Világbirodalmak ékkövei Isztambulban

"Sultanahmet" - kiabálja túl a tömeget a modern villamos géphangja, jelezve az utasoknak, hogy hamarosan elérjük a célállomást. I. Ahmed szultánról, a 16-17. század fordulóján élt uralkodóról nevezték el a törökök azt a városnegyedet, amelyet a történelmi Konstantinápoly és az egész Oszmán Birodalom központjaként ismerünk, s amelynek nevezetességeit vétek volna kihagynia az utazónak. Az olykor "Peninsula" latin néven emlegetett, Márvány-tengerbe nyúló félsziget délkeleti felén járunk; itt kezdődik az Isztambult kettészelő, Európát Ázsiától elválasztó Boszporusz szoros, és innen indul az ősi városmag mélyére nyúló Aranyszarv-öböl is. Az erődített falak ölelte félszigetnek éppen a csúcsát foglalja el e városnegyed fenséges épített környezete; ide, a világ egyik legszebb terére igyekszem, ezernyi turistával egyetemben.

A 17. századi Kék mecset a Márvány-tenger felől. I. Ahmed szultán építtette, jelenleg a legnépszerűbb világörökségi helyszínek egyike

Először az Ahmed tiszteletére emelt világhírű Kék mecset hat karcsú minaretjét pillantom meg, majd feltűnnek az egymásra épülő, légies kupolák, de egészen közel, a Hippodromként ismert egykori lóversenypálya és közösségi fórum tágas teréig kell sétálni ahhoz, hogy megmutassa magát a lenyűgöző épület. Mivel a befelé tartó sor végeláthatatlan, úgy döntök, előbb körbejárom a tér két obeliszkjét (az egyiket Theodosius császár hozatta a 4. században Egyiptomból, a másikat hatszáz évvel későbbi utódja, VII. Konstantin építtette), majd a túloldalon magasodó legendás remekmű, a Hagia Szophia bazilika felé indulok.

Sor persze itt is áll, ráadásul belépőt kell fizetni, de az egykori ortodox főtemplom döbbenetes látványa megéri az áldozatot. A 4. század közepén emelték, közel 8,5 évszázadon át a világ legnagyobb temploma volt, a Bizánci Birodalom és a keleti egyház jelképének számított, majd a törökök mecsetté alakították, végül a köztársaság alapítója, Mustafa Kemal Atatürk múzeummá nyilváníttatta. Hatalmas, masszív tömbjével, jellegzetesen bizánci sziluettjével és a sarkaiból ég felé szaladó minaretjeivel távolról nem is evilági létesítménynek tűnik. Belülről pedig... Amint áthaladok a főbejárat szakrális mozaikképei alatt és betoppanok a főhajóba, eláll a lélegzetem; az óriási méretek, a belső tér cicomától mentes, mégis lélekemelő díszítettsége, a muzulmán és keresztény elemek sajátos keveredése, az épületet megkoronázó kupola látványa arra késztet, hogy leüljek, és hosszú percekig némán szívjam magamba az élményt. Kőbe zárt történelem, világvallások szimbóluma, birodalmak ékköve, építészmesterek tankönyve - ez a Hagia Szophia.

A több mint ezerkétszáz évvel fiatalabb Kék mecset (ahová azért csak sikerül bejutnom) szintén feledhetetlen miliővel várja az utazót. Mint minden nagyobb mecset, hármas tagolású: falakkal védett külső udvara akár egy szépen gondozott zöld liget, a belső udvar pedig már szakrális tér, közepén a rituális mosakodásra használt kúttal. Az épület beltere a mintául szolgáló Hagia Szophiához képest kevésbé tagolt, és a falait borító csempék káprázatos színkavalkádját leszámítva puritánabb is annál. Padlóját puha szőnyeg borítja, csak mezítláb léphetünk a mecsetbe, ahol imádkozó muszlimokkal és kamerázó turisták tömegével találkozunk, mégis nyugalmat, rendezettséget sugall a környezet. Az isztambuli mecsetekben egyébként szívesen látják a vendéget, én a cipőlevételen túl csak két szabállyal találkoztam: a lenge ruhában érkező hölgyekre fátylat terítenek, a muszlimok imaalkalmai alatt pedig csak a hívők tartózkodhatnak odabent. Belépőt nem kell fizetni, az épületek állapota kiváló, részben a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa programnak köszönhetően. (A Peninsula és a környező városrészek további nevezetességeiről következő Utazó rovatunkban olvashatnak).

A várost Büzantion néven alapították görög gyarmatosítók a Kr.e 7. században. Jelentősége akkor nőtt meg, amikor Nagy Konstantin római császár 330-ban itt rendezte be birodalma központját, Új Rómát. Mégis az alapítónak emléket állító Konstantinápoly név terjedt el. Konstantinápoly a keresztény Bizánci (tehát kelet-római) Birodalom fővárosa volt több mint ezer éven át, egészen 1453-ig; ekkor foglalták el az oszmán török hódítók. 1923-ban a szultanátus megszűnt, a Török Köztársaság székhelye Ankara lett, de a Boszporusz-tengerszorosnál fekvő történelmi metropolisz - immár Isztambul néven - azóta is az ország kulturális és gazdasági központja.