A kilencvenes évek klasszikusának folytatása

2019.11.07. 15:30

Nintendós túlélőshow

Tóth Alexandra

Gyermekkorom egyik legmeghatározóbb filmjei között szerepelt az oldschool Jumanji. Elsősorban azért, mert olyan atmoszférát teremtett, hogy sok év távlatából visszatekintve is libabőrös érzést kelt, ha visszagondolok arra, ahogy a föld alá rejtett társasjáték évek óta érintetlenül várja, hogy megtalálják, és van hozzá a rettenetes dübörgő hang. Nem tudom, hogy maga a dübörgés, vagy a játék során előtörő, bibliai vészekre emlékeztető szörnyűségek voltak-e számomra ijesztőbbek, de az biztos, hogy ami az esetleges folytatást illeti, nem olyat vártam, mint amilyen a második rész volt. Igaz, ez sem rossz.

A Jumanji: vár a dzsungel sem műfajában, sem hangulatában, sem nagyságában nem olyan, mint az elődje volt, azt viszont nem lehet rá mondani, hogy ez rossz. Aki viszont a régi élményre vágyik, az csak akkor nézze meg, ha nem túl kritikus.

Tekintve, hogy a Vár a dzsungel már hosszú évekkel később készült el, mint a klasszikus elődje, egy modernebb vonulatnak is hódol. Itt nem egy társasjáték szivárog át a valós (bár mi a valós?) világba, hanem a szereplők kerülnek át egy párhuzamos síkra. A játék pedig ezúttal egy videójáték, abból is a klasszik nintendóra emlékeztető valami, a diákok, akik az áldozataivá válnak viszont nagyjából egy kaptafára épültek a ’95-ös bagázzsal.

A négy szereplő, akiknek ki kell jutni a játékból Fotó: IMDB

A történet szerint a kíváncsi kis nerdeket beszipolyozza a már fent említett eszköz, ők pedig egy dzsungelben térnek magukhoz. Igaz, nem a saját testükben, hanem annak a karakternek a bőrében, akit előzetesen kiválaszthattak a játék menüjéből. Itt van valahol az első poénforrás, mert némi akadályok itt nagyon nincsenek. A szereposztás szinte megúszós, mert van benne esztétikus férfi (Dwayne Johnson) esztétikus nő (Karen Gillan), vicces férfi (Jack Black) és szerethető afroamerikai (Kevin Hart), meg egy csomó elem, ami ugyan a vígjátékok zsánerét nem reformálja meg, de legalább szinten tartja. A sztori, miszerint meg kell keresni valamit, ami a fejvadász (igen, az első részből itt a kameója) ellopott, túl sok meglepetést nem hordoz magával: ilyenkor az van, hogy a szereplőknek kénytelen kelletlen meg kell tanulniuk összedolgozni, és ahogy a játékokban lenni szokott, nincs túl sok életük... A Vár a dzsungel kellemes kikapcsolódás pici nosztalgiával, és érdemes minél hamarabb túllenni rajta, mert hónapok kérdése, és érkezik a folytatás.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!