Fergeteges táncos találkozót tartottak Nagykarácsonyban

A régi bálokra emlékeztető békés hangulatban, szépszámú kísérő mellett, értő táncos szakmai irányítással zajlott, a majd’ tizenkét órán keresztül tartó nagyszerű esemény. Ez volt a táncházak éjszakája elnevezésű program.

Nagy titok, hogy a szinte nonstop muzsikáló Csádé zenekar mitől bírta a tempót ennyi időn keresztül? Nem árulták el, de talán része volt benne Mergl Istvánnak is, aki a feleségével folyamatosan dolgozott a konyhában, hogy a percenként érkező vendégek nehogy éhesen maradjanak?!

Bár a gazda estefelé komoly erőfeszítésekkel próbálta a korban hozzá illő férfiismerőseit a híres nagykarácsonyi medve-, illetve a kanásztáncra buzdítani, de a gasztro kihívások ezúttal sajnos nem adtak lehetőséget rá.

Nagy fába vágták a fejszét

Várai Tamás, a Nagykarácsonyi Néptáncegyesület vezetője, elnöke és tánctanára nagy fába vágta a fejszéjét ennek az eseménynek a létrehozásával.

– Valóban nagy volt ez a feladat. Úgy látom, hogy jó úton haladunk és sikerülni fog. Nagykarácsony egy viszonylag kis település, de ebben a folklór világban már egyre több helyen megismerik. Az elmúlt évi moldvai táncházunk sikerén felbátorodva láttunk újból munkához. Erre az alkalomra folyamatos tánctanítással is készültünk. Az aprók, az óvodások és kisiskolások táncházával kezdtünk, játékok, mondókák és énekes feladatok mellett a picik táncot is tanultak. A moldvai táncok már egy kicsit érettebb produkciónak számítanak, amit az általános iskolásoknak terveztünk be. A somogyi táncokkal még feljebb lépünk az életkori kategóriákban. Végül a csíki és a mezőségi táncok következtek. Az esti órákra a kötetlen tánc maradt.

Várai Anna a férjével együtt az egyesület másik vezetője és tánctanára.

– Csak nézz körül, és láthatod, hogy megérte-e belefektetni ennyi energiát a rendezvényünkbe! Látni, milyen sokan boldogok attól, hogy létrehoztuk. Nagyon kevés olyan együttes van, amely meg mer egy ilyet csinálni. Ennek a szervezés mellett sok háttérmunkája van, például a pályázatok terén. A Csoóri Sándor-pályázaton indultunk, amit az Emberi Erőforrások Minisztériuma írt ki. Az onnét nyert forrás egy részét ennek az eseménynek a létrehozására szántuk.

A helyiek mellett a környékbeli táncosokat is megpróbáltuk idecsábítani. Úgy láttam, hogy ez a tervünk is sikerült. Fontos, hogy a környékbeli gyerekek megismerjék egymást. Hálásak vagyunk, köszönjük minden támogatónknak a nélkülönözhetetlen segítségüket!

A táncos gyökerek

Magabiztosan léptem oda egy elegáns és jó táncosként mozgó pároshoz, Várai Róberthez és Várai Ágneshez, a feleségéhez. A kézfogás után Baracs polgármestere rögtön kijelentette: – Ma nem a polgármesterként, hanem a rendező, Várai Tamás apukájaként is érkeztem!

Hogy a műfaj gyökerei itt vannak-e bennünk? A gyökerek nálunk annyira el voltak ásva, hogy nagyon sokáig nem is találtuk. Amikor a gyerekeink a néptáncban egyre jobb produkciót mutattak, akkor tudatosult bennünk, hogy a genetika miatt nekünk is nagyon szépen kéne tudnunk táncolni – mondta a mosolygását rosszul leplezve az apuka.

– A mai korban is helye van ennek a szórakozási formának?

– Föltétlenül, mivel ez sohasem volt a divat kérdése. Azt gondolom, hogy ennek is van egy evolúciója, és ezért lehetett aktuális minden történelmi korban. Remélem, száz év múlva is az lesz.

A táncos inspirációnk, Erdély egyik településéből, Szent­egyházáról származik. Amikor ott éjfélig nótáztunk, akkor azt mondták a helyiek, hogy akkor most már táncoljunk is egy kicsit! Mivel mi nem tudtunk, szégyenszemre akkor ott, azonnal meg kellett tőlük tanulnunk ezeket, amiket most is járunk.

Korhatár nélküli boldogság

– Várai Ágnes vagyok, az egyik zenész, Várai Áron anyukájaként is részt veszek az eseményen. „Korábban mindketten sokat táncoltunk, de egészen másfajta zenére. Mostanra már mi tanulhatunk a gyerekeinktől – tette hozzá. Ezen a délutánon alaposan belefeledkeztünk, mert nagyon jó volt a hangulat. Számunkra ezt az is emelte, hogy az egyik gyerekünk muzsikusként, a másik táncosként vesz részt a táncház programjában. Az estét egyébként a velünk tartó két kis unokánk még tovább színesíti.

– Érzi-e, hogy van a táncnak felső korhatára?

– A gyerekek révén sok helyütt megfordultunk a magyar néptáncos világban. Gyimesben például örömmel láttuk, hogy hetven-nyolcvan évesek őrzik ezt a fajta hagyományt úgy, hogy naponta ezt gyakorolják. Tőlük tanulhatták meg a táncokat a gyerekeink, még óvodáskorukban. Nincs felső korhatár.

Ide a kezdők is eljárhatnak

Hortobágyi Erika felnőtt hölgy, de ennek ellenére önfeledten táncolt az egész kicsikkel is.

– Nem zavar a köztünk lévő korkülönbség, mert szeretek táncolni. Ez annak ellenére is így van, hogy fiatalkoromban nem mertem vele kiállni. Nem úgy a lányom, aki a mai esemény társrendezője, és maga is tanítja a táncot a helyi egyesületben. Örömmel jártam a táncházakba, de például a Vasasba nem mertem elmenni felvételizni. Pop- és tánczenére is szívesen táncolok, de számomra ez az igazi. Ez a nagykarácsonyi esemény egy kifejezetten kellemes rendezvény, örülök, hogy el tudtam jönni. Ilyen helyekre a félénkek és a gátlásosak is velünk tarthatnak, és könnyen megtanulhatják a táncokat. Sokan vannak, szinte el is lehet bújni a gyakorlás idejére. Elsőre nem kell kiállni, ráér valaki, ha már megjön a magabiztossága.”

Nekem a néptánc lesz az igazi

– Kovács Zsófia vagyok, hatodikba járok az itteni általános iskolába. Látod, most ez a szünet már egy kicsit hosszú nekem. Nagyon szeretek itt lenni Nagykarácsonyban, és a társaimmal táncolni. Mint itt a táncházban. Az egyesületben is ezt csináljuk. Nekem nem nehéz, ha ez a program egész délután is. Sokféle sportágat kipróbáltam már, de azt hiszem, hogy nekem a néptánc lesz az igazi mozgás, mert rendkívül szeretem. Sokan énekelnek is, és azt mondják, hogy az én hangom is szép, de ahhoz, hogy velük tartsak, egy kicsit félénk vagyok. A moldvai táncot azért szeretem, mert kecsesek a lépések, és jól érezhetem magam benne. Mellette a somogyi táncokat kedvelem a legjobban. Nagyon jó itt a hangulat, boldogok vagyunk. Most zenekar játszik, ami nekünk, gyerekeknek egy kicsit furcsa, de most már egy-két óra után úgy érzem, jobb, ha élőben halljuk a zenét. A legközelebbi táncházra is elszeretnék jönni.

Büszke vagyok rájuk!

Horváthné Szabó Eszter is a rendezvény egyik fontos támogatója volt, hiszen az egész délutánját és az estéjét a pénztárban töltötte. Ahogy az ilyen helyeken szokás – önkéntesen. „Igaz, hogy itt végzem a dolgomat, de nem munkának tekintem, hanem segítségnek. Szívesen teszem, hiszen a lányaim is itt vannak velem, és most ők táncolnak helyettem is. Nekem ez nagyon nagy öröm, és amikor lehet, odalépek a bálterem ajtajába, hogy gyönyörködhessek az enyémekben és mindenki másban is. Nagyon kellemes ez a rendezvény, mindenki jól érzi magát, a bátrabbak táncolnak, mások szépen elnézelődnek, közben ismerkednek és beszélgetnek egymással. Talán el sem hiszed, de itt mindenki vigyáz a rendre. Amikor megindult a néptánccsoport, nem biztattam rá a lányokat, maguktól jelentkeztek, és én örülök neki. Jó társaságban szép dolgot tanulnak és gyakorolnak. Úgy látom, hogy a többiek is jókedvűen töltik ott az idejüket.

Szeretem a sikert!

Horvát Fanni már hetedikes és szintén az egyesület táncosa, mellette nagyon jó tanuló. „A népzenét is kedvelem, főleg úgy, mint most, hogy élő zenekar játszik. Egy kicsit furább, mintha csak a hangfalból szólna, de mégis sokkal jobb annál. Igazából inkább a mai diszkózenék az én kedvenceim. Jó hosszú a mai program, de én nem untam el. Szívesen vagyok itt, mert velünk vannak a barátaink, nagyon sokat táncolunk és mozgunk. A szüneteket sem bánom, mert legalább fel tudunk egy kicsit frissülni. Örülök, ha tetszik a ruhám, mert ezt közösen varrattuk a néptáncos eseményeinkre.

Ez maga volt a csoda

Papp László a helyi közösségi élet egyik motorja, mások mellett a helyi Hagyományőrző Egyesület elnöke is, ezért számára különös jelentősége volt ennek a kedves eseménynek. „A néptánc maga a csoda. Kifejezi az érzéseket, amikre ezen a délutánon és estén csodálatos példákat láttunk. Az öröm táncait láthattuk. Jó volt itt lenni, és látni, hogy a tehetség és a szorgalom milyen szép táncos eredményekhez is vezethet. Reméljük, hogy lesz még erő a folytatására.”