A kötélnek két vége van

Ha kötélről van szó, nekem nem a vele megköthető borjú, hanem az ártatlanul kivégzett aradi tizenhárom, Jány Gusztáv vagy 56 bitófára juttatott mártírjai jutnak eszembe. A kötélnek két vége van. Az egyik végét tartja a hatalom meghosszabbított jobbkeze, a hóhér, a másik végén ott lóg a halálba menő utolsó sóhaja. A kötél az elmaradt elszámoltatás szimbóluma. 2006 őszén a rendőrség egyes alakulatai Budapesten vadásztak a Gyurcsány-rezsim ellen tüntetőkre. Az az álságos vélekedése Bráz Jánosnak (Napló, 2013. november 7.), hogy a rendőrség csak a dolgát tette, felháborító. Nem hiszem, hogy a rendőrségi törvény fegyverhasználattal foglalkozó részei megengedik a fejre történő célzott lövés leadását. Márpedig ez esetben ez történt. 15 méterről célzott lövéssel kilőtték a fiatal szemét. Gumilövedékkel, amely nem is volt rendszeresítve a rendőrségnél.

A kötelet, melyet tartottam és nem lóbáltam, ahogy ön állítja, annak a rendőrnek szántam és szánom ma is, aki ezt a cselekményt elkövette. Aki még ma is szabadlábon van, lehet, hogy ma is a rendőrség beosztottja, s lehet, hogy ma is kilőné a szemünket, ha lehetősége lenne rá. Az, hogy egy kötél megjelenítése a rendezvényen mióta álmagyarkodás, s mióta gerjeszt lincshangulatot, szánni való „tétel”. Az, hogy kétségbe vonja keresztyéni elkötelezettségemet, s lélek nélkülinek nevez írásában, önt minősíti. Az ön gondolkodásmódja okán az a jó keresztyén, aki szó nélkül eltűri, ha nemzetét megalázzák, annak tagjait meghurcolják, s ön szerint annak van lelke, aki ez ellen nem tiltakozik. Nekem megadatott a lehetőség a tiltakozásra, ezt a jogomat ne vonja kétségbe. S mindaddig tiltakozni fogok, amíg az ilyen híg magyarok az én nyakamba nem teszik a kötelet.



Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke,
Pápa
Veszprém megyei alelnök