlyos vereséget szenvedett, Piski községig vonult vissza, ahol próbálta rendezni sorait, de a császári sereg is odaért. Az ütközet tétje nagy volt: vereség esetén Erdély ismét Bécs kezére került volna. Az ütközetet Bem csapatai nyerték, de a lengyel tábornoknak e győzelem után is sok nehézséggel kellett szembenéznie. Helyzetét nehezítette, hogy a hadakozásba bekapcsolódott az Orosz Birodalom is. 

Annak ellenére, hogy az ütközetek zömét a császári seregek nyerték, Windisch-Grätz tábornagy nem győzött, mert eredeti célkitűzését, a magyar honvéd hadsereg megsemmisítését és a kormány székhelyének elfoglalását nem sikerült elérnie. A hadjáratot a magyar csapatok sem nyerték meg, mert az ütközetek jelentős részét elveszítették, feladták Eszéket és Lipótvárt, és az ország nagy része osztrák kézbe került. A magyar hadiipart Nagyváradra telepítették át, a kormány pedig Debrecenbe menekült. A magyar haderő azonban ütőképesebbé vált, ami biztosította a sikeres tavaszi hadjárat elindítását. 

A móri ütközet, 1848. december 30.: Jelačić nehézlovassága háromszoros fölényben volt a magyar huszársággal szemben
Fotók: Wikimedia

A magyar haderő tavaszra ütőképesebbé vált (Than Mór festménye a komáromi csatáról)