Türelem, türelem

Lilien igazi gyerek. Mindenre kíváncsi, mindent ki akar próbálni, de nem később vagy máskor, mindent azonnal. Ha már egy percet várnia kell vagy a végtelenségig ismétli, mit akar, vagy hisztiben tör ki, vagy már nem is érdekli. Nincs várakozás, és olyan kicsit, mintha a türelem szó kimaradt volna a szótárából. Pedig egy négy évesnek szerintem már ismernie kell, mit is jelent a türelem. Sokat gondolkoztam, hogy azon kívül, hogy megpróbálok jó példával elől járni, mit tehetnék még. Mit tehetnék? Aztán az élet megadta a választ. Az egyik ovistársa jött hozzánk vendégségbe a családjával egy jó kis falusi szalonnasütésre, de a megbeszélt időpontban leszakadt az ég. Öt órára beszéltük meg a találkozót, Lilien tíz perccel korábban kiült a bejárati ajtó elé a lépcsőre és türelmesen várt. Szinte ezzel egyidőben kezdett esni az eső, jó erős nyári zápor érkezett, de Ő kitartóan és türelmesen ült kint és várt. Több mint 20 percen keresztül mozdulatlanul és szótlanul.

Várta a játszótársat, hiába hívtuk, hogy ilyen esőben úgyse jönnek, csak ha már elállt a zivatar, ő türelmesen várt.Óriási örömmel fogadta őket. Ekkor még nem is tudatosult bennem, hogy tudja, mit is jelent a türelem. Másnap horgászni mentünk, már előre féltem, mit fogunk vele csinálni, mert bár nagyon szeret horgászni, elég hamar fel szokta adni. Mire kiértünk a tópartra, megszámlálhatatlanul sokszor kérdezte meg, mikor érünk már oda? Azt gondoltam, tudom mi vár ránk, kérdések hosszú sora: mikor fogunk halat, mikor megyünk haza, mikor sétálunk, mikor, mikor, mikor? Tévedtem. A mi nyughatatlan négy évesünk egész nap, szinte el se mozdult a horgászbot mellől. Türelmesen ült, és várta, mikor lesz kapás. Ügyesen tűzte a horgot, etette a halakat, figyelte a mozgásukat. Néhány apró halat fogott csupán de olyan büszke volt, minden arra járónak eldicsekedett a zsákmánnyal. Én is tanultam valamit: a türelmet csak türelemmel érhetjük el, és taníthatjuk meg gyermekünknek.