Állatok világnapja: egyre tudatosabban figyelünk más élőlényekre is

- Mi a véleménye, elindult valamiféle változás a magyar emberek fejében az állatvédelemhez, az állatokhoz való hozzáállás kapcsán, mióta módosították - többször is - az állatvédelmi törvényt?

- Igen, határozottan így látom. De ez a változás részben meg is előzte a jogszabályalkotást és módosítást, hiszen a törvényhozás a társadalmi igényre válaszul cselekedett. Valódi, általános összhangra utal, hogy a parlament gyakorlatilag egységesen foglalt állást az állatvédelmi törvény többedik módosítása, pontosítása és bővítése során. Viszonylag nagyszámú eset során szerzett tapasztalatom alapján úgy látom, hogy a hatósági oldal kifejezetten komolyan veszi az állatvédelmi feladatokat, bár a közvélemény talán túlságosan keveset tud róla. A média kezdettől a motorja volt az állatvédelmi problémák megoldásának, hiszen a köztudat formálásának leghatékonyabb eszközeit felhasználva gyakorlatilag mindenkit elért. Eleinte a figyelem felhívásával, majd a problémák nem csak felszínes ismertetésével, a helyes célok és az eredmények bemutatásával nem csak népszerűsítette az állatvédelem ügyét, hanem az emberekhez közelebb vitte, és egyre inkább bevonta őket. Az átlagember így akkor is növekvő ismerettel, bizonyos értelemben tudással kezdett rendelkezni, ha közvetlenül nem lett volna érintett. Az ismétlődés növelte az érdeklődést, az állatok szenvedésével szembeni érzékenységet is, ami szemléletváltozáshoz
vezetett. Persze úgy helyes, ha az állatok védelmének ügyét nem választjuk el mereven a környezet- és természetvédelem egyéb problémáitól, így remélhető, hogy valamennyien tájékozottabbá, tudatosabbá és egymás számára is elviselhetőbbekké válunk. Ezzel tehát mindannyian nyerhetünk, beleértve a környezetünk élő és nem élő elemeit is.

- Az út elején vagyunk, ön szerint mi lehetne a következő lépés, amely segíthetne az állatvédelemben?

- A húsz évvel ezelőtti időkre visszagondolva nekem nem az út elejének tűnik. Bár az igaz, hogy nem lehetünk elégedettek sem. Mintha egy nagy hegység megmászására indultunk volna. Ha előre nézünk, a hegycsúcsok még felhőben állnak, és a csúcsot is csak sejthetjük. Ugyan a célhoz vezető ösvény sem látszik nagyon messzire előre, de visszapillantva
már tájkép terül el alattunk. Például a mai székesfehérvári állatmenhely húsz évvel ezelőtt egy délibábos oázis látomása volt csak, ma egy szakszerűen működtetett, európai színvonalú intézmény. Büszkék lehetünk rá, és működtetőikre. Manapság egy rövid láncon tartott kutya, elhanyagolt körülmények között tartott ló, éhező szarvasmarha látványa egy átlagos állampolgárban gyakran felháborodást és cselekedni vágyást kelt, amiből aztán - nem ritkán az állat életét megmentő - intézkedés születhet. Nem is olyan régen ez alig érdekelt valakit. Szóval szerintem jó irányban haladunk. Egyébként pedig úgy lehetne javítani a hatékonyságon, ha az állatokkal kapcsolatos ismeretek mennyisége és minősége nőne. A valódi és egyben hasznos ismereteké. Egy gyerek felismerhetőbben rajzol le egy afrikai, dél-amerikai vagy ázsiai állatot, mint egy őshonos hazai fajt.
Zsiráfot, anakondát vagy elefántot könnyedén, de a kerecsen sólyom, a túzok vagy a racka juh egzotikusan - valójában ismeretlenül - hangzik. Sokan egy fecskét a verébtől
nem tudnak megkülönböztetni, és a rovarevő madárfiókát maggal etetve elkerülhetetlenül elpusztítják. Mindezt tele jó szándékkal, csak éppen tájékozatlanul. Az állatok ismeretek nélküli szeretete az embernek kiszolgáltatott állatok számára halálos veszély és valódi gyötrelem. Nem is kell hozzá rossz szándék, hogy valaki a lovát rendszeresen megetesse, mégis folyamatosan éheztesse: nem biztosítja a folyamatos táplálkozás lehetőségét, amire a lónak feltétlenül szükséges van.
Ékszerteknősét akváriumban tartja, holott az állatnak szüksége van száraz területre is, csak nem tudja elmondani a sorsát kizárólagosan uraló gazdájának. Tengerimalacának nem ad inni, azt gondolva, megvan az nélküle - a növények víztartalmából fedezve az igényét, vagy éppen egyedül, búvóhely nélkül helyezi el. A társ nélküli papagáj vagy degu
egész életében szenved, még ha ez a laikus számára nem is nyilvánvaló. Éppen annyira nem nyilvánvaló, ahogy száz évvel ezelőtt a világ legokosabb embere sem értette volna meg a mobiltelefon vagy a 3D-s mozi működését, de az embereknek nem kellett Internet ahhoz, hogy megmondják, milyen idő lesz másnap. Tehát, szerintem információra van
szükség, minél többre, de jól érthető formában és tudományosan megalapozott minőségben.

- Tisztázzuk, mert kicsit bonyolult: mit tegyen az ember, ha állatkínzást tapasztal s ha olyan állatot lát, amellyel nem megfelelően bánnak?

- Az állatkínzás bűncselekményének gyanúja esetén a rendőrséghez kell fordulnia, ahogy bármely más bűncselekmény gyanúja esetén. Ez persze kissé többet jelent annál, mint hogy "Csináljon már végre valaki valamit!". Vagyis egy bejelentésnek valósnak és hasznosíthatónak kell lennie ahhoz, hogy reálisan eredményes eljárás következhessen. Jó
minőségű fényképfelvétellel, jó minőségű videofelvétellel, adatokat tartalmazó tanúvallomással tud kezdeni valamit  a hatóság. A valóságos és a látszólagos állatkínzás elkülönítése gyakran szakértelmet, leginkább állatorvosi szakképzettséget igényel, viszont utólagosan csak adatokból lehet dolgozni. A felháborodás ugyan nem haszontalan, de az elvakultság torzítja a képet, ami nyilván rontja az eredményt. Tényszerűnek kellene lenni. Felkészülve arra az esetre, amikor majd utólag, ellenérdekeltek véleményével kell ütköztetni a megkopott és átalakult emlékeket. Egyike a nagy hiányosságoknak, amikor egy állat elpusztulásának az okát nem keresik szakszerűen - gondolok itt az intézeti
kórboncolásra, hanem megelégszenek egy laikus erre vonatkozó feltételezésével, egyúttal az elkövető személyét is tudni vélik. Az ilyen gondatlan hozzáállás nem csak megállapíthatatlanná teszi, mi is okozta az állat elpusztulását, de garantáltan futni engedi a tettest  - ha volt ilyen -, lehetővé téve az eset ismétlődését.

 - Fejér megyében milyen számadatokkal "büszkélkedhetünk" ilyen jellegű ügyekből?

- Csak annyit tudok, hogy az utóbbi tíz évben körülbelül száz állatkínzással kapcsolatos bűnügyben vettem részt igazságügyi szakértőként, az ország egész területén.