A zöld küllőt választották az év madarának a szavazók

Február közepén járunk, és már szirmaikat nyitogatják az erősen ég felé törekvő hóvirágok. 

A nappalok hosszabbodása is jól érzékelhető, s ez alól nem vonhatják ki magukat az ezerarcú természet szereplői, a madarak sem. A madárhangok ismerői a dobolások (harkályféléink zöme e módszert alkalmazva kommunikál fajtársaival) mellett jellegzetes, „klü-klü-klü-klü”-szerű kiáltozásokra lehetnek figyelmesek, és a vájt fülűek pontosan be is tudják azonosítani a hang okozóját. Igen, ő nem más, mint a 2022-es év madara, a zöld küllő. 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979-től minden évben szavazásra bocsátva megválasztja azokat a madarakat, nemegyszer fajcsoportokat, amelyekre abban az évben igyekszik ráirányítani a társadalom figyelmét. Ebben az esztendőben a szóban forgó zöld küllő nyerte meg a szavazást, maga mögé utasítva a kékbegyet, valamint a vörös gémet. A talán mindenki által köz­ismert mátyásmadár (a szajkót hívják más néven így) méretű zöld küllő, tudományos nevén Picus viridis, egy gyakorinak mondható harkályféle. Napjainkra körülbelül tizenhatezer pár költ hazánk jelenlegi területén belül. 

Kedveli a ligetes erdőket, temetőket, nagyobb parkokat, ártéri erdőket, s az emberi közelségtől sem idegenkedik. A zárt erdőségeket kerüli. Rokonságában talán ő fogyasztja a legnagyobb számban a hangyák népes táborát, ezért van szüksége az otthonául szolgáló idősebb fák mellett a nem egy esetben emberi gondozás alatt lévő gyepterületekre, idősebb faállományú nagyobb parkokra. Többnyire akkor sikerül megpillantanunk, amikor egyik fától a másikig röppen a harkályok többségére oly jellemző hullámos módon. Ilyenkor van esélyünk megfigyelni zöld alapszínéből kitűnő sárgászöld farcsíkját is. Ha pedig a távcsövünket sem felejtettük otthon, jól látható, hogy a hímek fekete bajuszsávjába piros szín is vegyül, szemük fehérje csodásan világít, míg a fejtető mindkét ivar esetében csodás piros. 

Télen gyakran láthatjuk őkelmét a talajon, amint a fa­gyos földben vájkál erős, árszerű csőrével, amelyből a hosszú és ragacsos nyelvével könnyűszerrel ki tudja vadászni a megdermedt hangyákat. A nyári rovartáplálkozása mellett ősszel csonthéjas gyümölcsöket, bogyókat, de mogyorót is fogyaszt. Állandó madarunk. Az öreg példányok szinte egész évben a költőterületen tartózkodnak, és ilyenkor, nemegyszer már decemberben, a hímek hangosan kiáltoznak. 

Mint tipikus harkályféle, maga ácsolja odúját, amelybe tavasszal a tojó nemritkán kilenc tojást is rak az odú aljára. Fészek­anyagot nem hordanak, a tojások az odú alját borító forgácsokon nyugszanak. Védett madár, természetvédelmi értéke 50 ezer forint. Nem csupán azért kell védenünk, mert csodás színfoltja a hazai madárfaunának, de számos olyan madárfajnak is otthont teremt, amelyek önmagukban nem képesek erre, de ők maguk is szorgalmas odúköltők, illetve fészkelők – ilyen például a szalakóta, a búbos banka vagy az egyetlen vonuló bagolyfajunk, a füleskuvik, hogy a „szegény ember kutyájáról”, a seregély­ről se feledkezzünk meg.