Az a gyanús, ami nem gyanús!

Ahogy meg­fo­gjuk a ké­szü­lé­ket, vagy ahogy hasz­ná­ljuk, sok min­dent el­árul­hat rólunk.

Egész nap fogadjuk a hívásokat, küldjük az SMS-eket, az életünk része lett a telefon. Mindenki a maga módján kezeli, a saját megszokott módján pötyögi be az üzeneteket. Már maga a kéztartás is jellemző az egyik bulvárlap szerint.

Nézzük csak, miről is árulkodik ez! Aki egy kézben tartja a telefont, és a működtetéséhez a hüvelykujját használja, remek koncentrálóképességgel rendelkezik. Ők képesek egyszerre több dologra is figyelni. Nincs olyan feladat, amivel ne tudnának megbirkózni, nem ismernek lehetetlent. Aki viszont mindkét kezét használja, de az egyik hüvelykujjával csinál mindent, az – állítólag – időnként magányosnak érzi magát. Nagyon vágyik a figyelemre, szeretetre, de az érzéseit nem meri őszintén kimutatni. Aki azonban mindkét kezét és mindkét hüvelykujját használja, az nagyon érzékeny. Sebezhetősége miatt gyakran érez félelmet, a maximumra törekszik, így gyakran túlhajszolja magát. Aki csak az egyik kezével tartja a mobilját és a másik kezének mutatóujját használja írásra, nos az csendes, nyugodt természetű.

Most már csak egy dolgunk lehet ezek után, hogy „megfigyeljük” saját magunkat is, ügyelve a részletekre. Mert, hogy egy nagy klasszikust idézzünk: „az a gyanús, ami nem gyanús!”