Egyedül haladok az utamon

- Miért pont az ikonfestészet?

- Fiatal éveimben elég sokat utaztam Moszkvába, Szentpétervárra, Isztambulba, ahol gyönyörű mozaikokat láttam, amelyek nagyon megfogtak engem. Jelentős impulzust kaptam Görögországban a Meteorák alatt található ikonfestő műhelyben is. Ennek a hatására kezdtem el ezt a fajta festészetet, ami nehezen hagyja magát becserkészni, hiszen a kézbe vehető irodalma is nehezen utolérhető. Mostanában pedig már sajnos nem tehetem meg, hogy fölkeressem az eredeti alkotásokat. Mester nélkül, teljesen egyedül tanultam. Mentorom sincs. Egyedül haladok az utamon. Mindez nemcsak a technika megismerése miatt nehéz a feladat, hanem azért is, mert minden ikonnak jelentése van. Körülbelül tíz éve készült el az első ilyen munkám. Abból a sorozatból, amikkel egy kiállításon is szerepeltem, már egyet sem nem tudnék megmutatni, mert elajándékoztam azokat. A külföldön élő barátaim nagyon előrelátóak mert időnként kialakítanak egy-egy sarkot a lakásukban, ahol szívesen megőrzik az alkotásaimat Kerámiákat is készítettem és az ólomberakásos üvegfestészetet is kipróbáltam már.

Bepillantás a Dorogi-iskolába, ahol kiváló ikonok készülnek - sokféle módszert és irányzatot is kipróbált már Dorogi József, mindez örömére szolgált, hiszen egyik sem bizonyult zsákutcának Fotó: Ady Géza

- Ön vallásos alkotó?

- Az én ábrázolásaim annak ellenére sem szentképek, hogy mindegyiken látható például egy próféta. Az egyik kedves művem például helyi kitekintéssel is bír, hiszen Szent Pantaleont ábrázolja. A szentképek valamilyen történetet jelenítenek meg. Az ikonok pedig konkrétan valakikről szólnak. Ennek az évszázados művészetnek az egészen kiváló mai követőit, érdekes módon a legmodernebb vívmányok egyikével, az internettel sikerült utolérnem. Megismerve a munkásságukat, azt mondhatom el magamról, hogy én hozzájuk képest csak szerény művelője vagyok ennek a szakágnak.

- Meséljen hát nekünk a Dorogi-iskoláról!

- Az ikonfestészetnek olyan komoly technikai háttere van, hogy kénytelen voltam a művelésére egy saját iskolát létrehozni. A régi mesterekhez hasonlóan kikeverem a színeket, és csak a különlegeseket szoktam megvenni az alapskálán kívül. Általában keményfa alapra dolgozom. Ezt le kell alapozni, majd a festékréteget hordó vászon és egy gipsz felülettel ellátni. Egy idő után üvegre festett ikonokat is készítettem. Szintén egy külön világ az oszlop ikonoké, amit szintén kipróbáltam. Az alkotó a festmény készítése közben - bármelyik helyszínen vagy évszázadban - rágondolt egy-egy próféciára, vagy az ábrázolandó szentekre, és talán azonosult is velük. Én inkább ismert műveket és témákat dolgozok fel. Olyan ábrázolásokat készítek, amik a mi kultúrkörünkhöz közelebb állnak. A magam tempójában és a kialakult módszeremmel haladok. Amikor a festményt már késznek gondolom, és megpihent, utána lehet, hogy még hozzáteszek valamit, hogy teljessé váljon. Ez a tevékenység - mert nem szeretem művészetnek nevezni a munkálkodásomat - a nyersanyagok árait tekintve nem egy olcsó mulatság. Körülbelül egy rendszeres dohányos költségkeretét fordítom erre.

- Milyen ihletett állapot kell a munkához?

- Békés természetű ember vagyok. Mindig is ilyen voltam. Szeretek egyedül lenni. Olyankor állok neki az ikonfestésnek. Mindig a kedvem szerinti időt fordítom rá. Nem szabok magamnak korlátokat. Van úgy, hogy ezt a technológia követeli meg, például, ha olajjal dolgozok, akkor időt kell hagyni a száradásra. Amikor üvegre festek, az a gyorsabb kötése miatt sokkal haladósabb folyamat lesz. Az biztos, hogy ez nem egy naponta ismétlődő rabszolgamunka.

- Kiállítások, esetleg visszatérő vásárlók?

- Volt már kiállításom, és ma sem a műteremnek készítem ezeket a dolgokat. Ezért, ha lesz rá lehetőség, szívesen a közönség elé állok, hogy bemutassam az utóbbi időszakban készült alkotásaimat. Egyrészt azért, mert hátha más is kedvet kap a műveléséhez. Másrészt azért, mert jó látni, amikor ismeretlen emberek megnézik és vallatják a műveimet. Nem vagyok féltékeny a szemlélőkre, és nem is félek a kritikáiktól. A barátaimon kívül, akik egy jelentős, de bevételt nem generáló fölvevő piacnak számítanak az életemben, elég sokan ismerik a tevékenységemet. Mindenesetre nem állnak sorban a műkereskedők a műtermem bejárata előtt.

- Vannak-e kibeszélhető, eddig el nem ért művészi céljai?

- Jelenleg nincsenek. Sokféle módszert és irányzatot is kipróbáltam már. Örömömre szolgáltak, mert egyik sem volt zsákutca. Egyszer adódott egy nagyon különleges lehetőségem, hogy egy templomba készítsek el egy nagyméretű alkotást, de az nagyon kemény dolog. Képzelje el: feküdni egy sok méter magas állvány tetején, és úgy dolgozni, hosszú időn, akár hónapokon át. Mindenesetre kipróbáltam, de beláttam, hogy az nem nekem való munka. Ahhoz azért elég fiatalembernek kell lenni, én pedig a kísérletem idejében is már jól benne voltam a korban. Talán hihetetlen, de az fizikailag is egy nagyon nehéz tevékenység. Fekvő helyzetben, órákon keresztül helyesen tartani és használni az eszközöket. Elviselni a lecsepegő festéket, és a terveknek megfelelően tartani az alkotás arányait. A freskófestészetben rendre megjelenik az aranyozás, ami egy nagyon nehéz szakma, amihez széles körű ismeretek szükségesek. Ezekkel sajnos én nem bírok. Ha nagyon muszáj lenne, valószínűleg megcsinálnám, de túl nagy árat kellene érte áldoznom. Függőleges falakra már festettem nagy alakú képeket, de az egy másik, könnyebben megvalósítható kihívás a freskófestészetnél. Jól érzem magam, és boldog vagyok ezekkel a mostani, kisméretű alkotásokkal.

Az ikonokon főképp a keleti egyházak szentképeit értjük. Célja az ábrázolt személy és a szentkép előtt imádkozó közötti kapcsolatteremtés. Ezért nem tartják sem műtárgynak, sem dekorációnak. Az ikonfestészet évszázados hagyományokra tekint vissza. A legenda szerint az első ikont maga Szent Lukács apostol festette. Az ikonok készítésének tudása is hagyományosan, mesterről mesterre szállt, mindig szem előtt tartva az ősi mestereket. Napjainkban újult erővel virágzik ez a művészet.