Kovács Krisztián kedvtelésből fényképez, de professzionális képeket készít

Szeretek fényképezni, de valljuk be őszintén, hogy nem tudok. Ellenben a közösségi oldalon vannak olyan ügyes Dunaújvárosiak, akiknek a képein elmereng az ember. Hogy lehet ilyen jó képeket készíteni?

Kiderült, hogy az általam kedvelt fotósok mindegyike jó fényképezőgéppel rendelkezik. Vettem hát én is egy drága gépet, kimozdultam a mátrixból és lementem a Duna-partra kattintgatni. Kiderült, hiába a nagy kiadás, nem lesznek jobbak a képeim tőle. A fényképezes, több mint egy eszköz, oda az ember is kell.

Kovács Krisztián fotói mély ámulatba ejtenek, Őt kérdeztem hát a nagy titokról.

Mitől lesz jó egy fénykép?

- Több összetevője van és talán azt lehet mondani ezekből a technikai háttér a legegyszerűbb. Ma már olyan szinten van a technika, hogy a mobiltelefonok is képesek kiváló minőségű fotókra és lassan már nem csak bizonyos körülmények között. A látásmód és komponálás fejleszthető és tanulható, de azért némi érzek és tanulni vágyás szükséges hozzá. Az utómunka pedig kiemeli a képek mondanivalóját, stílusát, ez tulajdonképpen a képek digitális előhívása. Egy fotó nagyon sok információt tartalmaz, amit elő kell csalni az alkotásból. Nem elég beledobni a Photoshopba és már készen is vagyunk. Ez egy bonyolult program, sok lehetőséggel. A gyakorlás azonban meghozza az eredményt. Ezen kívül, jókor kell lenni jó helyen. Azt szokták mondani, hogy a szerencse nem más, mint a felkészültség találkozása a lehetőséggel.

Mióta fényképezel és mivel kezdtél?

- 2002-ben kezdtem el fényképezni, főleg családi eseményeket örökítettem meg. Az első bridge gépemmel kezdődött az egész. Ráéreztem az ízére. Egyre komolyabb képeket készítettem, de már láttam a gép korlátait, ezért egy tükörreflexes fényképezőt vásároltam, amit évekkel később követett a komolyabb társa. A technikai fejlődés folyamatos.

Milyen témákat fotózol szívesen?

- Legtöbbször tájképek készítek, de a madár és állat fotók szorosan követik. Aztán egy teljesen más irány is érdekel a portré és modell fotózás.

Technikailag miben tér el a különböző témák fotózása?

- A tájképek legtöbbször a nagy látószögű objektíveket igénylik, míg a madár és állat fotók a teleobjektívet. Ebből a szempontból a portré, vagy modellfotózás a legösszetettebb. Jó minőségű, nagy fényerejű fix objektív kell hozzá. A világítás pedig még extra eszközöket igényel, vakukat, lámpákat, derítőlapot, stb. Ezek bizony nem olcsó eszközök.

Neked ez a főállásod?

- Villanyszerelőként dolgozom, de imádom a fényképezést. Képes vagyok hajnali négykor már várni a megfelelő pillanatot, vagy éppen esőben, viharban fényképezni, vagy éjjel a csillagokat lesni egy kietlen, fényterheléstől mentes helyen, a megfelelő fotó kedvéért. Kell ehhez egy kis megszállottság, nem tagadom. Bárhová megyek a munkán kívül, mindig velem jön a felszerelésem. A csomagtartó is mindig tartalmaz állványt, álcahálót, terepsapkát és gumicsizmát.

Nem gondolkoztál el azon, hogy ezzel foglalkozz teljes időben?

- Nem mondom, hogy nem. Ha jól tudom, iskolához kötik az ilyen vállalkozás létesítését. Ma már nagyon zsúfolt ez a piac és rengeteg a fotós, a technikai fejlődés miatt. Hogy ki milyen minőséget képvisel az más kérdés. Inkább marad hobbi, a rendezvény és esküvői piacot meghagyom másnak, bár fotóztam már a barátaim esküvőjén. Ha valaki megkeres, hogy megvenné valamelyik tájképem, annak biztos örülnék. Addig maradnak a fotópályázatok.

Milyen pályázatokon indultál és milyen eredménnyel?

- A tavalyi Agrofotó pályázaton a meteorológia kategória döntőse lettem. Idén a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége, Utazás a Világ körül pályázat, fekete-fehér kategóriában két képem is bekerült a kiállítási anyagba. A Medvesi Fotós Maraton pályázatán pedig első helyet értem el.

Miért szeretsz ennyire fotózni?

- Mindig kikapcsol, ez egy kiváló hobbi. Tudod, kint a természetben lenni, sétálni, lazítani, oldani a mindennapi feszültséget, óriási feltöltődést jelent. Nagyon jó megörökíteni a szép pillanatokat és ezeket szeretem megosztani másokkal is.