Dr. Wladár Sándor: megtalálni és kiemelni a tehetségeket

Moszkva olimpia bajnoka a látogatás során találkozott Cserna Gábor polgármesterrel, illetve Szepesi Attila alpolgármesterrel is, akiknek egyebek mellett megköszönte azt a hatalmas segítséget, amit az önkormányzat nyújtott a Dunaferr SE úszóinak az uszoda felújításának idejére, illetve azt, hogy évek óta támogatják a szakosztályt, a többi között a létesítmény-használattal. Nagyon hálás volt, hogy Dunaújvárosban elkötelezett támogatói az egészséges életmódnak, a sportnak, a tömegsportnak.

Dr. Wladár Sándor Mátyás Gáborral, a Dunaferr SE elnökével, Kis Attilával, az úszószakosztály elnökével, és Bene Vera szakosztályvezetővel is megbeszélést folytatott. Majd ellátogatott az élményfürdőbe, ahol a gyerekek edzését is megnézte, itt beszélgettünk.

– Jövőre elkészül a felújított, megszépülő létesítmény, s 2019-ben ünnepli negyvenedik évét az Arany Üst. Gondolom, a MÚSZ is kiemelten kezeli majd ezt az eseményt, hiszen az utánpótlás versenyeztetése, a bázis szélesítése kiemelten fontos.

– A szövetség részéről minden segítséget meg fogunk adni a nagyszabású esemény rendezéséhez, a saját média­felületeinken ennek hírt is fogunk adni. Risztov Éva pedig megígérte, hogy az összes, itthon fellelhető és ráérő úszó olimpiai bajnokot elhozzuk. Hiszen egy négy évtizedes múlttal rendelkező eseményről van szó, amelyen talán még én is indultam egykoron. S azt is megígérhetem, a megújuló uszodák otthonai lehetnek országos bajnokságoknak, így Dunaújváros is, ami elismerés a rendező településnek. A Minden gyermek tanuljon meg úszni! program, ami a kormány és az úszószövetség közös munkája, négy pilléren áll. Ez azt a célt szolgálja, hogy öttől nyolcéves korig, négyéves felfutással elérhetővé váljon minden gyerek számára, az ország legeldugottabb részében is a mindennapos úszásoktatás. Nyilván ennek van infrastrukturális ága, szerencsére sorra épülnek vagy újulnak meg az uszodák, van egy sportszakmai ága, azaz ki kell képezni azokat az oktatókat, akik ebben a struktúrában el tudják látni ezeket a feladatokat. A harmadik lába a logisztika, a negyedik pedig, hogy az oktatási törvényben miként lehet beilleszteni a mindennapi testnevelésbe ezt a programot. Orbán Viktor miniszterelnök első munkánkat a versenyképes és profi jelzővel illette és gratulált az ötvenfős csapatomnak, amely ezt elkészítette. S arra is kért, hogy a korcsoportot egy évvel vigyük lejjebb az óvoda felső korosztályáig. Magyarországon ugyan van kötelező úszásoktatás, de a feltételek nem teljesen adottak, nincsenek szabályozva. Nem ritkán hetedik-nyolcadik osztályos korban tanulnak csak meg a fiatalok úszni, ami nem szerencsés. Azon túl, hogy addig simán vízbe is fúlhatnak, a motorikus és egyéb rendszerek nem alkalmasak arra, hogy jól elsajátítsák az alapokat. Mint elnök, számos feladattal foglalkozom, de fontos része a munkámnak, ami korábban nem volt így, hogy menjünk és személyesen egyeztessünk a kérdésekben. Ebben azért van relatíve könnyű dolgom, mert látszik, hogy van egy kormányzati akarat, ami támogatja az egészséges életmód mellett a tömeg- és élsportot. Egy uszoda építésével, felújításával az adott településen élők is nyernek. Hiszek abban, hogy a mindennapos sport, nem profi szintről beszélek, sokkal egészségesebb társadalomhoz vezethet.

– Sokszor elmondhatjuk, mennyire fontosak egy-egy sportág számára a vidéki bázisok, a Dunaferr SE ebben az egyik bástya.

– Dunaújvárosban több évtizedes múlttal rendelkezik az úszás, nagyon kevés olyan tagszervezetünk van, amelyben minden korosztályban legyenek képviselve versenyzőkkel az országos bajnokságokon. A Bene Vera vezette egyesület ilyen, bízom benne, a következő években is hasonló önkormányzati támogatás mellett dolgozhatnak, mint eddig. Hiszen ez egy érték.

– Több mint egy éve választották meg elnöknek, nyilván nem tud mindenhova eljutni, de látszik, nem elefántcsonttoronyban dolgozik.

– Nagyon sok mindennel foglalkozom, napi tizenkét órában dolgozom, mindezt társadalmi munkában. Úgy tudom, a MÚSZ a kevés kivétel közé tartozik ezen a téren, de nincs is ezzel gond, hiszen így vállaltam. Viszont ez mutatja az elkötelezettségemet, hogy ötvenhat éves fejjel erre vállalkoztam, feladva az addigi életemet, illetve a megszokott hobbikat.

– A szakosztály évzáróján hallotuk, örömteli módon nőtt a taglétszámuk, erről országos szinten mit lehet mondani?

– Pont a központi sportágfejlesztési támogatással kapcsolatban nemrég végeztünk egy átfogó munkát, ami arról szólt, hogy a tokiói olimpiáig vállalt valamit minden sportág, így mi is. De jöjjenek a beszédes számok: 2013-ban 113 tagszervezetünk volt, most közel 140-nél tartunk. Akkor volt 4200 versenyzőnk, 2018-ra 5600-ra nőtt a szám. A teljes, igazolt létszám 2013-ban 20 ezer, most 27 ezer fő. Válogatott úszóink kerete az ötvenről nyolcvanra emelkedett. Vonzóvá kell tenni az úszást, s nem kell mindenkiből élsportolót faragni. Nem vagyok egy fakabátos fickó, hogy bejön száz gyerek, és ebből tíz legyen a legjobbak között, mert ez lehetetlen. De a múltba visszanézve, a nagy számok törvénye alapján mindig vidékről dobott a partra a víz egy-egy tehetséget, például Hosszú Katinka, Czene Attila, Risztov Éva, vagy éppen Dunaújvárosból Takács Krisztián.

– Egy sportági vezető, főleg ha „házon belülről” jön, mennyire szól, szólhat bele a szakmai kérdésekbe?

– Egy elnöknek elsősorban stratégiai dolgokkal kell foglalkoznia, az egy évvel ezelőtti tudásomhoz képest nagyságrendekkel jobb vagyok, hiszen napi tizenkét órát foglalkoztam ezzel a kérdéssel több mint egy éve. Az operatív munkába is bele kell lássak, de vannak olyan nagy tudású kollégák, akik segítik a munkát. Sportszakmai dolgokba szigorúan nem szólok bele, arra van az edzőbizottság, a szakmai alelnök, vannak szövetségi kapitányaink. Infrastrukturális kérdésekben is az elnökség döntsön, a régiós vezetők kinevezése az utánpótlás-bizottság és a kapitányok egyeztetése után történjen, azaz próbálok kicsit demokratikusabb helyzetet teremteni. Óriási előnyöm, hogy ismerem az edzőket, sokukkal együtt versenyeztem. Viszont abba beleszólok, ha túlzott igényekkel találkozom, ami tudom, hogy a büdzsébe nem fér bele, és itt jön a legnehezebb rész, nemet kell mondani bizonyos helyzetekben, főleg ha ismerősnek.

– Az utóbbi években sajnos nem mindig a sportág sikereitől volt hangos a sajtó, mára elültek a botrányok keltette hullámok?

– Azt gondolom, a balhék gerjesztve lettek pár ember részéről, nem mindnek volt alapja. Ismerem a teljes történetét az összes ügynek, hogy ki mit csinált, mit tett a másikkal, miként bántotta meg. Nekem ez jó tanulópénz volt, mint az állatorvosi munkában is, amikor öt évig álltam a professzorok mellett, és néztem ki és miért jó adott szakterületen. Itt is ismerem a résztvevőket, próbáljuk a hibákat elkerülni, a kritikát is fogadom, bármit mondhatnak nekem, aztán eldöntöm, igen vagy nem. Egy dolgot viszont nem tűrök! A cinikusságot, a rosszindulatot, a szándékos ártást és árulást! Ezeket a legsúlyosabb módon büntetem, meg is mondtam, aki ezt teszi, aznap el lesz küldve. Az elmúlt években az úszásról szóló híradások hatvan százaléka a balhékről szólt, a maradék az eredményekről. Most azért van csend, mert nincs hatvan százalék. Azt nem tudom megígérni, hogy többé nem lesz ilyen, mert minden nap van egy helyzet, amit orvosolni kell. Tényleg nehéz munka, de vállaltam.

– Most zajlik a rövid pályás világbajnokság, mit vár?

– Hosszú Katinka jó edzettségi állapotban ment ki, de nagyon sok versenyzőnk nincs kint a fiatalok közül, akik olyan erős és eredményes évet zártak, hogy egyszerűen elfáradtak és nem tudták volna Magyarországot méltóképpen képviselni. Azt szeretném, hogy több olyan gyerek tűnjön fel, mint például Milák Kristóf, Németh Nándor, Késely Ajna... Őket kell megtalálnunk és ehhez kell a bázis, fontos feladat, hogy megtaláljuk és kiemeljük a tehetségeket. Akár Dunaújvárosból!