Hiszti, hiszti, hisztéria

Az egyik ilyen a hiszti. Hazudnék, ha azt állítanám, az én gyerekem nem hisztizik, de meg voltam győződve arról, hogy Lilien sose fog torkaszakadtából üvöltve hisztizni, főleg nem nyilvános helyen. Tévedtem. A kicsivel vittem a nagyot az oviba. Szokásos készülődés után kilépünk a kapun, Lilien a kétkerekűn, én a babakocsival futnék utána, de nem tudok, mert Dominik vigasztalhatatlan sírásban tör ki, így kiveszem a járgányból. Egyik kezemben a gyerek, másikkal tolom a kocsit, közben figyelem, hogy Lilien is biztonságban legyen. A második szomszédnál járunk csak, amikor sírva bejelenti, hogy nem teker, mert nagyon fáradt. Akkor gyorsan vigyük vissza, nem vagyunk még messze. Hangosan tiltakozik, hogy majd Ő tolja. Ráhagyom. Próbálok sietni, nekem menne, de Lilien nem bírja tartani a tempót és sírva kiabál nekem, hogy várjam meg. Könyörgök, siessen, de egyre csak lassabban halad. Félúton laknak a mamáék, gondoltam én, letesszük ott a biciklit, hogy szegénynek ne kellejen tovább cipelnie. Rossz ötlet.

Felviszem a bringát, és mikor visszatérek nélküle, üvöltve toporzékolni kezd, hogy ő akkor is azzal akar jönni. Tanácstalan vagyok és itt az én türelmem vége. Kiabál velem, én meg vele. Felszalad a bringáért, én utána, hogy nehogy már visszahozza, húzom, de ordít ahogy csak tud, hogy ő akkor is azzal jön. Nekem már mindegy, csak legyünk végre túl ezen. Megyek tovább és sírva tolja mellettem a biciklit. Célegyenesbe fordulunk, de az óvoda bejáratánál megmakacsolja magát, felpattan a járgányra és tekerni kezd: hazafelé!! Utána kiáltok, hogy azonnal jöjjön vissza, és menjen be az oviba. Szót fogad, abbahagyja a sírást és jön is. Beáll a megszokott helyre, kér egy zsepit, megtörli az arcát, és mint aki jól végezte dolgát, mosolyogva (!) belép az oviba. Átöltözik, nagy ölelés és sok puszi után integet a reggeliző asztalnál ülve. Az a fáradt, nyűgös, hisztis gyerek, mintha sose létezett volna. A reggel mérlege: tíz perces út harmincöt perc alatt teljesítve, nekem pedig garantált legalább húsz friss ősz hajszál. Talán most már tényleg megtanulom a leckét: ha gyereked van, soha ne mond, hogy soha .