Zenei vegyesvágottal debütált az országos dalünnep - lesz folytatás

A Quimby koncertjére többezren voltak kíváncsiak - újfent
Fotó: Anda Fábián

Na, jók legyetek, megyek, melegítik a helyem az első sorban  mondta a tinédzser fiú középkorú szüleinek, s puszit nyomott aggódó anyja homlokára, aki kerekre nyílt szemmel kérdezte: 

- Csak nem csápolni akarsz kisfiam...?

De a gyerek helyett csöppet sem aggódó apuka válaszolt:

- Na ja, neki még kötelező! Aztán kortyolt egyet a söréből, s látszott, nagyon menne ő is. Dehát a konvenciók: erősek.

Tisztes kánikulai melegben ácsorgunk a színpaddal szemközt, illemtudóan köszönünk a menetrendszerűen érkezőknek. A véleményformáló  szembejövők szerint, olyan mint a Parázs-Varázs, csak kár, hogy nincs tömeges hússütés. A színpadon folyamatos a zenés ismeretterjesztés, egy idősebb hölgyekből álló kollektíva épp előttünk barátkozik a Pentelén szárba szökkent ska-muzsikával. Láthatóan minden magasra pakolta a saját tolerancialécét  elvégre harminc percet még Románcos Krisztoferből is ki lehetne, bár nagy szerencsénk hogy nem kicsiny régiónk szülötte. A lokális mérvadónak is beillő seregszemlén már-már tapintható a nyugalom, családi grátiszmajálissá átvedlő dalünnepen majdnem vattacukrot veszünk hosszúlépés helyett, de a Revolver és a Látványnépség produkciója tudja velünk, melyik pultnál  is a  helyünk. Presser Gábor alapos ismerője lehet a magyar népléleknek, gyakorlatilag egy évtizedek óta üresen tátongó lyukat foltozott be az általa kitalált piros betűs nappal.  Az eredmény tapintható, látható, a téren üzemelő árusok számára bizonyára kamatoztatható is.        

Könnyed hangulatban araszolnak előre az órák, a nap lebukásával párhuzamban egyre dagad a tömeg. A vonulás alatt többen kérdőn tekintettek az éppen harmadik sorlemezét köszöntő Gyöngyvér és a Viadana Kamarakórus közös produkciójára. A vélemények megoszlanak, de mint már említettük, meg sem remeg a tolerancialéc. Az eklektikus kínálatba egy cseppnyi népzene is kerül, a Keleti Szél próbálja csendesíteni a drasztikus zúzás keltette feszültséget. Olyannyira, hogy Angelikáék e napra élesített popipari rituáléján már együtt énekel egy nagyon feketébe öltözött serdülő lány édesanyjával - az LGT örök.

Nem is találunk frappánsabb, mondatot ezért puskázunk a széchenyisek által viselt dresszről: A zene mindenkié (co. Kodály Zoltán)! Az fokozódó fesztiválmilliőben, a Stereomilk gitárpopja alatt, idén is Almási Endre nyakába akasztjuk az ország permanensen legjobb gitárszólóját produkáló könyvtáros díját. Aztán elérkezik a sokak által várt beteljesülés, hazatér a Cowboy Junkie. Belterjes viszonyok, családi kör. Az előmelegített helyeken pogózó tizenévesek, mögöttünk szintén előmelegített pozícióban a fent már említett apukák sokasága. Nagyon nincs is mit hozzátenni, belemagyarázni pedig fölösleges. A Magyar Dal Napja országos debütálása szolid családi ünnepé avanzsált, háromnegyedrészben megtelt a Városháza tér, és rövid fejszámlás árán azt sikerült megtudnunk, hogy az utóbbi esztendők  legkisebb ráfordításával láttak vendégül értékes produkciókkal közel négyezer embert. Kitaláltak egy hagyományt: folytatásra érdemes!         

Fotógalériák:

Látványnépség

Revolver

Pentele Ska Club

Stereomilk

Quimby