Egy srác, aki előbb énekelt, mint beszélt, aztán hazajött…

Amikor Futó Gábor arról a gyerekkori álomnak a megvalósulásáról beszél, amit száz négyzetméterben lehet kifejezni, azonnal barátot is említ, mégpedig Baki Endrét, aki a Fox SE Dunaújváros Jiu Jitsu működtetője, elnöke. Nagyon sok köze van ehhez a száz négyzetméterhez, hiszen zenészként, a zene szerelmesként a vadonatúj és a közelmúltban kialakított Bakelit Zenecentrum és Hangstúdiót együtt álmodta és valósította meg Gáborral.

– Egy teljesen új lakrészt alakítottunk ki az általa bérelt épületrészben, a Fox SE szomszédságában – folytatja Gábor az álom megvalósulásának részleteivel –, mert komoly hangszigeteléssel épültek a szobáink, akusztikai céggel terveztettük az egészet és a telepített paneleknek köszönhetően szerénység nélkül mondhatjuk, hogy világszínvonalú stúdió jött létre a városban.

Mészáros Krisztina, aki énekel és tanít is, joggal és örömmel válaszolt a kérdő, ugyanakkor meglepett tekintetemre, mert a stúdió valóban magáért beszél:

– Abszolút és felhőtlen örömöt éreztem, mert életem párjának megvalósult egy álma, amit eddigi életútjában mindig is szándékában állt elérni. Öröm volt és büszkeség, hogy ebben támogathattam és végre boldognak látom. Teljesebbnek. Ének szempontjából is kézenfekvő volt, hiszen korábban is tanítottam a lakásomban, most pedig teljesen professzionális keretek között tehetem mindezt. Minden adva van ahhoz, hogy az ember valóban kiváló munkát végezzen. Hálás vagyok Endrének is, hogy segítette ennek a létesítménynek a megszületését, nélküle ez nem jöhetett volna létre.

Kétségtelen, hogy új szintre emelkedett az énekképzés lehetősége vagy egy-egy hangfelvétel elkészítése, ami nem elsősorban a pihenőszobának vagy a mosdók meglétének a függvénye közös történetükben. Hanem, ami látható is kettőjükön, sokkal inkább a zene iránt elkötelezett harmóniáé. Gábor a két­ezres években még partizenekarral turnézott óceánjárókon, de elhatározta, hogy saját zenekart alapít Fun Company néven, ahová énekesnőt kerestek. Az egyébként csíkszeredai származású, ám akkor már Budapesten élő hölgy eljött egy közös ismerős által invitált meghallgatásra Dunaújvárosba:

– Tizenöt éve települtem át Magyarországra Csíkból, ahol szintén zenekarokban foglalatoskodtam, s valahogyan tovább szerettem volna lépni. Túllépni a lakodalmas zenén. Láttam, éreztem, hogy vagy a pedagógia lesz az utam vagy pedig a zene. Eljöttem erre a meghallgatásra, s azóta az év 365 napján gyakorlatilag együtt dolgozunk. Párok lettünk, s vagyunk, ami aztán szerelmi kapcsolattá nőtte magát.

Tizenegy éve dolgoznak együtt, s több mint hét éve alkotnak párt

Ami egy férfinek, aki meghallgatásra hívta Krisztinát, mégis más, mint általában. Azt meséli, hogy amikor Kriszta bekerült a zenekarba még csak érezte, hogy kivételes tehetséggel bír, de azt is látta, hogy még nincsen kész:

– Nagyon jó partner volt már akkor a színpadon, minden rezdülésemet figyelte, s mint zenekarvezető tudtam irányítani. Ez az évek alatt odáig jutott, hogy most már én tanulok tőle. Hihetetlenül kölcsönös a viszony és beért. Szerintem, az országban az egyik legjobb előadónő, s nem azért, mert most itt van. Konfliktusok természetesen minden kapcsolatban vannak, de mi valóban az év 365 napjában együtt dolgoztunk. Ebből nyolc hónapot távol az otthontól, egy kabinban összezárva éltünk meg, hajón. Nagyon megtanultuk elviselni egymás rigolyáit, különcségeit. De ez mind a magán­életre, mind pedig a szakmai életre vonatkozik. Tehát nekünk a toleranciának, mint olyannak, nem kell a jelentését fejtegetni.

Gábor kreativitása és szorgalma talán az egyik kerete annak, hogy most ez a stúdió elkészülhetett, ám Gábor Krisztina tehetségességét a szorgalommal igyekszik teljesebbé tenni. Ami viszont látszik rajtuk és tény, hogy valóban párt alkotnak: kiegészítve, olykor meghaladva egymás képességeit, de mindenképpen egymást támogatva. Ebben a szakmában – ezt zenészektől többször hallottam már – megfizethetetlen. Aztán arról beszélünk, hogy öröm volt számukra hazaérkezéskor megtapasztalni azt, hogy vannak zenei állandó pontok a városban. Akár komolyzenében, akár a jazz területén…

Krisztina komolyzenét tanult, s a műfajt és előadóit is kedveli, ám rögtön leszögezi Gáborral közös álláspontjukat is:

– Azt valljuk, hogy jó zene van és rossz zene. A dunaújvárosi zenei helyeket ismerjük, voltunk és hallgatunk is jazzt, játszottunk is már trióban. S ha már itt tartunk, a városnak mindenképpen kulturális csomópontja az, amit például a jazzszervezéssel megteremtettek, fantasztikus, hogy van nekünk ilyen.

Gábor nem jazzmuzsikus, de annyit ő is elismer, hogy minden, a zenével kapcsolatos dunaújvárosi kezdeményezésnek örülni kell, s ha már az instrumentális zenélést is befűztük beszélgetésünkbe, talán érdemes figyelni rá:

– Az instrumentális zenélés mindenképpen személyiségalakító, azt építő, pozitív dolog. Találkoztunk Svédországban egy buszsofőrrel, aki négy megálló alatt megtanított bennünket három helyi táncra, miközben vezetett. Aztán elmondta, hogy a középiskola végéig mindenki választhat egy hangszert, amit ingyen az iskolai keretek között tanulhat, sőt, tanulnia kell. Szerintem, ez óriási. A napokban meghalt Ginger Baker, a Cream dobosa. Ha ez a generáció elmegy, mi marad utána? Annyit mondott beszélgetőtársam, barátom, hogy nagyon nagy baj, hogy nem tanult a mai fiatalság hangszeren játszani. Mert, ha tudna játszani, akkor fel tudná ismerni az értékes zenét. És ebben mi, zenészek igenis hatalmas feladatot érzünk. Ami bennünk van, azt próbáljuk továbbadni, hogy megmaradjon az igazi és értékes zene szeretete.

Közhelyes, esetleg reklámszagú a szó, hogy hiánypótlás? Vagy az, hogy egy fiatalkori álom éppen azért és úgy valósult meg, ami éppen égetően értékmentő és értékorientált, hagyományos állapotokat és viszonyokat kívánná újraéleszteni, megteremteni, megmenteni itt, Dunaújvárosban is? Aligha. Vagy unalmas, amikor belép valaki egy stúdióba, és azt érzi, hogy ott minden a zenéről szól? Minden hangszer, s minden lehetőség a zene kitalálástól a megvalósításon át a minőség rögzítéséig? Olyan minőségi helyen, ahol a kohász-daltól a Himnuszig bármit nívósan lehetne rögzíteni? Sőt: kidolgozni, feldolgozni – csapatban, egyénileg, szál hegedűvel akár? Aligha. És ettől a kapcsolatteremtő helytől csak aprócska lépés az oktatásban betöltött szerepe, az iskolákkal, óvodákkal folytatható workshopok megvalósítása. Mert ez is a szándékok között él egy gyerekkori álmát megvalósító felnőtt férfinek és párjának.

Van mit tanulnunk tőlük, azt hiszem, sőt! Nincs több és ebben semmiféle aligha.