Anyalét, életem anyaként: Györök-Varga Éva

– Hogyan néz ki egy átlagos napotok?

– Egy hétköznap reggel hétkor indul. Összekészítek két – vagy ha a férjem éppen délelőtt dolgozik – akkor három gyereket, és megyünk az óvodába, bölcsődébe. Délelőtt szoktam bevásárolni, főzni, házimunkát végezni, amennyire a legkisebb engedi. Nálam a gyerekek az elsők, és nem is bírom sosem sírni hagyni egyiket sem, ezért néha van, hogy a félórás spagetti öt óra alatt készül el.  Délután háromkor összeszedem a nagytesókat, és ilyenkor van a játék, mesenézés, rokonok vagy barátok meglátogatása, jó idő esetén a játszóterezés vagy séta. Fél hétkor van vacsora, majd fürdetés és pici játék után kilencre általában mindenki ágyban van. Kivéve, ha túl hideg vagy meleg van, vagy fúj a szél, ha esik az eső, vagy telihold van, esetleg napfogyatkozás, ha front van, ha fogzás, hasfájás, fejlődési ugrás, esetleg elhalad egy üstökös a Föld mellett, vagy maga az armageddon nem jön el…

– Mesélj a kislányaidról!

– Három kislányunk van, Flóra öt és fél éves, Kata kétéves és Dorina, aki még csak hét hónapos. Flóra az, aki szépségével, eszével, humorával és hihetetlen kommunikációs készségével elvarázsol mindenkit. Első gyermek lévén elég törtető és akaratos személyiség egy jó nagy adag bájjal megfűszerezve. Kata az csak Kata... Családban mindig így emlegetjük. Kata egy törékeny, vékony, alacsony icipici kislány, valami irtó cuki egérke hanggal, aki termete ellenére legalább olyan kemény személyiség, mint hat fiú egybegyúrva. Vakmerő, bátor, eleven, mindent fel akar fedezni, imádja a veszélyt, és lány létére a verekedés sem áll tőle messze. Dorina szerintem a két nagytestvér vegyítése lesz, de egyelőre még csak azt tudom róla mondani, hogy nagyon nem szeret aludni, viszont enni annál inkább. Nagyon mosolygós vidám baba, de már most kifejezi az akaratát, és ha valami nem tetszik neki. 

– Hogyan tudsz magadra időt fordítani?

– Nálam ez úgy néz ki, hogy megpróbálom a felnőtt életemet úgy egy kétórás intervallumba sűríteni, miután a lányok elaludtak. Persze van, hogy ilyenkor is inkább az alvás győz, főleg esténként, van az „énidőm”, amikor csak nézek ki a fejemből, vagy a „miidőnk”, amikor a férjemmel kettesben vagyunk. Hobbira, kiruccanásra nem igen van most lehetőség, hogy ennyire picik még a lányok.  Ha a nagy bevásárlás esetleg elfogadható feltöltődésként, akkor az is van néha. Viccet félretéve, két dolgot szeretek a mostani életemben a legjobban. Egy: a lányaimmal lenni, kettő: nem a lányaimmal lenni.

– Milyen érzés számodra anyának lenni?

– Elsősorban egy sablon jut eszembe, hogy az anyaság a világ legcsodálatosabb és egyben legnehezebb dolga. És ez teljesen így is van! Csodálatos, leírhatatlan, már-már földöntúli boldogságot jelent a három kislányunk, de borzasztó nehéz fizikailag, szellemileg és főleg érzelmileg. Nehéz a társadalmi nyomás, amiről senki nem beszél, de minden édesanya érzi. Mindenhonnan kapja vagy az okos tanácsokat, vagy a gúnyos megjegyzéseket, de konkrét segítséget kevesen nyújtanak. 

– Ha jellemezni kellene magad mint anyát, akkor mit mondanál magadról? 

– A legnehezebb azt elfogadni anyaként, hogy az otthonomban a dolgok csak is felváltva lehetnek tiszták: vagy a konyha, vagy a gyerekek, vagy a hajam. Egyszerre nem kaphatok meg mindent. Elég maximalista vagyok, ezért nekem az anyaságban az okoz fejtörést, hogy bármennyire is szeretnék, három gyerekkel már nehezen tudok a tökéletességre törekedni. Sokan azt mondják, mérhetetlenül nagy türelemmel bírok anyukaként, ezért úgy tudnám magam jellemezni, hogy egy türelmes káosz anyuka vagyok, mert sokszor érzek káoszt a fejemben. 

– Ez az elképzelésed passzol ahhoz, amilyennek a gyerekek megszületése előtt képzelted magad?

– Áh dehogy! Az ember nagy tervekkel és elvekkel vág neki a szülőségnek, aztán gyereke lesz, és mindent, amit eltervezett dobhat a kukába. Szeretnék tökéletes anyuka lenni, aki kipihent és a gyerekeinek tudja minden percét szentelni, a maradék időt csak a férjével tölti, elég neki pár óra alvás, ragyog az otthona, és minden nap főz, de leginkább a napok többségében csak a túlélésre játszom. Legyen mindenki estére épségben, tiszta és valamit egyen is. Ez a cél. 

– Hogyan tudod fenntartani az egyensúlyt a mindennapjaidban, mint anya és nő? 

– Ezen a téren szerintem már rég elbuktam. Ritkán látom magam már csak nőként, ha esetleg teszek is érte, az agyam már nem tudom kikapcsolni. Folyton a gyerekek és a velük kapcsolatos teendők kavarognak a gondolataimban, hogy a családunk működjön, anyaként megkövetelik tőlem az ezekkel kapcsolatos felelősségvállalást. Ez érzelmi és mentális terheltség, amelyhez hozzá tartoznak azok a listák, amik a fejedben zsizsegnek, azok a határidős, családdal kapcsolatos feladatok, amik nyomasztanak, vagy az a rengeteg apró döntés, amit meg kell hogy hozz a család működésével kapcsolatban. Ezt nehéz letenni. Sokan nem is értik meg, hogy nem a konkrét gyereknevelésben és házimunkában fáradok el. Szegény férjem elég türelmes ebben a dologban, remélem, hogy pár év múlva, kicsit kevésbé leszek ennyire merev, és jobban tudok nem csak anya lenni. 

–  Mik voltak az eddigi legnagyobb kihívásaid, mint édesanya és hogyan kezelted azokat?

– A legnehezebb kihívások mindig azok, amikor betegek a gyerekek. Eddig szerencsére csak egy komolyabb betegség volt, pont a középső kislányom kapott vesemedence-gyulladást. Ez Dorina megszületése előtt volt alig két héttel. Nagyon megviselt az az egy hét, sokszor vannak még rémálmaim miatta. 40 fokos lázzal mentünk be a gyermekosztályra, ahol bent is fogták a kislányomat. Innen kezdődött a borzalom, hisz magas fehérvérsejt-száma miatt elszállították őt és vele engem is Pécsre leukémia gyanúja miatt az onkológiára. Senkinek sem kívánom azt, ami ott várt ránk. Legalább 11 vérvétel és rengeteg vizsgálat. Szerencsére Kata nem leukémiás, nem is tudom, hogyan éltem volna túl 38 hetes terhesen, messze a családunktól, ha komolyabb baja van. Így is iszonyatosan megviselt, és azóta minden náthás időszakban újra és újra meghal a lelkem egy darabja. 

–  Szerinted mit a legfontosabb megtanítani a gyerekeknek? 

– A szeretet a legfontosabb az életben, hogy legyenek büszkék magukra, bízzanak saját képességeikben. Merjenek nagyot álmodni, és ne adják fel soha. Próbálom őket toleráns, emberszerető, barátságos és határozott gyermeknek nevelni. Mivel lányok, fontosnak tartom azt is, hogy soha ne higgyék azt, hogy kevesebbek bárkinél is, vagy hogy nekik mindent el kell viselni. Fontos lányos anyaként azt is átadnom nekik, hogy nem számít, hogyan leszel terhes, hogyan szülsz, hogyan eteted a babádat, hogy jár-e bölcsibe vagy néz-e mesét. Csak tegyél róla, hogy egy kedves embert nevelj, aki tudja, hogy szeretik. 

– Gondolom, nincs olyan nap, hogy ne történne valami mókás esemény, megosztanál párat?

– Nálunk minden nap történik valami vicces, az biztos, annyi kedves emlék van, hogy nehéz is egyet-egyet kiválasztani. A férjemmel például a mai napig nem tudjuk, mire mondtunk igent az esküvőnkön, mert az akkor kétéves Flóra olyan hisztit levágott épp a szertartás közepén, hogy nem hallottuk az anyakönyvvezetőt. Egyébként nem volt rá jellemző az ilyen viselkedés, tudott időzíteni.  Flórának nagyon sok vicces megjegyzése van már. Okosan használja már a táblagépet, nem csak szórakozásra, hanem tanulásra is. Egy energiaitalos dobozon látott egy felkiáltójelet háromszögben. Mire az én ötéves Flórám csak annyit kérdezett, hogy „Anya, miért van hibakód a dobozon?” Ők már egy más virtuális generáció, az biztos. Kata a csínytevéseivel tud humoros helyzeteket előidézni. Például a kórházi tartózkodás során, persze, hogy a főorvos lépett rá és esett majdnem el az általa gurított labdán. Dorina egyelőre még jól viselkedik, huncut mosolyát látva mindenki jó kedvre derül. 

– Mik a terveid a jövőre nézve?

– A jövő nagyon képlékeny a jelenlegi helyzetben. Talán még bővítjük a családot, de az is lehet, hogy még idén visszamegyek dolgozni. Azért a nem túl távoli jövőben szeretnék újra munkába állni, mivel szociális szakemberként nagyon hiányzik a felnőttekkel folytatott kommunikáció. És kár tagadni, hogy jelenleg Pocoyo, Peppa malac, a Jégvarázs, és a Duck Tv jelenti minden kulturális fejlődésem. Egyelőre a gyerekekkel szeretnénk minél többet kirándulni, nyaralni, programokon részt venni, amit a koronavírus elvett tőlünk. Jó lenne esetleg egy kertes ház is, mert azért az is megérne egy külön sztorit, ahogy én olykor le- és felcipelem a két kislányomat a negyedik emeletre.