Puskás Péter szerint ma már az is kevés, ha valaki megnyer egy tehetségkutatót

Az iskolában Lola társaságában az olvasás mellett vidám, könnyed és elképesztő energiájú mini show-t varázsoló Puskás Péter így beszélt arról, miért tartja fontosnak, hogy részese ennek a kampánynak:

– Annyi hülyeséget látni a televízióban, ezért számít, hogy amikor eljövünk egy ilyen eseményre, olyan üzeneteket adjunk át a gyerekeknek, ami a hétköznapokban fontos lehet számukra, másrészt ha leülnek a készülék elé – amiben semmi rossz nincs –, akkor tudjanak különbséget tenni jó és rossz között, tudják értékelni a műsorokat. Mivel a szüleim és a nagyszüleim is színészek, emiatt nekem könnyű volt az irodalomhoz, a kultúrához jutnom, amire mindenkinek szüksége lenne. Számomra lelkiismereti kérdés, hogy azoknak a fiataloknak, akik nem ilyen környezetben nőttek fel és nem természetes számukra ez a helyzet, olyan élményt adjunk, hogy maguktól legyen erre igényük.

– Miért pont Puskás Péterre esett a választás?

– Régebben is részt vettem hasonló programokban, s emellett sokat jótékonykodom, így a cég megkeresett, legyek nagykövetük. Remélem hiteles arcként tudom ezt képviselni, és azért is örülök a felkérésnek, mert sokszor úgy vagyunk vele, hogy a nagy cégek kizsákmányolnak minket, démonok alkotják és vezetik, akik tönkreteszik a planétát. Ezzel szemben olyan családanyák és apák vannak vezető szerepben, akik a profit mellett azt is fontosnak tartják, hogy képviseljenek egy eszmét. Ez jó üzenetet pedagógusoknak, diákoknak és a szülőknek.

– Amikor sokan a világhálón élik mindennapjaikat, egy-egy ilyen találkozás milyen hatással bír?

– A változás és a technikai fejlődés természetes, de nekünk az a feladatunk, hogy megtaláljuk a hangot a gyerekek, a facebook, a modern kor közt. Mi az amivel rá tudjuk venni őket, hogy egy kicsit többet olvassanak, tájékozottabbak legyenek. Nekem sokkal szabadabb a kezem, mint a tanároknak. Amikor elkezdtem énekelni, Novák Péter azt mondta nekem: frontember. Ez meghatározó pillanat volt számomra, remélem Dunaújvárosban mi is tudtunk hasonló élményt ad például önbizalmat, hogy ne szégyelljenek olvasni.

– Az üzenet közvetítésében pedig hitelesebb lehet egy fiatal, ismert zenész, mint mondjuk egy pedagógus?

– Csináltunk egy gyerekszíndarabot, ami nálunk valamiért kicsit lekezelt műfaj. Viszont idejött egy amerikai rendező, aki azt mondta: tudja, ezt néha kicsit könnyedén kezeljük. Ám itt is úgy kell játszani mintha a Hamletet adnánk elő, mert azoknak a gyerekeknek akik beülnek a nézőtérre, ez lesz az első ilyen élményük. S ha mi ezt nem vesszük véresen komolyan, akkor húsz év múlva előadhatunk bármit, ennek a közönségnek jelentős részét már elveszítettük és nem tudjuk visszaszerezni őket.

– A sokadik tehetségkutatónál tartunk, mennyiben lett más ez a műfaj, mint a kezdetekkor? Mi kell ahhoz, hogy valaki ne tűnjön el a süllyesztőben?

– Amikor odamentünk, ösztönösen csináltunk valamit: felmentünk a színpadra, az emberek szerették mi pedig büszkék voltunk. Szeretem és kell is tehetségkutató, mert ez egy társadalmi lélegzetvétel, amikor gazdasági világválság van, de egy teremőr nyer... Ez szép és sokakat motivál, de az a nagy csapdája, hogy már nagyon sztorikra építünk, s mostanra felnőtt egy generáció, aki megtanulta a tehetségkutatózást. Remekül csinálnak kisfilmeket, mindenkinek nagy drámái vannak amit remekül adnak elő, de sajnos a színpadon kicsit kipukkan ez a dolog. Nagyon kézenfekvőnek tűnik, hogy felmegyünk és énekelünk, de erre készülni kell, énekórára járni, zenét tanulni, együtt dolgozni más zenészekkel, a kritikákat pedig meghallgatni. Mi tizenketten voltunk és hatunkat felvett a piac, ma az sem elég ha megnyered a versenyt. Akkor is túl kell élned a következő hónapokat, ehhez pedig iszonyúan kell dolgozni. Egy ilyen műsoron kétszázan dolgoznak, hogy aznap a legjobb lehessél, de amikor vége, hirtelen ez lecsökken pár emberre. Ilyenkor kell megtalálni az utat és dolgozni rajta, mert van aki kijön és azt hiszi övé a világ, nem kell semmit csinálni. Ám ha nem akar tovább fejlődni, építeni a karrierjét, egy pillanat alatt elvész.

– A tehetség egy dolog, de szokták volt mondani, ehhez kell szerencse is. Az ön esetében is így volt?

– A szerencse azokat találja meg, akik tesznek érte valamit. Én erre büszke vagyok, kiesésem után rögtön vettem egy zongorát, amire a nővérem férjétől kértem kölcsön, elkezdtem dalokat írni, eljártam rendezvényekre és válogatásokra, hogy találkozzam olyanokkal, akik látnak bennem fantáziát. Így került képbe a színház is, ahol diplomás, tanult emberekkel kellett felvennem a versenyt. Sokat tettem értem, de szerencsésnek érzem magam, hogy ez a foglalkozásom, hiszen voltam korábban könyvárus és bébiszitter is.

Nem csak énekel, sokoldalú művész

Puskás Peti 2005-ben vált ismertté, amikor 21 évesen jelentkezett a Megasztár harmadik szériájába, a turné során végigjárta az országot. Győrben 2006-ban debütált a Lépteid, első saját száma. Ő volt az egyetlen a megasztárosok közül, aki az első koncerten is saját szerzeménnyel lépett fel. 2006 nyarán megkapta Horváth Péter és Mihály Tamás 56 csepp vér című musicaljében Genya szerepét. Tímár Mihály játékfilmjében Kern András és Oláh Ibolya mellett is szerepet kapott, csakúgy, mint a Made in Hungariában és a Padlásban. Utóbbi szerepéért átvehette az Évad hangjának járó díjat. Játszott a Jóban Rosszban tévésorozatban.