Leletek és tanulságok

Az én véleményemet egy kivételes ember, az éppen akkor nagybetegen, Vértesacsán alkotó Csalog Zsolt változtatta meg azzal, hogy elmesélte élettörténetét. Csalog, aki vidéki, úri keresztény középosztálybeli családból származott, régészhallgatóként 1956-ban forradalmár és szabadságharcos, majd a kádári elhallgattatás és Amerikába űzetés közepette az egyik legkiválóbb magyar író, szociográfus lett, élete egyik legmeghatározóbb élményeként említette a cserkészséget. A világháború utáni, félelemmel terhes időszakban ott voltak a demokrácia kis körei - mondta.

Csalog, aki az ipari és mezőgazdasági proletárok közt felvett mélyinterjúival és a romániai bányászsztrájkok eseményeinek megörökítésével az államszocialista káderek, cigány és hajléktalanriportjaival pedig az új dzsentrik rosszallását vívta ki, ma minden bizonnyal forog a sírjában. Látja, hogy most már nem Magyarország hátsó udvarának élethalálharcát kellene közvetíteni, hanem hazánk egésze válik ismét Európa szegényházává. Ott ugyanis, ahol ő van, nem vakít el a marketinggel felturbózott propaganda. Ott világosan látszik, hogy azok, akik ma olyan kalandorokat állítanak elénk, akik miatt hazánk a hárommillió koldus, a TBC és a szapora csecsemőhalál országa lett, s elveszítette területének kétharmadát, természeti kincseinek és népességének javát, saját eredetmítoszukon dolgoznak. Éppen úgy, mint a király nélküli királyság tenger nélküli tengernagya tette egykor!