Dorkota Lajos a Szent Orbán Borrend hírvivő lovagja

Dr. Dorkota Lajos politikus, közéleti ember. Dunaújvárosban és környékén valószínűleg nem sokaknak kell bemutatni. Volt Dunaújváros önkormányzati képviselője, alpolgármestere, országgyűlési képviselője. Jelenleg a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal elnöke. Dorkota Lajossal ezúttal azonban nem a politikáról, nem a közéletről beszélgettünk, hanem egy nem is olyan régi hobbijáról, a borászkodásról.

Dr. Dorkota Lajos a Duna menti Szent Orbán Borrend – Adony hírvivő lovagja, sőt, az adonyi szőlőhegyen maga is „üzemeltet” egy présházat, egy borospincét.

No de hogyan is kezdődött?

– Még hét évvel ezelőtt is sörös voltam. Azután egyre jobbak lettek a magyar borok, és megszerettem a rozékat, kimondottan jólesik a nyári estéken egy fröccs valamelyik rozéból.

Miként került kapcsolatba az adonyiakkal?

– Lehet, hogy kevesen tudják, de anyai ágon adonyi, apain pedig iváncsai vagyok. Amikor az általános iskolát kezdtem, akkor költözött a család Dunaújvárosba. Országgyűlési képviselőként sokat jártam az adonyi vidéket is. Mivel a már említett családi kapcsolatom miatt nem voltam ismeretlen a helyiek számára, felajánlották, vegyek egy telket, egy présházat a szőlőhegyen. Négy éve választott meg az adonyi borrend hírvivő lovagnak. Akkor kezdtem elgondolkodni azon, itt befogadtak, innen is származom, itt az ideje, hogy vegyek egy pincét. Végül a párommal, Kovács Judittal döntöttünk, és két és fél éve közösen vásároltunk is egyet a Kápolna-soron.

Ez eddig mind szép. De ténylegesen műveli a szőlőt, készíti a bort?

– Kezdő vagyok a szakmában, de az adonyi szőlőhegyi szomszédok sokat segítenek. Szőlőt nem művelek, időm sem lenne rá, viszont szőlőt vásárolok, és bort készítek. Ronyecz Péter barátom, aki egyben Adony polgármestere, javaslatára tavaly cabernet sau­vignont vettem. Ebből készítek a szomszédaim, a Kozmér család segítségével vörösbort és rozét. Nagy örömmel palackozom, és ajándékozom a barátaimnak, illetve egy-egy összejövetel alkalmából kínálom őket a pincémben a boraimmal.

Melyik a kedvenc saját bora, és melyiket fogyasztja a legszívesebben a hazai pincészetek nedűjéből?

– Nagyképűen mondanám, hogy a cabernet sauvignon rozém a zászlósborom, de az én borászati múltammal ilyenről nem beszélhetek. Azonban az tény, a rozékat szeretem a legjobban. A hazaiak közül a szekszárdiak a kedvenceim. Nemcsak azért, mert remek borokat készítenek, hanem azért is, mert számomra nagyon szimpatikusak a szekszárdi borászok, tetszik, amilyen jó kapcsolatot tartanak egymással, ahogy tisztelik egymást.

Milyen lehetőségeket, jövőt lát az adonyi borterületen?

– Szerintem hatalmas lehetőségek vannak az adonyi szőlőhegyen. Nagyon jó a fekvése, majdnem az ország közepén található, mellette fut az M6-os autópálya. A borrend Králl István vezetésével az elmúlt években nagyon komoly munkát végzett, nagyot fejlődött a szőlőhegyi borászkodás. Králl István tavasszal lemondott a nagymesteri címéről, utódjául Schmidt Attilát választotta a borrend. Az új vezetés a régi hagyományok megtartásával sok új dolgot szeretne bevezetni, ilyen lesz például a június 23-i „Nagy koccintás” is. Fejlődik a belföldi turizmus, ez is előnyére válhatna Adonynak. A cikolai horgásztavaknak új tulajdonosai vannak, és ők komoly fejlesztésbe szeretnének kezdeni. A tervek szerint nemsokára régi fényében csillog majd az egykor országosan is híres cikolai horgászparadicsom. Az országos tervek közé tartozik, hogy a Velencei-tó és Adony között kerékpárút épüljön ki egészen a lórévi kompig. Szóval: bizakodva nézek a jövő elé, szerintem jól döntöttünk, amikor a présházvásárlásnál az adonyi szőlőhegyre szavaztunk, ajánlom mindenkinek, hiszen remek hely ez.