Fáklyák fényében a kastély

Skót dudaszó fogadja szombaton este az angol Tudor-stílusban épült kastély teraszán a vendégeket, a főbejáratot fáklyák világítják meg, az ablakokban mécsesek égnek. A nádasdladányi kastély munkatársa, Hutvagner Pál mutatja a készülődés nyomait: nem első alkalommal vesznek részt a múzeumok éjszakáján, amikor is olyan élményben lesz része annak, aki ide ellátogat, amilyenben máskor soha. Zárt ajtók nyílnak meg szombaton, a föld alatti pincerendszer, a különleges fények pedig arra valók, hogy bizsergető hangulatban sétálhassanak a vendégek az ódon falak között.

Sárladány, a birtokon álló barokk kastéllyal a 19. század közepén került a Nádasdy család tulajdonába. A kastélyt 1873-ban kezdték építeni Linzbauer István tervei alapján, az enteriőrök kialakítását pedig a budai királyi palota későbbi építészére, Hauszmann Alajosra bízták. Páratlan gyorsasággal, két és fél év alatt fejeződött be a munka. Magyarországon egyedülálló az angol Tudor-stílusban épült kastély. Tornyok, bástyák, kiugrók, lőréses párkányzat, lépcsőzetes ormok, magas kémények. Az egész épület csupa bűbáj, mozgalmasság, szenvedély, mesekönyvbe illő romantika. A kétszintes üvegkupolás bejárati csarnokból ívelt főlépcső vezet az emeletre, itt voltak a grófi család lakosztályai. A kastélynak ez a része hétköznapokon nem látogatható, a múzeumok éjszakáján azonban ez is kivétel lesz.

A földszinten kaptak helyet a közösségi termek. A díszes nagyszalon, jobb sarkában az ebédlő, balra a biliárdterem, a férfitársalgó, hátsó sarkából pedig a hölgyek találkozóhelye, a kisszalon nyílt.
A szalon a társasági élet, bálok, egykori hangversenyek helyszíne. Régi fényképek mutatják az akkori berendezést, amely az idők folyamán erősen megváltozott. A szoba ötméteres belmagasságát a plafonig képek, porcelánok, szobrok borították, a falakon holland gobelinek voltak. Most mindez lényegesen szerényebb. A bútorok korabeliek, de nem eredetiek. A műtárgyaknak semmi nyoma.

A kastély legreprezentatívabb szobája az ősök csarnoka. Itt voltak láthatóak a magyar történelem jeles szereplőinek életnagyságú képei, a képek nagy része most a Nemzeti Múzeumban van. A terem sarkában hatalmas márványkandalló a család címerével, tűzterének méretére jellemző, hogy egy ember állva kényelmesen belefér. A kandalló két oldalán már csak fénymásolat őrzi az ősöket, az eredetiek Benczúr Gyula képei: az építtető Nádasdy Ferencet és fe- leségét, Zichy Ilona grófnőt ábrázolják. 

Lélegzetelállító látvány a csarnok falának és mennyezetének áttört mintájú faragott faburkolata. A famunkákat Tékh Endre székesfehérvári asztalosmester készítette, alkotásai az Országházban is láthatók. Hutvagner Pál külön figyelmembe ajánlotta a termek kovácsoltvas csillárjait és a lépcsőházak kandelábereit, amelyekben 160 gyertya világított hajdanán: szombaton kivételesen valamennyit meggyújtják a rendezők, természetes fénybe burkolják így a helyiségeket.

Hutvagner Pál családi legendáriumból való történetekkel is szolgált. Nádasdy Ferenc nagynénje hagyta rá: korábban az ősök csarnokának középpontjában egy széksor állt a kandallóval szemben, az utolsó fekete lepellel borítva. Ezen ült állítólag Nádasdy Ferenc országbíró, amikor 1671-ben Bécsújhelyen lefejezték felségárulás miatt. Mivel főúr volt, nem kellett letérdelve tőkére hajtania fejét. A széksor már nincs a teremben, a háború után eltűnt. Olyan ember vihette el, aki nem ismerte a legendát. 

A dolgozón keresztül a könyvtárszobába értünk, ahol a 19. század végén a gótikusan csavart oszlopos könyvállványokon még 25 ezer kötet volt és sok száz térkép, metszet, ősnyomtatvány. Ezek nagy része ma a Széchényi könyvtárban és a keszthelyi Helikon múzeumban látható. 

A kastély szinte valamennyi termében jelenleg a Herendi Porcelánmanufaktúra kiállítását nézhetik meg a látogatók. Az étkezőben mintha csak százéves időutazás része lenne: az asztal vacsorára egy főúri családot várna. Ismét egyedülálló titkokat fed fel kísérőm. A konyhát húsz méterre a kastélytól délre építették. Itt kaptak helyet a raktárak, a mészárszék, a szakácsnő lakása. Ez az építmény a háború utolsó napjaiban leégett, és már nem újították fel. Megmaradt azonban az innen induló föld alatti alagútrendszer, amely a konyhát kötötte össze a kastély étkezőjével. 

Nem ez az egyetlen hihetetlen technikai vívmánya a kastélynak: kis nyomtávú csilléken, a föld alatt szállították az ételt a kastélyba, sőt itt, az alagsorban voltak a tőzegkazánok is, amikkel az egész kastélyt légfűtéssel melegítették. A múzeumok éjszakáján a vendégek kivételesen ezt is láthatják. Bolyonghatnak a pince rejtekében, ahol a vendégcselédek éltek, ahol helyet kaptak a raktárak - külön a szőnyegeké, a porcelánoké, a poharaké. Látogatást tehetnek a régi poros pincében, és megnézhetik, hol voltak a hatalmas tőzegkazánok. Az érdeklődők csak ezen az éjszakán látogatást tehetnek a nagytoronyban is, amelynek csigalépcsőjét fáklyák, mécsesek világítják meg. Ugyanígy fényben úszik majd a kastély bejárata, az ablakokat pedig mécsesek világítják ki. Páratlan lesz a látvány.