Szerdán beindult a FEZEN, azóta dübörög a stílusok kavalkádja

A nulladik nap igazi nulladik nap volt. Jöttek sátraikkal a „bentlakók", a színpadokkal és a kiszolgáló helységekkel ismerkedtek a rock hívei, lám, a megyei borászok utcája is sikeres lett. A Cabrio sátorból elégedett, mosolygós arcok jöttek ki az arany dobverősök percei után, a Hammerworld csarnokban a kemény vonulat hívei gyülekeztek.

Lovasi András, a honi legjobbak közé tartozó előadó énekelt, gitározott, beszélt, és túlénekelte, dörögte a mennydörgést is. Fotó: Koppán Viktor

Jártunkban, keltünkben a különböző zenei stílusokhoz illő frizurák bemutatóját is megbámultuk, sok érdekes arcot láttunk harcok nélkül, békében. Az első előtti napon, a nagy színpadon a technikusok még csak „izgatták" a berendezéseket, készítették a cuccot, hogy csütörtöktől elképesztő hanghullámokkal izgassák a néptömegeket. De persze már ekkor is a zene volt a lényeg. Az Ocho Macho koncertjén lelkesen nézett ki a fejekből az érdeklődés, a banda latin rock fergetege mozgásba hozta a sátorban lévőket. Apuka nyakában néhány éves szöszketeg ringott, fáradt a nyak, de a csöppség a földön állva is gyorsan rálelt a ritmusra, gimnasztikázott a lány boldogan, kedves mosolyt csalva többekből „talajgyakorlatára". Súlyos egyéniségnek mondható ifjú hölgy igyekezett bőszen lerázni magáról a felesleges dekákat, de mint Schuszter Lóritól tudjuk: a rock örök, lesz hát ideje formába lendülni.

A nap sztárja kétségkívül a Kiscsillag koncertje volt. Lovasi Andrásra, a Kispál és a Borz korábbi frontemberére, szellemi atyjára sokan voltak kíváncsiak, kint és bent egyaránt. Mert a büfében lehetett enni, inni, tele szájjal lesni a színpadot, hallani a zenébe csomagolt alternatív igéket.

– Mikor a Kiscsillag keletkezett, volt még Kispál is. De néhány koncerttől eltekintve ez már a múlt, a nosztalgia igény néha összeránt bennünket. Érdekesség: adtunk idén egy koncertet Magyarországon, négyet külföldön, a közönség pedig gondolatban lejátszotta a teljes programot, és amikor mi bukdácsoltunk, átsegítettek bennünket a holtponton. Élmény volt, és meglepődtünk, hogy ennyire érezhető a zenekar négyéves hiánya. A jelen és a jövő a Kiscsillag, az utolsó lemezünkre büszke vagyok, nagyon erős anyagnak hiszem azt a magyar mezőnyben – mondta Lovasi.

És a csapat hengerelt. Talpak mozdultak, torkokból tört az ének, egy fazon pólóján a kis, nagy szentháromság igazsága: Kispál, Kisfröccs, Kisgyón, – amott két srác vad legényest táncolt, láb nem maradt szárazon. Egy idő után a szabadban a csillagtalan égből dörgött, villámlott, bent meg a Kiscsillag dübörgött, senki nem mozdult, a Cabrio színpad szabadtéri buliját mosta el csupán az eső. Tegnap már a nagyszínpad is okádta magából a hangerőt, a Wisdom, a német Destruction nyomta, majd lapzárta után a sztár, Tarja Turunen opera-énekesnő hangja szárnyalt a metal alapjaira. Pénteken jön a Lord, az Ignite, az Europe. És a többi.

Csak a sok csillagos, tiszta ég legyen velünk...