A csivava

Őse, a Techichi Mexikóból származik és lényegesen nagyobb méretekkel dicsekedhetett, mint a ma ismert csivava. Valószínűleg a toltékok kedvelt társasági kutyája volt, miután az aztékok leigázták őket a Techichi a felsőbb körök kedvencévé lépett elő. Vallási szertartásokon, temetéseken feláldozták ezeket a kutyákat, hogy gazdájuk bűnbocsánatot nyerjen, és kísérővel léphessen a túlvilágba. A spanyol hódítók Kínából zsákmányolt apró kutyái eljutottak Dél-Amerikába is, ezen állatok és a Techichi keresztezésével alakult ki a fajta, mely nevét az elődök származási helyéről, a mexikói Chihuahua államról kapta.

A kutya súlya általában 2,7 kilogramm alatt van, magassága 15-30 centiméter. A színe bármilyen lehet, a foltok és a csíkok is elfogadottak. Elenyésző méretei ellenére igen akaratos és temperamentumos fajta, kellő odafigyeléssel, következetességgel nevelhető, de a szakértők véleménye szerint kisgyermek mellé, első kutyának nem ajánlott. Idősebb, iskoláskorú gyermekek a szülők segítségével természetesen tarthatnak csivavát. Figyelmét és szeretetét egy emberre fókuszálja, előfordulhat, hogy a családban kiválaszt magának egy gazdát és másokkal távolságtartóan, bizalmatlanul viselkedik, jelenlétükre féltékenyen reagál. Érdekesség, hogyha játékról van szó, akkor a csivava más kutyákkal szemben inkább a saját fajtáját részesíti előnyben, ami nem túl gyakori jelenség a kutyavilágban.

Mint minden kistermetű kutya, a csivava is hajlamos az elhízásra, tehát semmiképpen nem szabad túletetni. Ha ezt nem tartjuk be az állat valószínűleg izületi problémákkal, légzési nehézségekkel, vércukor ingadozással fog küszködni és az életét is jelentősen megrövidítjük. Mozgásigénye nem túl nagy, az „egészségügyi séta” kivételével nem igényel futtatást. Hideg időben könnyen megfázik, ezért a különböző mellénykék, kutyakabátok nem hóbortos kiegészítők, hanem fontos kellékek számára.

Polgár Kata