Én, te, ő, mi, ti, vagy mégis én? (Apanapló)

A fiam erre határozott mozdulattal rám mutat: – Én, épít! Mire én: – Marci, nem én, hanem Te! A válasz: – Te nem! Én! – mutat rám megint. – Kisfiam, a te az nem mindig jelenti a Marcit, és az én sem mindig jelenti apát! Nagy szemekkel néz rám, aztán kilép a homokozóból, fut egy óriási kört a játszótéren, majd megáll a hintánál: – Te, hinna! –Marci, most akkor ki hintázzon, az apa, vagy a Marci? – Te! – mutat magára kitörő örömmel, én meg feladom a személyes névmások használatának erőltetését. Elvégre 21 hónaposan valószínûleg még én is kevertem ezeket. És te? Vagy én?