A Nadap évtizedek óta szolgál

Velence

A szárnyasból lett sétahajó ritka látvány a parton – évtizedente egyszer emelik ki, hogy egy kis ráncfelvarráson essen át. Erre ennek az esztendőnek az elején került sor, s pénteken kerülhetett vissza a vízre. Hamarosan kezdődik a szezon!

A Velencei-tó közel 15 ezer éves múltjának csupán legújabb kori fejezetéhez tartozik hozzá a hajózás, amely közel fél évszázada teszi lehetővé az efféle szórakozást, kikapcsolódást a tavon.

A tó hasznosítása korábban kimerült a halászatban, ám az ötvenes években, amikor az aktív kikapcsolódást keresők felfedezték, született meg az igény a kedélyes, kellemes sétahajókázásra is ebben a páratlan szépségű környezetben. Ezért is jöhetett létre 1951-ben a hajózási vállalat. Ez után Vass Gyula vállalkozó 3 évre bérbe vette a községi hajózási jogot, aki két kirándulóhajóval kezdte meg a hajózást a tavon. Őt követte 1954-ben egy bizonyos Kádár Gyula és Bertalan Lóránt, akik átvették a hajózás jogát a Velencei-tavon – elődjeiről Simon György, a Velencei-tavi Fejlesztési Nonprofit Kft., mint a mai tavi hajózásért felelős szervezet vezetője mesélt.

A hatvanas évek közepén azonban még csak merengve nézhették a Budapest–Mohács útvonalon járó Fecskét, amely szárnyashajóként szelte a habokat a Dunán. Kísérleti fázisban működött, amelyről így emlékezett meg Simon György: a hajót homokzsákokkal rakták meg és úgy járatták, s közben méréseket végeztek rajta. Ám a kísérletek során hamar kiderült, hogy hasonló fejlesztéseket két orosz gyártmányú Rakéta szárnyashajón már végeznek a MAHART-nál a Fecskével párhuzamosan, amelyeket a Szovjetunió a fejlett repülőgép és hadiipar kutatásainak felhasználásával készített, nagy sorozatban. Így hát inkább befejezték a próbákat, s nem költöttek többet a fejlesztésre. Szárnyait leszerelték, s új motort kapott. Így került Nadap néven a Szakszervezetek Országos Tanácsához (SZOT), amely a Velencei-tóra hozta a közel 25 méter hosszú, 4 méter széles, 100 személyes utasbefogadó képességű hajót. Ez hát a Nadap rövid története, amelyről a valaha volt szárnyak sosem gyógyuló fémsebei tanúskodnak. Ahogy végighúzza az ember a kezét a frissen tisztított piros-fehér festékfelületen a hajótest oldalán, látja s érzi a leszerelt szárnyak helyét.

Évtizedek óta szolgálja a Velencei-tó kirándulóit, két másik társával, az 1964-es Agárd és az 1985-ös Gárdony nevű hajóval egyetemben. E három hajó több évtizedes fedélzetén sok ezer ember fordult már meg s csodálta meg a Velencei-tó szépségeit. Fenntartója a Nadapot az utóbbi években állami támogatásból és saját forrásaiból újította fel, amely modern, környezetkímélő hajómotort és generátort kapott. A 2020-as esztendőben azonban megújult erővel folytathatja útját – kiemelésekor ugyanis átnézték, szüksége van-e felújításra.

– Több mint tíz éve volt utoljára parton a Nadap, illetve most, ennek során kötelező parti szemlén vett részt a jármű. Megállapították, hogy korához képest kitűnő állapotban van, így tehát remélhetjük, hogy még sokáig fog a Velencei-tavon úszni ez a hajó – fogalmazott fenntartója, hozzátéve, hogy szakmai szempontból nézték át a hajót: ellen­őrizték a fenéklemez-vastagságot, a szegecsfejeket, illetve hogy vannak-e rajta fizikai sérülések.

Simon György a hét elején még a hajófelügyelet munkatársaival egyeztetett a teendőkről, de pénteken egy óriási daru segítségével visszakerülhetett a jármű a rendeltetési helyére.

Egy ilyen művelet mindig nagy esemény, csak évtizedente kerül rá sor.

Még a széltől is óvják ilyenkor a hajót, mondhatni, szó szerint, hiszen beemeléskor a kis kilengések is komoly sérüléseket okozhatnának a fél évszázados hajótesten. A művelet azonban gond nélkül lezajlott, s a Nadap a gondos „ráncfelvarrásnak” köszönhetően megfiatalodva állhat ismét a kirándulók szolgálatába.