Luca-nap, Luca-szék, Luca-búza

Luca-napjához nagyon sok népszokás kapcsolódik. Ezek eredete valószínűleg az, hogy a Gergely-naptár bevezetése előtt (1582) ez a nap volt az év legrövidebb napja. Luca-napon régen tilos volt fonni, sütni, mosni. Nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek.

A Luca-napi népszokások egyik legismertebbje a Luca-széke készítése. Háromlábú, minimum hét darabból kell állnia, és legalább hétféle fából, tizenhárom napig készítették úgy, hogy minden nap csupán egy-egy műveletet lehet rajta elvégezni, innen ered az a népi mondás is, hogy „Lassan készül, mint a Luca széke”.

A másik ismert szokás a Luca-búza keltetése. Luca napján búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki. A néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. Ez utóbbi terjedt el a néphagyományban. A nap éppúgy alkalmas volt termékenység varázslására, mint házasság-, halál- és időjóslásra, vagy egyes női munkák tiltására. Az első látogatóból a várható állatszaporulatra jósoltak: ha Luca reggelén férfi lép a házba, a szaporodás bika lesz, ha pedig női látogató érkezik, akkor üsző.

A régen a Luca-cédula is rendkívül népszerű volt a fiatal leányok körében. A jóslás lényege az, hogy a lányok 12 cédulára fölírnak különböző fiúneveket. Ezek közül minden nap el kell dobni egyet anélkül, hogy megnéznék, milyen név van ráírva, és – a varázslat szerint – amelyik név megmarad, úgy fogják hívni a lány jövendőbelijét.

Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket.