Hagyományban hinni

Február 2-án a néphagyomány szerint a medve kibújik a barlangjából, és megjósolja, milyen hosszú lesz a tél. Nem látta az árnyékát, és kint maradt. Tehát hamarosan itt van a tavasz. A régiek megfigyelése szerint ugyanis e nap időjárásából következtetni lehet a tél hosszára. A régiek szerint. Sajnos azonban a környezeti tényezők átalakultak, időjárásunk változik. Nem olyan már, mint régen! Csak még egy példa: azt mondja népi megfigyelésünk, ha Katalin locsog, akkor karácsony kopog. Vagy fordítva.

Katalin vagyok, szoktam erre figyelni: mostanában ez a tapasztalatból szerzett mondás már nem állja meg a helyét. Ráadásul a medvéket annak idején biztosan nem az állatkertben figyelték meg, hanem a természetes helyükön, az erdőben. És valljuk be őszintén, sem mi, sem a mai gyerekek nem azok az erdőjáró fajták már. A természetet már nem figyeljük úgy, mint őseink.Jó... jó! Tudom! A hagyományokat őrizni kell, óvni, ápolni, gyermekeinknek elmondani, fenntartani sokáig, mindig, örökké. Miért is? Hát azért, mert hinni jó!

A hagyományainkban is!