Megrémíti a szülőt az SNI diagnózisa

A köznyelvben is használt SNI definícióját a nemzeti köznevelési törvény egy mondatban fogalmazza meg, mely szerint: Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, aki a szakértői bizottság véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi (látási, hallási), értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd. 

– A jelenleg hatályos köznevelési törvény a nemzetközi gyakorlathoz igazodva jogi értelemben használja az SNI fogalmát. Tehát egy ellátási formaként, mely különleges bánásmódra való többletjogosultságot biztosít. Mivel az SNI egy nagy gyűjtőfogalom, így az, hogy arra mikor és hogyan derül fény nagyon sok mindentől függ.

Egyrészről attól, hogy veleszületett vagy a születése után szerzett-e a sérülés, másrészről a gyermek fogyatékosságától vagy egyéb pszichés fejődési zavarától, valamint a nevelési környezetétől is függ, hogy mennyire érzékenyek a tipikus fejlődéstől eltérő „másság” felismerésében, és mennyire nyitottak ennek az elfogadásában – emelte ki Szekeres Adrienn gyógypedagógus. – Van rá példa, hogy a szülő nem látja be, hogy a gyermekének fejlődése atipikus.

Ha eljutnak a gyermekkel foglalkozó szakember vagy pedagógusok javaslatára a pedagógiai szakszolgálathoz, akkor sem akarja elfogadni a sajátos nevelési igény tényét, továbbá a szakértői bizottság véleményét. Azt viszont tudni kell, hogy Magyarországon az óvodában és iskolákban csak az juthat az állam által támogatott gyógypedagógiai ellátáshoz, akinek szakértői bizottságtól érvényes, írásbeli diagnózisa van, tehát szakértői véleménnyel rendelkezik.

A pedagógiai szakszolgálat szakértői vizsgálata a gyermek, tanuló legoptimálisabb ellátása érdekében történik. Nagyon fontos lenne, hogy a fejlesztés szempontjából szenzitívnek mondható periódusban megkapja a gyermek a számára szükséges fejlesztést – hívta fel a figyelmet a gyógypedagógus. 

Az integrált oktatás ma már nem kérdőjelezhető meg. A gyermekek érdekeit veszi figyelembe, és támogatja a szülő azon jogát, hogy sérült gyermekét integrált intézményben is elhelyezhesse, így ne kelljen a lakóhelytől gyakran távoli, szegregált intézménybe vinnie. Mindkét oktatási forma megválasztásában a gyermek érdeke a fő szempont, vagyis annak meghatározása, melyik formában tud eredményesen haladni. 

– Fontos, hogy a gyermeknek differenciáltan, saját üteméhez, fejlettségi szintjéhez mérten tudjon tanulni. A társadalmi befogadó közegnek rendelkezni kell személyi, tárgyi, valamint anyagi feltételekkel is, ebben mutatkozó zavarok a befogadás problematikusságát idézhetik elő. Az integrált oktatáshoz a többségi pedagógus tantárgymetodikai tudása mellé több fogyatékosságtípushoz értő gyógypedagógus, gyógypedagógiai asszisztens szükséges a többségi iskolákba.

Továbbá a különleges bánásmódot igénylő gyermekek differenciált nevelést igényelnek és ahhoz, hogy egyetlen gyermek tanuláshoz való joga se sérüljön, kisebb osztálylétszámmal folyó oktatás szükséges számukra.

A digitális világban felnövő gyermekek számára természetessé vált az online térből elérhető óriási mennyiségű információ. Ez befolyásolja a digitális teret használó gyerekek fejlődését. Az észlelésük felgyorsult. Számukra a multitasking természetes, vagyis az a képességük, hogy egyszerre több tevékenységet is végezzenek. Ez kihat a tanulási folyamatukra, figyelmük fókuszálására.

Megjelent a „néma generáció”, vagyis egyre több az a gyermek, aki hároméves koráig nem beszél, helyette a kütyükben találja meg a „kommunikációs” teret. Ennek következtében már gyermekkorban megjelenhetnek olyan devianciák, amelyek a digitalizációhoz köthetők. Sajnos pszichés problémát is okozhat, mint például: testkép- vagy táplálkozási zavarok, depresszió, megfelelési kényszer alakulhat ki bennük.