Este horgászok vigyáztak a csendre

2020.08.03. Hétfő

A hétfői napot új energiával kezdtem. Korán és frissen keltem, hogy nekivessem magam az útnak. Nem volt célom, csak menni, ahogy a csövön kifér. Lankás tájon haladtam, Carcassonne városából 173 kilométeren keresztül csak pár apró domb jelezte felém, hogy azért kell még erőlködnöm. Viszont egyik sem volt vészes, könnyedén vettem az akadályokat. Hamar elértem Béziers városát, ahol meglepetés fogadott. A hídon gurulva lettem rá figyelmes, hogy olyan ismerős ez a vár és a túlparton lévő park is. Ekkor döbbentem rá, hogy bizony pár évvel ezelőtt, amikor Budapestről bicikliztem Malaga városába, bizony áthaladtam a városon. A várhoz nem mentem fel, inkább csak a partról csodáltam a két egymáshoz közel eső hidat, majd pár perc után izgatottan folytattam az utam. Tudtam, hogy egyre csak közeledek a Mediterrán-tengerhez.

Agde városa után értem el a tengert, ami nyugtató hatással volt rám. Ezen a szakaszon az út igazán érdekes. Egy pár a minap említette, hogy Franciaország egyik legnépszerűbb partján gurulhattam el. Ez érthető is, ugyanis valóban különleges szakasz ez, az embert mindkét oldalról víz veszi körül, csatornák vagy épp tavak, jobb oldalon pedig néha-néha a tenger. Hosszú egyenesek, rengeteg homok és erős szél. Ez volt jellemző az elmúlt két napra. Végállomásomhoz közeledve valami igazán csodás dolgot láttam, amire abszolút nem gondoltam volna, flamingók. Az Étang de l'Or tóban mászkáltak, vagy épp fél lábon ácsorogtak. Innen pár kilométerre található La Grande-Motte városa szélén találtam magamnak egy igazán szép helyet, a Le Vidourle folyó partján. Este horgászok vigyáztak a csendre, egészen pirkadatig. Az egyik horgász kijelentette, hogy igazán bátor vagyok, hogy itt aludtam. Szerinte veszélyes környéket választottam, bár ez nekem nem igazán tűnt fel. A legnagyobb veszélyt aznap este egy jó nagydarab kullancs jelentette, de ettől megszabadultam. Így nyugodt éjszakát tölthettem el a parton.

2020.08.04. Kedd

Másnap reggel a szélcsendet felváltotta a 30-44 km/h szél, ami lefelé fújt. Kedves ismerősöm Réka, akit Porto városából ismertem meg, ugyancsak sok helyen élt már. Mivel jártas Franciaország ezen részén, a tudtomra adta, hogy ez bizony a Mistral szél. Ami délnek fúj, tehát egy erős szembeszéllel kellett megküzdenem, ezért csak 112 km-t tettem meg, így elérve a varázslatos Avignon-t.

Ez volt az első alkalom, hogy szállás után keresgéltem, egy órányi huzavona után pedig egy hostel mellett döntöttem, ami épp a belvárosban található, közel a látnivalókhoz. A délutáni érkezés kényelmesebbé tett mindent számomra, így volt időm beszélgetni, és kicsit magammal is foglalkozni. Egy kedves fiatal párral a hostel kiskertjében hosszasan elbeszélgettem az utamról, és ahogy már megszokhattam, kérdések hada fogadott. Viszont szeretek mesélni, úgyhogy a lehető legrészletesebben próbáltam nekik előadni mindent. A kellemes beszélgetés után pedig vacsora mellett döntöttem, majd korán este ágyba is bújtam, hogy másnap városnézéssel folytathassam a napom.

Kapcsolódó cikkek:

https://www.duol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/a-pozitiv-emberek-mindig-egymasra-talalnak-3744143/

https://www.duol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/portugaliabol-dunaujvarosba-ket-kereken-3742529/