Sabin cseppjei leküzdötték a félelmetes, rettegett járványt

Egészség A magyar oltási rendben az alábbi fertőző megbetegedések ellen kap minden gyermek térítésmentesen védőoltást:

– gümőkór (tuberculosis)

– torokgyík (diphtheria), szamárköhögés (pertussis), merevgörcs (tetanus), b típusú Haemophilus

– influenzae (Hib), gyermekbénulás (poliomyelitis),

– Streptococcus pneumoniae (pneumococcus)

– kanyaró (morbilli), rózsahimlő (rubeola), mumpsz (parotitis epidemica),

– bárányhimlő (varicella),

– hepatitis B

A járványos gyermekbénulás a poliovírus okozta fertőzés következtében alakulhat ki, maga a bénulás egy komplex, többlépcsős folyamat következménye, a vírus okozta megbetegedések mindössze 1 százaléka végződik tartós paralízissel. Elsősorban széklettel szennyezett tárgyak, de megfertőzött étel vagy ital révén vihető át, kisebb mértékben cseppfertőzéssel is terjed. A betegség legtöbbször tünetmentes vagy enyhe légúti és emésztőszervi tünetekkel zajlik. A súlyosabb esetekben viszont agyhártyagyulladással és változó kiterjedésű izomgyengeséggel, majd izombénulásokkal járhat. A bénulás egy izmot is érinthet, de akár nyaktól lefelé minden mozgatóidegre kiterjedve légzésbénulást is okozhat.

A vírus a XX. század elejétől egyre jobban terjedt el világszerte, végül az ötvenes években aggasztó méreteket öltött a bénulásos megbetegedések száma. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy az említett vírus leginkább a gyerekeket támadta meg, ezért egyre nagyobb nyomás nehezedett a betegséget kutató orvosokra.

Valóságos verseny indult a vakcina megtalálására, szinte rohamtempóban került sor a számtalan kísérletre, ami aztán kezdetben több problémához is vezetett. A kutatásoknak hála, az elmúlt több mint 60 évben a védőoltásoknak köszönhetően csaknem eltűnt a betegség, de a védekezést mellőző vagy nem megfelelő mértékben használó egyes országokban új járványok törtek ki.

A betegség Magyarországon

Az első világháború után terelődött rá a figyelem, és az ötvenes évek második felében, a hatvanas évek elején terjedtek el azok a kötelező védőoltások, amelyek ezt a járványt megelőzhetővé tették, és a világ perifériájára szorították. A betegek túlnyomó többsége enyhe tünetekkel vagy tünetmentesen esett át a fertőzésen – hasonló, mint ma Covid–19 –, és úgy fertőzött tovább. Egy betegre száz egészséges vírushordozó is juthatott. Legnagyobb számban a legkisebb gyerekeket érte el a kór. A betegek egy része maradandó hatások nélkül meggyógyult, más részük viszont csak hosszú évek alatt, kemény rehabilitációs folyamatban tudta leküzdeni a fertőzés következményeit. Többen kisebb vagy nagyobb mértékben egész életükre megbénultak. A legbalszerencsésebbek egy felszálló bénuláson estek át, vastüdőbe kényszerültek vagy meghaltak, amikor a légzőszerveik megbénultak. A vastüdő egy eszköz, amely a belső légnyomás szabályozott váltakozásával, elősegítse azoknak a betegeknek a légzését, akiknek az izomműködése túl gyenge ehhez. Eredetileg széngázmérgezés, majd a járványos gyermekbénulás kezelésére használták. Magyarországra 1948-ban érkezett az első vastüdő Amerikából, hazai gyártása az 1950-es években kezdődött el, 1959-re már több száz működött hazánkban.

A magyarországi járvány­ügy kiemelkedő alakja dr. Petrilla Aladár, aki egészen 1960-ig vezette az Országos Közegészségügyi Intézet járványügyi osztályát, egy szakmai lapban megjósolta, hogy 1947-ben érkeznie kell egy komoly járványnak, sajnos igaza lett, nemsokára Szegeden gyermekbénulási járvány tört ki. Magyarországon az 1950-es években legalább húszezer gyerek betegedett meg járványos gyermekbénulással. Ennek hatására a gyermekbénulás elleni Salk-vakcinát 1958–59-ben már itthon is előállították. 1955-ben Jonas Edward Salk fejlesztette ki ezt a vakcinát, ami, úgy készült, hogy ázsiai rézuszmajmok veseszövetében tenyésztettek ki poliovírust, amelyet azután formaldehiddel elöltek. Az 1959. évi járvány megelőzésére ezt a hazai vakcinát használták, de hatékonysága nem volt tökéletes. Hazánkban 1931-ben, 1954-ben, 1957-ben és 1959-ben alakult ki súlyosabb járvány. 1957-ben 2334 bénulás történt, amely 143 esetben végződött halállal.

Megjelentek a Sabin-cseppek

Albert Bruce Sabin orosz származású amerikai bakteriológus, virológus, gyermekgyógyász 1935-től a New York-i Rockefeller Intézet kutatóorvosaként kezdett foglalkozni a gyermekparalízissel. 1938-ban Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, aki maga is a betegség titkolt áldozata volt, megalapította a Gyermekparalízis Nemzeti Alapítványt, amelynek célja a megfelelő védekezés megtalálása volt. Az alapítvány támogatásával Sabin 1957-re mindhárom bénulást okozó vírustípusból sikeresen létrehozott egy legyengített, de élő törzset. Az így kifejlesztett Sabin-cseppet szájon át kellett beadni, ami a bélfalon tartósan megakadályozta a vírus szaporodását. Ez egyes körökben komoly ellenérzést váltott ki, mert, hogy ezzel a módszerrel a rettegett vírusból élő törzsek jutnak a szervezetbe. Az oltóanyagot gyakorlatban is ellenőrizni kellett volna, erre pedig az amerikai hatóságok nem adtak engedélyt. Sabin nem tudta elviselni, hogy gyermekek százezrei szenvednek a betegségben, miközben az ő kezében ott az ellenszer, ezért mivel oroszul is beszélt, kelet-európai kollégáihoz fordult segítségért. 1956-ban Moszkvába utazott, és ott meg is kapta az engedélyt az oltóanyag gyártására, tökéletesítésére, sőt kipróbálására is. A Szovjetunióban akkor súlyos gyermekbénulás-járvány pusztított. Ezért határozta el Mihail Petrovics Csumakov, a moszkvai Vírusos Agyvelőgyulladások Intézetének igazgatója, hogy Sabin segítségével megkezdi a gyengített, szájon át adható, a Salkénál olcsóbb élő vakcina gyártását. Történik mindez a hidegháború éveiben. A moszkvai vezetésnek jól jött, hogy valamilyen téren megelőzheti az USA-t. A Sabin-cseppet így a legfelsőbb szovjet vezetés utasítására 1956 és 1961 közt, az akkori szocialista kelet-európai országokban és Kubában is tömegesen kezdték tesztelni. Az első körben 70 millió gyerek és fiatal kapott a Sabin-Csumakov-féle vakcinából. Látva a kedvező eredményeket, a kísérlethez csatlakozott hamarosan Mexikó, Szingapúr és Hollandia is. Végül a Sabin-cseppet 1960-tól engedélyezték az Egyesült Államokban is, és 1962-ben világszabadalmat kapott.

Sabin Magyarországra is eljött

Sabin Budapesten személyesen is ellenőrizte a gyártást. Az Országos Közegészségügyi Intézet laboratóriumában 1960–62 között 2 millió 300 ezer adag trivalens (három vegyértékű), 516 ezer adag 1. típusú, 480 ezer adag 2. ill. 3. típusú monovalens (egy vegyértékű) és 470 ezer adag 1+3 típusú bivalens (két vegyértékű) vakcina készült. Neki is köszönhető, hogy 1990 óta hazánkban állítólag egyetlen gyermekbénulásos esetet sem regisztráltak. Sabin soha nem szabadalmaztatta eljárását, úgy gondolta, mindenkinek joga van ahhoz, hogy ingyen is hozzáférhessen ehhez a vakcinához. Ez a nagyszerű tudós egyébként nemcsak pénzt nem kapott csodálatos oltóanyagáért, hanem még megbecsülést sem. A betegség leküzdéséért járó Nobel-díjat ugyanis 1954-ben nem neki, hanem a vírus gyakorlati tenyésztését megoldó Wellernek, Robbinsnak és Endersnek ítélték oda.

A gyermekbénulást megszüntető ellenszer, tehát akkor Magyarországra, a Szovjetunióból jött, azóta rengeteget fejlődött az orosz egészségügy, így amennyiben azt a magyar szakemberek is alátámasztják, szerintem a koronavírus elleni orosz vakcina is hatásosnak fog bizonyulni.

Felhasznált irodalom

https://aipm.hu/hu/vedooltasok.

https://arcanum.blog.hu/2020/07/03/mikor_jar_a_jarvany.

https://semmelweismuseum.blog.hu.

Hargitai Rezső – Kiss Ákosné: ,,A gyermekbénulás elleni küzdelem” Literatura Medica Kiadó, 1994.

Koch Sándor 2004. január 20-án a Kossuth Rádió Aranyemberek című műsorában Gimes Júlia szerkesztő-riporternek elmondta a járvány magyarországi vonatkozását.