Hírek

2014.11.03. 19:45

Döbbenet és gyász Mezőfalván

Mezőfalváról elköltözött a jó kedv. Szomorúság és keserűség maradt a hétvégi három életet követelő tragédia helyén. A falu lakosságát sokkolta hír. Különösen szomorú a történetben, hogy egy kezdődő életet is elvett a ködbe burkolózó felelőtlenség...

Horváth László

„Nagyon szeretünk! Hiányozni fogsz!" – áll azokon a papírlapokon, melyet az elhunyt család házánál gyújtott mécsesek társaságában találtunk hétfő délután, Mezőfalván. Gyerekek írták a kis leveleket őszinte szívből, megannyi könnyek között. Sokan fejezték ki részvétüket a régi barát, diáktárs és ismerős család iránt. A falu lakosai még mindig a szombati nap hatása alatt vannak. Bármerre is járunk intézményben, boltban, a buszon utazók között, vagy csak az utcán, széttárt kezekkel, tanácstalan és megdöbbent arckifejezésekkel találkoztunk.

Az út mellett, ahol szombaton este még az életekért küzdöttek...

Fekete zászló leng a helyi iskola homlokzatán. Ide járt a balesetben érintett két gyerek. Tanárok, diákok szívébe most nagy bánat költözött. Elhunyt diákjukat, diáktársukat gyászolják, és reménykednek, hogy a kisebbik, a harmadikos testvér minél előbb felgyógyul. Az aulában emlékhelyet alakítottak ki, ahol most is égnek a mécsesek. Még vasárnap egy internetes közösségi oldalon indult a tanulók kezdeményezése: Reggel hétkor várják az emlékezőket az iskolánál! Fények gyúltak a tragédia helyszínén is. Ahol még szombat este életért küzdöttek a mentősök, most csend honol, nagyon mély csend, melyet csak az arra járó autók zaja ver fel.

...és a családi háznál – hétfőn gyertyák gyújtottak a gyászolók Fotó: Horváth László

Szolgálati ruhában bandukol hazafelé egy fiatal férfi. Lehorgasztott fejjel, csendesen teszi egyik lábát a másik elé. Kérdezzük mit tud az esetről? Felemeli tekintetét, szomorúan annyit mond: Ott voltam a buszon... Aztán mégis csak megerednek a szavak. Ifjabb Csicskovics István így emlékezik a történtekre:

– Hazafelé tartottam a városból. Úgy két tucatnyi utas lehetett a buszon. Nagyvenyimet elhagyva óvatos tempóban haladtunk. Nagy volt a köd, szinte alig lehetett látni. Hirtelen fékezés billentett ki az ülésből, aztán egy csattanás! Amikor már álltunk, előre mentem, hogy megnézzem mi van a vezetővel. Szerencsére jól volt. Kértem nyissa ki az ajtót, de az első nem működött, a középsőn és a hátsón tudtunk leszállni. Megnéztem mi történt. Rögtön láttam, nagy baj van, olyan helyzetben voltak a kocsi utasai. Halottunk egy gyereksírás hangot is, de nem tudtuk az út melyik feléről hallatszik. Rögtön felmértem, itt sokat tenni nem lehet. Mivel a mezőfalvi polgárőrség tagja vagyok, hátramentem a busz mögé. Próbáltam megelőzni a további baleseteket. A mentősök és a tűzoltók nagyon hamar megérkeztek. Mindenkit a buszra tereltek és megvizsgáltak... Hát ennyi a történet. Szörnyű tragédia mindenkinek...

A rossz hírek mellett mondunk egy jót is! Márok Csaba Mezőfalva polgármestere telefonon érte el a sérült kislány vér szerinti apukáját. Információi szerint túl van az életveszélyes állapoton. Megműtötték és a körülményekhez képest jól van. Tőle tudjuk, hogy kedden tárgyalja az iskolafejlesztési alapítvány a november 15-re tervezett alapítványi bál elhalasztását. Bár a döntés csak ma születik meg, de nagy valószínűséggel januárra halasztják majd az eseményt...

SZERINTEM

Nincs fájdalmasabb egy család tragédiájánál, egy gyermek, egy anya és apa elvesztésénél.

A hétvégi nagyvenyimi baleset sajnos ezek sorába tartozik. Maga a hír is szörnyű, annak tálalása pedig a média felelőssége. Persze mi olvasók is hamarabb olvassuk el ezeket a híreket, mint egy átlagos cikket. És mégis. Mennyire is lesz nekünk olvasóknak jobb az, ha a szerencsétlenül járt emberekről egy-egy korábbi – arcukat kitakaró – felvétel jelenik meg egy újságban, vagy online felületen? Semmivel! A bulvármédiát is emberek csinálják. „Lelkesedésük", provokatív magatartásuk nem mindig önszántukból való, de azért megkérdezném tőlük: mit szólnának ahhoz, ha az ő családjukon csámcsogna a fél ország?

Alig vagyunk túl a Mindenszentek és Halottak Napján, a csendes megemlékezéseken, az élet megy tovább. A „fékevesztett" vélt vagy valós(?) üzleti magatartás nem írhatja felül a józan ész gondolatát. Úgy tűnik azonban, hogy ez időről időre feledésbe merül.

Remélem, nem örökre!

Várkonyi Zsolt

Kapcsolódó cikkek:

Két felnőtt és egy gyermek halt meg a balesetben, őrizetbe vettek egy 24 éves férfit

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!