A várakozás örömteli izgalma talán jobb, mint maga az ajándék

Már december elején jártunk, az iskolában egyhangúan teltek-múltak a napok – Zoli jól tanult, könnyedén készült el a házi feladatokkal. Az egyik nap az iskolában szóba került a karácsony, az ajándékozás, és az is, hogy ki mit vár a Jézuskától. Mindenki sorolta, hogy miket szeretne a karácsonyfa alatt találni – kerékpár, csocsóasztal, távirányítós autó stb. Zolika is elmondta, hogy ő mit szeretne kapni: egy gitárt.

Zoli szülei nem voltak tehetősek, sőt, mondhatni minden fillért meg kellett fogniuk. Feleslegesen nem szórták a pénzt. De jött a karácsony, és ajándékok nélkül nem maradhat a fa.

Teltek a napok, a szülők megvásárolták az ajándékokat és – mint faluhelyen szokás – elrejtették a ruhásszekrénybe a ruhák mögé. Az idősebb testvérek már tudták, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékokat, de Zolika nem, ő még hitt benne. Az egyik nap kérdezgették a testvérek Zolikát, hogy mit vár, mi legyen a fa alatt. Zoli el is mondta: gitárt.

– Hát lehet, hogy már itt is van. – mondta János.

– Hogy lenne itt az ajándék? Hiszen csak karácsony este hozza a Jézuska – válaszolta Zolika.

– De lehet, én láttam valamit – húzta tovább István is.

– Nem lehet – erősködött Zolika.

Ezzel lezárult a beszélgetés, de Zolikát nem hagyta nyugodni a dolog. Csak az járt a fejében, amit a testvérei mondtak neki.

A következő napokban nem került újra szóba az ajándék kérdése. De a hétvégén a szülőknek dolgozni kellett, és csak hárman maradtak otthon. János megint előhozta az ajándék kérdését.

– El kellett, hogy hozza a Jézuska, mert egy este nem ér oda mindenhova, biztosan elrejtette valahová, és majd anyuék teszik a fa alá.

Ezen elgondolkodott Zolika, teljesen értelmes magyarázatnak tűnt, amit János mondott. Vajon, ha tényleg elhozta, akkor hova tehette az ajándékot? Vasárnap a szentmise után hazafelé bandukolt, és megint az ajándék járt a fejében. Azon gondolkodott, hogy melyik nap nem lesznek otthon a szülei délután, és akkor nekiállhat felkutatni a házat.

Eljött a szerda délután, édesapjának a munkahelyén kellett maradnia túlórázni, az édesanyjának pedig szülői értekezletre kellett mennie János iskolájába. Szabad a terep! – gondolta magában. Gyorsan elkészítette a házi feladatokat, szerencsére nem adtak fel sokat, így hamar végzett. Először a kamrával kezdte, módszeresen végignézett minden polcot, szekrényt, de nem talált semmit, ami ajándék lett volna. A konyha következett, az összes edényt kipakolta a konyhaszekrényekből, hátha mögöttük találja meg az áhított ajándékot, de itt sem járt sikerrel. Az idő viszont elszaladt, mire a lábasokat visszatette a helyükre, így nem tudta folytatni a keresést. Másik napra maradt a hálószoba.

Szerencsésnek gondolta magát, mert a pénteki napon édesapjának a munkahelyén kellett maradnia, édesanyja pedig délután elment a városba vásárolni – szabadon kutakodhatott. A hálószoba következett, először az akasztós szekrényt nyitotta ki. Felül polc – ezzel gyorsan végzett, lent nem volt semmi. A polcos szekrény már több eséllyel kecsegtetett – bevitte a konyhából a hokedlit, arra állt rá, hogy a felső polcokon lévő ruhák mögé be tudjon nyúlni. Végigtapogatta a polcot, de nem talált semmit. Majd az alatta lévőt és a következőt is, de nem lett eredmény. Már csak az alsó polc maradt, itt különféle ágyneműk voltak szépen összehajtva, de mögöttük volt hely. Zolika a kis kezével benyúlt a ruhák mögé, és egy dobozt tapintott ki. Megdobbant a szíve – hát mégis igaz amit a testvére mondott – a Jézuska előbb hozza az ajándékokat. Óvatosan kivette a dobozt a ruhák mögül, és a kezében tartotta a karácsonyra kért gitárt.

Szaladt a bátyjához a hírrel – megvan a karácsonyi ajándékom!

Még arra sem volt idő, hogy visszategye a gitárt a szekrénybe, mert megérkezett az édesanyja.

– Hát te, Zolika mit csinálsz? – kérdezte édesanyja.

– Megkerestem a karácsonyi ajándékomat! – mondta büszkén.

Édesanyja szomorú szemekkel nézett vissza rá.

– Miért csináltad ezt? Miért kellett kutakodnod? Azt ugye tudod, hogy most már nem lesz más meglepetés a fa alatt! Köszönheted magadnak az ilyen karácsonyt!

Zolika teljesen összetört, elveszett számára a várakozás, az a bizsergető izgalom, amellyel eddig minden évben várta a Jézuskát. Szenteste sírásra görbülő szájjal, fátyolos szemekkel nézte a karácsonyfát a szoba sarkából. Ennél soha, de soha nem volt rosszabb karácsonya. Megfogadta, hogy többet nem fog ajándékok után kutatni.

Az igazi karácsonyi ajándék meglepetésként okoz örömet.