Kultúra

2017.01.22. 16:40

Az alkotás örömei

DH-információ - Szekszárdon a Művészetek Házában jubileumi kiállítással köszöntötték a 90 éves Mözsi Szabó István festőművészt, aki az ünnepségen életművét bemutató beszéde zárásaként Nagy László Ki viszi át a szerelmet című versének mély átélésű előadásával hatotta meg az egybegyűlteket.

L. Mészáros Irma

Szellemi frissesség, aktivitás és jó humor jellemzi a mai napig az ünnepeltet, aki a Tolna megyei Mözsön él. Ez, a nevét is meghatározó szülőfalu jelenti a gyökereket, ahogy Kubanek Miklósnak a Művészportrék egyik korábbi műsorában vallotta: A szülői ház mesélő kedvű öregapámmal, a magyarságtudatot belém plántáló apám kemény tisztességével, anyám mindenre érzékeny lelki gazdagságával és legkedvesebb tanítóm szeretetével, aki haláláig vigyázta minden léptemet.

A másik fontos állomás a bajai tanítóképző főiskola és Rudnay Gyula bajai képzőművészeti Szabadakadémiája. Majd Szabó István 1948-tól a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Szőnyi, Barcsay, Domanovszky voltak a tanárai. Mesterének Rudnayt tartja, aki a mesterség és a mívesség határtalan tiszteletére is tanította: Ha egy művész nem tartja tiszteletben az időt, az idő nem fog neki megkegyelmezni."

A jeles művész, Mözsi Szabó István és Csirkéné Mayer Katalin az életmű-kiállítás megnyitóján Fotó: L. Mészáros Irma

Mözsi Szabó Istvánhoz kegyelmes az idő. Hosszú életutat, fölvállalt értékeihez végig hűséges pályát tudhat magáénak. 1951-től kezdett tanítani Bogyiszlón, majd Decsen, közben folyamatosan alkotott is. 1963-tól 1975-ig a Fóti Gyermekváros képzőművészeti nevelője volt. 1975-ben műteremlakást kapott Szekszárdon, s a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ tudományos főmunkatársaként kísérleti szövőműhelyt szervezett, amelyet egészen a nyugdíjazásáig vezetett.

Tanított pedagógusként, népművelőként, művészként mindenütt, bárhová ment. A hatvanas-hetvenes években több alkalommal részt vett a dunaföldvári képzőművész táborban.

Tiszteletbeli szülőföldjének tekinti a Sárközön kívül Vásárhelyt és Erdélyt is. Az ott kapott élmények hatására mindig újjászületett, írja vallomásában.

Egy-egy megnyitón, mint ahogy most a jubileumin kilencvenévesen is, mindig szól a jelenlévőkhöz. S amit mond, lényeges, élmény, maradandó. Morálisan érzékeny ember, s tudja, hogy felelőssége van. A művészet anyanyelve, magyarsága vállalásának formája. A Vigyázó tornyok című sorozatát például a román önkényuralom falurombolási terveinek fenyegető hírei indították el.

A művészet számára magatartásforma, szolgálat. A művészet nem lehet valamiféle érvényesülés eszköze. Ha eszköz, akkor az emberré válás - és félve megkockáztatom -, a szarvassá válás eszköze. Hiszen, ahogy a balladabéli kilenc fiú a tökéletlen emberi törvények csömörétől a természet törvényéhez, a tiszta forráshoz menekül, e forrást keresi a művész is " - nyilatkozta korábban.

Munkássága elismeréséül a többi között Babits-díjban, a Tolna megyei művészetért plakettben, Tolna Városáért díjban és Csokonai-díjban részesült, s legutóbb megyei Príma-díjat is kapott. A jubileumi kiállítás megnyitóján meg sok-sok szeretetet. Mert aki ad, az kap is. Mindannyian azt érezhették, amit az egyik résztvevő megfogalmazott: Az alkotás öröme egy pillanatra megállíthatja a múló időt.

A művészet számomra igazságkeresés, és ezen igazságok, felismerések közlésének kényszere. Ha pedig a művésznek közlendője van az emberek számára, keresse meg kellő alázattal azt a jelzőrendszert, amelynek segítségével közlendőjét az emberek megérteni képesek.
(Forrás: Kubanek Miklós: Művészportré sorozatának Mözsi Szabó István: Mindig tanító voltam? című filmje)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!