Mindennapi nyelvi furcsaságaink

Mindig mosolyogva hallgatom azokat a nőket, akik olyan szinten képesek megélni az anyaszerepet, hogy a kisgyermeküket nem egy önálló létezőként emlegetik, hanem többes szám első személyben beszélnek róla. Tehát a totyogós nem ő, hanem MI, így megtudhatjuk, hogy MI „nagyon sokat sírtunk az éjjel, mert fájt a pocink” vagy esetleg MI „meghúztuk a Kata haját az oviban”, de talán akkor szökik legmagasabbra a szemöldököm, ha ilyesmit hallok: MI „már olyan ügyesek vagyunk, hogy bilibe kakilunk”. Nem is gondoltam volna, hogy a kutyások is képesek született anyák lenni. Nincs annál groteszkebb, mikor a gazdi, kinek kan kutyája az enyém után lohol, felteszi a kérdést: „áá, szóval ti tüzeltek?”

Vezető képünk illusztráció.