Ilyenkor távol kell tartania magát...

A távoltartás a mozgásszabadság és a tartózkodási hely szabad megválasztásának korlátozásával járó kényszerintézkedés, amelyet a törvényhozó az előzetes letartóztatás alternatívájaként alkotott meg. A terhelt a bíróság által megállapított módon köteles a bíróság által meghatározott lakást elhagyni, és onnan meghatározott ideig távol maradni, a meghatározott személytől.

Szabadságvesztés büntetéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén akkor rendelhető el, ha a terhelt előzetes letartóztatásának elrendelése nem feltétlenül szükséges és megalapozottan feltehető, hogy a lakókörnyezetben hagyása esetén a sértett tanú befolyásolásával vagy megfélemlítésével meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást, illetve a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt esetleg befejezné vagy a sértett sérelmére újabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt követne el.

A bíróságnak alaposan meg kell vizsgálnia a terhelt és a sértett korábbi viszonyát, a sértett életkörülményeit és a terheltnek a sértettre gyakorolt hatását, és azt, hogy a távoltartás elrendelésétől milyen eredmény várható. A büntetőeljárás során, büntetőeljárásjogi kényszerintézkedésként elrendelt távoltartás nem tévesztendő össze a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartás alapján elrendelt ideiglenes megelőző távoltartás és megelőző távoltartás jogintézményével.

Akivel szemben ideiglenes megelőző távoltartást, illetve megelőző távoltartást rendeltek el, köteles magát távol tartani a bántalmazottól, a bántalmazott életvitelszerű tartózkodására szolgáló ingatlantól, az

ideiglenes megelőző távoltartó határozatban megjelölt más személytől, és tartózkodni attól, hogy a bántalmazottal közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe lépjen.

Az ideiglenes megelőző távoltartás elrendelésére a rend­őrség jogosult és legfeljebb 72 óráig tarthat.