Jézus által hirdetett tanok hírvivői lettek

Az első evangélista Máté, akiről viszonylag keveset tudunk. Kafarnaumban élt, talán ott is született. Jó eszű, képzett ember volt, így nyerhette el az adó behajtásra szóló megbízatást a rómaiaktól. Az adó-, vagy ahogy az írásokban szerepel, vámszedő már akkor sem volt népszerű foglalkozás. Bírálták is sokan Jézust, hogy bűnös emberekkel tart kapcsolatot. Máté nyilván jól tudott számolni, írni, és valószínűleg a foglalkozásának köszönhetően kitűnő memóriával rendelkezett. Evangéliumában maga írja le, hogyan szólította meg őt Jézus munkájának végzése közben a kafarnaumi utcán, s ő otthagyva mindenét, követte a Mestert. Talán maga Jézus nevezte el Matthaiosznak, ami héberül azt jelenti: Isten ajándéka. A többi evangélium Lévi Mátéként, Alfeus fiaként említi a tanítványok között, de sokkal többet nem írnak róla. Kr. u. második századból származó forrás szerint Máté kezdetben a zsidóknak hirdette Jézus tanításait, majd a pogányok közé ment, és többé nem tért vissza Izrael földjére. János apostol egyik tanítványa említi először Máté héber nyelvű evangéliumát, ami Kr. u. 40. körül keletkezhetett. A forrásból azt is megtudjuk, hogy mielőtt térítő útjára elindult, az emlékezetében megőrzött mondásokat, cselekedeteket írásba foglalta a zsidók számára, arámi nyelven. Ezért is találunk a művében sok ószövetségi jövendölést, Jézus messiás voltát igazoló utalást. Ez a szöveg nem maradt fenn. Máté további sorsáról sok egymásnak ellentmondó történet ismert. Az biztos, hogy térítő útjai során eljutott Etiópiába. Egyes legendák szerint az etiópiai pogányok az oltár előtt, imádkozás közben hátba szúrták. Egy másik feltételezés szerint máglyán akarták elégetni, de kialudt a tűz, ő megmenekült, és haláláig Nubiában élt. Testét 954-ben vitték Salernóba, ahol a katedrálisban ma is megtalálható.

Márk, a második evangélista, Kürénében született. Édesanyja egy Mária nevű, köztiszteletben álló jeruzsálemi hívő asszony, akinek házában sokszor megfordultak az apostolok, és maga Jézus is. Márk nem tartozott a tanítványok közé, hiszen még kis gyermek volt, amikor Jézus tevékenykedett. Sok mindent tudott viszont róla Barnabástól, aki a nagybátyja volt, és más apostoloktól, főként Pétertől. Mindez az Apostolok Cselekedeteiben olvasható. Elhivatottságot érzett, hogy Jézus útját járja, és felnőttként az apostolok segítőtársául szegődött. Barnabás és Pál magukkal vitték első missziójukra. 60-tól Rómában tevékenykedett, Péter segítőtársa, tolmácsa volt, aki fiaként szerette. Márk evangéliumát alapvetően a Pétertől hallott történetek, tanítások és Péter prédikációi alapján írta, a római hívek biztatására, 40–60 között görögül. Márkot az alexandriai egyház alapítójaként és vértanúként tiszteljük. Alexandria első püspöke volt, és ott halt vértanúhalált a pogányok keze által. A 800-as évek elején, velencei kereskedők, az arabok elől – állítólag disznóhús közé rejtve –, Velencébe csempészték ereklyéit, ahol a X. században dómot építettek tiszteletére. Márk Velence védőszentje.

A harmadik evangélista, Lukács orvos volt. Származásáról szinte semmi biztosat nem tudunk. Valószínűleg pogány volt. Több feltételezés él vele kapcsolatban. Egyesek szerint a hetvenkét tanítvány egyike volt, mások szerint ő az egyik emmauszi tanítvány, de egyikre sincs meggyőző bizonyíték. Ő az egyedüli, aki személyesen nem találkozott Jézussal. Első ismereteit róla Páltól és Barnabástól szerezte. Pállal Troászban találkozott, és elkísérte Rómába is, ugyanis Pál orvosa volt. Nagy hatást tett rá mindaz, amit Jézus tevékenységéről hallott, ezért elindult, és felkutatta a még fellelhető bizonyítékokat, élő forrásokat. Így találkozott a Szűzanyával, a tanítványok egy részével, a Jézus által meggyógyított vakokkal, leprásokkal, bénákkal, talán még a feltámasztott Lázárral is. Az így összegyűjtött anyagból írta meg evangéliumát, de neki köszönhetjük az apostolok cselekedeteinek lejegyzését is. Lukács nemcsak orvos, de festő is volt. A hagyomány szerint az ő alkotása a római Santa Maria Maggiore-bazilikában őrzött Mária-kép, és megfestette Jézus arcát is. Evangéliumában ő szól a legnagyobb odaadással Máriáról. Pál vértanúhalála után Dél-Görögországba költözött, és Achája püspöke lett. Ő is vértanúként halt meg, valószínűleg Patara városában. Maradványait 357-ben Konstantinápolyba vitték.

A negyedik evangélista, János, Galilea tartományában született valamikor Kr. u. 6–15. között. Apja, Zebedeus, jómódú halászember volt, akinek másik fiát, Jakabot is Jézus apostolai között találjuk. Kezdetben János is halászattal foglalkozott. Hallgatta Keresztelő János tanításait, majd Jézushoz csatlakozott. Ő volt a legfiatalabb, a szeretett tanítvány, akit szinte minden fontos pillanatban Jézus mellett találunk: ő tette fel a kérdést a Mesternek, kire mondja, hogy el fogja árulni; a keresztfáról neki mondta Jézus: „asszony, íme a te fiad, és íme a te anyád”; a feltámadás reggelén, Pétert megelőzve ő érkezett elsőnek a sírhoz. Egy ideig Jeruzsálemben, Péterrel együtt tanított. Szűz Mária a haláláig János házában lakott. „Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány” – írja az evangéliumába, ugyanis név szerint egyszer sem említi magát, csak utalásokat tesz: „aki ezekről tanúságot tett, és megírta ezeket.” „Aki a vacsorán Jézus keblére hajolt”, „az a tanítvány, akit Jézus kedvelt” stb. János nevéhez az evangéliumán kívül több egyéb írás is fűződik, különösképp a Jelenések könyve ismert. Már az ősegyházban is rendkívül nagy tekintélye volt. Személye a mai napig sok kutatás tárgya. Mária mennybevétele után Efezusba költözött. Tanított, nevelte a Krisztus hitét terjesztő második nemzedéket.

Ott is halt meg Kr. u. 100. körül, igen magas kort érve meg. A következő alkalommal az evangéliumokról lesz szó írásunkban.