Ha álmodik a tej - Kiss Kálmán és Kiss Tibor egy színpadon

Ritka alkalom, hogy a nagyközönség egy színpadon láthatja apját és kisebbik fiát. És az is ritka, hogy Kiss Tibor egyszál, nyakba akasztott akusztikus gitárral, hangosítás nélkül játszik és énekel Jeszenyin-szerzeményeket.

A Dunaújvárosi Főiskola Litera Túra című, kortárs irodalmi programsorozatának legutóbbi állomásán többek  között  ez történt.

- A rockzenészek nagyon lusta emberek. Valakinek viszont foglalkoznia kellett a szövegekkel. Magam sem tudom, miért éppen rám esett a választás - mesél Kiss Tibor arról, miképpen is lett ő a hősidőkben a zenekar szövegírója.

- Az a legjobb , ha a dal egyszerre születik a szövegfoszlányokkal. Minél önállóbb egy vers, minél több benne az információ, annál kevesebb zenét bír el. Ezért van az, hogy a nagy költők szerzeményeit gyakran nem lehet jól megzenésíteni - folytatja.

- Lesz-e közös album? - kérdezi Kisséket Gyöngyössy Csaba, a zenés-versdélután házigazdája.

Kiderül, hogy az édesapa egyik költeményét otthon már megzenésítették. Az alszik a tej és álmodik sorral büszkélkedő szerzeményt Kiss Tibor helyben el is játssza gitárján    innen is üzenjük, fel kellene tenni a következő Quimby-albumra!

Tibi  néha felhív, amikor elakad szövegírás közben:  Apu, kellene egy jó sor!   Hiába próbálok neki segíteni, rendszerint azt a választ kapom, hogy valami másra gondolt. Tibi hatalmas quimbys szövegtengeréből csupán egyetlen  sor az enyém: Mellém ül, és koccint velem az Isten.  meséli nevetve a családfő.

Érkezik a kérdés: - Lehet-e tudni, melyik dalból, szövegből  lesz sláger?

- Valamennyire lehet. Amikor a Most múlik pontosan-t írtam, éreztem valami bizsergést, amikor először találkoztam a dallal - hangzik a válasz Kiss Tibortól.  A disztichon mint falusi verekedés A költészet napokról már jól tudjuk, hogy Kiss Kálmán tanár úr a vers-ritmika legmélyebb szakmai bugyrairól is nagy átéléssel, és a laikusok fantáziáját is meglódító képekben beszél. Íme egy újabb gyöngyszem a disztichonról, a főiskolai vers-délutánról: A disztichon olyan, mint egy  falusi verekedés:  indulattal, energiával van töltve. A vége pedig olyan,  mint a verekedés közben lefogott ember, aki még remeg, rángatózik párat.

Még több kép: itt!